Visszatérés az első részbe Frissítve 2015. augusztus 17. 13:41 Publikálva 2015. 12:00 Komótosan dolgoznak a BioWare fejlesztői – bő négy hónapja volt, hogy az első extra kalandot megkaptuk a Dragon Age: Inquisitionhöz. A Jaws of Hakkon nálam nem aratott túl nagy sikert, szimpla zárójeles fejezetnek, időkitöltő epizódnak tűnt. Persze, e játék DLC-inek úgy is működnie kell, hogy a fő sztorivonal elején tartó játékos próbálkozik velük, és úgy is, hogy egy elképesztő hatalmú, sárkányokat mészárolgató inkvizítor látogatja meg őket. E megkötés továbbra is él, így aztán a Descentnek sem lesz kihatása Thedas világára, az Inkvizíció sorsára vagy a háború alakulására. A felütés meglehetősen egyszerű: Orzammar, a törpe főváros alatt ismételten megjelennek az éjfattyak (emlékszik valaki az első rész magyar fordításában csorlák és csesznye nevet kapott lényeire? ), a Grey Wardeneket nem lehet elérni, így ki mást is keresnének meg a misszióval, mint szerény személyünket. A fő inváziós járatot olyan negyed óra alatt berobbantjuk, ekkor derül ki, hogy földrengések, mégpedig törpe társaink szerint nem természetes földrengések vannak az egész ügy háttérben.
Bár a PC-s kezelőfelület bonyolultnak tűnhet, a harcok általában igen egyszerűek - a főellenségek is csak hihetetlen életerejükkel okoznak gondot. [+] A fegyvergyártás- és fejlesztés hihetetlen bővítésen ment át, szinte szédítő mennyiségű nyersanyagot szedhetünk össze és ez, kombinálva a különféle rúnákkal már-már lehengerlően sok lehetőséget jelent, nem lennék meglepve, ha néhányan teljességgel ki is hagynák a játék ezen részét. Komolyan, több órába telhet összeszedni a legjobb alapanyagokat egy jobb fegyverhez, páncélhoz, a végeredmény pedig nem is feltétlenül jobb, mint az a fegyver, ami a legutóbb levert huszadrangú démonból esett ki. Mindenesetre aki szeret szöszölni a részletekkel, annak az Inquisition nagy élmény lesz, hisz – amúgy sokszor hasznos – hátasaink között ugyanúgy lehet válogatni, mint ahogy az erődünk berendezését is módosíthatjuk. Az inkvizíciót magát is fejleszthetjük a megoldott ügyekkel, megszerzett ereklyékkel, és minden szintlépéskor itt is valami extra előnyt választhatunk magunknak.
A játék története a megszokott világban játszódik, azonban most jóval nagyobb területen lesz lehetőségünk kalandozni. Nemcsak Ferelden kiterjedt tájain barangolhatunk, hanem a francia hatásokkal tarkított Orlais területét is bejárhatjuk. Ismét egy új hőst alakítunk, és a kezdetekkor egy kikérdezés kellős közepén találjuk magunkat. Minket gyanúsítanak egy pusztító erejű robbanásért, amikor láthatóan fogalmunk sincs, hogy mi történt. Kikérdezőnk, Cassandra aztán magával cipel segítségként egy közeli hasadék bezárásához, amelyen démonok özönlenek át a világunkba. Több helyen jelentek meg ezek a zöld színnel az égbolton örvénylő hasadékok, amelyek hatalmas veszélyt jelentenek a világunkra. A segítségünkkel sikerül bezárni a portált, és ezután összeverődött kis csapatunkkal létrehozzuk az inkvizíciót, amelynek célja a démoni erők legyőzése a hasadékok bezárásával, emellett pedig a mágusok és a templomosok között dúló harcokra is erőteljes befolyással leszünk a játék során. A sztori az ígéretes, bár kissé elcsépelt kezdőpontból fordulatosan halad tovább, ahol saját döntéseink határozzák meg az események további kimenetelét.
Irány tehát a föld mélye, a réges-rég elhagyott törpe városkák, titkos járatok, elfeledett bányajáratok birodalma. A játék belső órája szerint az általam percre pontosan kilenc óra alatt teljesített DLC innentől kezdve jószerivel csak harcból, vég nélküli küzdelmekből áll. Ráadásul, ahogy a Hakkon kiegészítőben, úgy itt is pokoli nehéz összecsapásokról van szó (a szörnyeket a csapathoz skálázza a játék). Az ellenfelek nagy része minden varázslatra immunis, így a mágus karakterek – köztük az enyém is – szinte használhatatlanok. Gyakorlatilag csak a hihetetlen sebzésű rogue karakterekkel nem lesz idegtépő a DLC, velük a főellenfelek is könnyedén kivégezhetők – bárki mással viszont a játék közepén levő csata (végtelen számban újratermelődő lényekkel) vagy a végső, meglehetősen fantáziátlan küzdelem (a jó előre jelzett támadások elől magától el nem mozgó társakat egy csapással megölő lénnyel) szörnyű perceket fog hozni. Hiába tűnnek a térképek labirintusszerűnek, a valóságban a játék teljesen lineáris, ami a hatalmas, talán túlzottan is nagy Inquisition-helyszínek mellett legalább valami újdonságot jelent.
Az inkvizíció afféle jótékony békefenntartó szervezetté nőtte ki magát, a környező birodalmak legnagyobb aggodalmára. Ferelden egyenesen feloszlatná a direkt a végveszély miatt életre hívott szervezetet, Orlais megelégedne a kézi irányítás bevezetésével. A tárgyalások abban a Téli Palotában zajlanak, ahol dúl a nyár, és amit az alapjátékban is bejárhattunk. Solas kivételével minden régi ismerős visszatér, még azok is, akik ilyen-olyan okból kifolyólag elhagyták társaságunkat. Mindenki kap két hosszabb beszélgetést, amelyek közül az egyikhez még egyedi animációkat készítettek a fejlesztők. Ez persze a többi DLC-hez képest kellemes előrelépés, ám e jelenetek mégsem sikerültek igazán szórakoztatóra; Sera kínos jelenete, Cole rövid elrendezése vagy a humorosnak szánt wellnessezés Viviannel mind-mind rosszul sülnek el. Még jó, hogy Varric-re és Iron Bullra lehet számítani. Az elmúlt két év eseményeit társaink szemszögéből amúgy kicsit igénytelen módon, papírfecnik összegyűjtésével ismerhetjük meg… A sajnos tehát viszonylag hamar elintézhető csapatépítés után alig kezdődne el a nagy megbeszélés, ahol majd eldől a világ sorsa, amikor minden felborul.
Embereink egy halott qunari katonát találnak az épületben, és természetesen valakinek ki kellene derítenie, hogy mi a fene is történt. Hamar kiderül, hogy a qunari erők Thedas-szerte terrorakciókat terveznek, illetve direkt ránk egy kommandóval akarnak lecsapni. A nyomozást az ősi elf tükrök által lehetővé tett térutazás könnyíti meg, így lineáris, olyan 4-5 óra alatt végigkövethető kalandunk fura vidékeken zajlik; egyszer egy ősi és mágikus könyvtár maradványai közt kutatunk, másszor egy gyönyörű völgyben levő templomban kajtatjuk a ránk vadászó qunari ügynököt. A játékmenet természetesen nem változik, bár az mindenképpen pozitívum volt, hogy mintha kevesebb olyan ellenfelet hajított volna rám a gép, akik immúnisak voltak mindenre. Szintén örvendetes volt a néhány bődületes erejű tárgy, amit össze lehet szedni – a kritikus találat esélyét megduplázó gyűrű például még az eddiginél is durvább gyilkológépet csinált a két tőrrel harcoló Serából. A kezünkben rejtőző erőt is új képességekkel használhatjuk ki, melyek ugyan gyengébbek, mint a régi szupertámadás, mégis muszáj lesz azt is használnunk néhány esetben.
Aki pedig a régi RPG-k keltette nosztalgiára vágyik, annak ott a Wasteland 2 és a jövőre érkező, nagyon ígéretesnek látszó Pillars of Eternity. A karakterfejlesztés is egyszerűbb, mint eddig volt. A karaktergenerálásnál fajunk és osztályunk kiválasztása után leginkább karakterünk külsejének részletes testre szabásával pepecselhetjük el az időt. A játék közbeni fejlődésénél pedig a szintlépések során kapott pontokat oszthatjuk el a skillfán lévő képességek és varázslatok között. Tehát egyáltalán nincs ráhatásunk attribútumaink növekedésére. Természetesen ettől függetlenül most is komolyan meg kell gondolnunk, hogy milyen képességekre tesszük a nehezen megszerzett pontokat. Ami viszont sokkal jobban kidolgozott a korábbiakhoz képest, az a crafting rendszer. A kismillió fellelhető fegyver és páncél nagyon egyszerűen és sokféle módon fejleszthető tovább, sőt az alapoktól kiindulva egyedi fegyvereket is alkothatunk tervrajzok segítségével. Ehhez természetesen alapanyagokat is be kell szereznünk, úgyhogy szorgosan gyűjtögethetjük a természetben a különböző virágokat és érceket.
1052 Budapest, Bárczy István u. 1kalligram. Telefon: 06-1/301-0147; 06-1/269-0470 E-utcanézet magyarország légszennyezettség mail: [email protected] gáz győr ufélszemű. Nyitva tartás: hnógrádi hírek facebook étfőn, sandra oh grace klinika szerdán és pénteken 14. 00 -18. 00 óráig kedfutószárazás den és csütörtökön 10. 00 -14. 00 óráig. Városmajori Szabadtéri Színpad jegypénztárroller gyerekeknek. 69 jelentése 1122 Budapest, Városmajor HRSZ 6835/17. Margitszigeti Szabadtéri Szí1 17 24 np151 busz ad Szabad Tér Jegypénztár. 1052 Budavöröshangya pest, Bárczy István u. 1. Telefon: 06-1/301-0147; 06-1/269-0470 E-mail: [email protected] Nyitva tartás: hétfőn, szerdán és pénteken 14. 00 óráig kék metró állomásai kedden és csütörtökön 10. Jászberényi Kulturális Programok. 00 ószerszám üzlet ráig. Városmajori Szabadtéri Színpadmick jagger gyermekek jegypénztár. 1122 Budapest, Városmajor HRSZ 68webkamera pécs mecsek 35/17. Nagyerdei Szabadtéri Színpad A szabadtéri színpad A múlt és jövő találkozása a Nastar wars 2 klónok támadása gyerdőn.
Margit-szigeti víztorony Település Budapest Cím Magyarország, Budapest, Margit-sziget Építési adatok Építés éve 1911 Rekonstrukciók évei 1947, 1983, 2003, 2013 Felhasznált anyagok Vasbeton Védettség városképi jelentőségű műemlék ( 1977 -től) Tervező Dr. Zielinski Szilárd Építész(ek) Ray Rezső Vilmos Kivitelező Dr. Zielinski Szilárd Hasznosítása Felhasználási terület kilátó és Visual Art galéria, Budapesti Nyári Fesztivál programhelyszín Tulajdonos Budapest Főváros Önkormányzata Elhelyezkedése Margit-szigeti víztorony Pozíció Magyarország térképén é. sz. 47° 31′ 49″, k. h. 19° 03′ 00″ Koordináták: é. Online jegyvásárlás - Margitszigeti Színház. 19° 03′ 00″ A Wikimédia Commons tartalmaz Margit-szigeti víztorony témájú médiaállományokat. A Margit-szigeti víztorony a budapesti Margit-sziget középső részén, a Margitszigeti Szabadtéri Színpad mellett áll. A 2013-ban felújított műemlék víztorony belsejében Visual Art kiállítások kaptak helyet. A Margit-szigeti víztorony környezete nem kiépített. A szecessziós körlépcsőn haladva a nyolcerkélyes kilátó terembe érve Buda és Pest körpanorámája valamint a Dunát átívelő hidak látványa tárul a látogatók elé.
Az Aida című előadás plakátja az 1950-es évekből (fotó:) A háború során a színpadot lebombázták, 1949-ben nyitották meg az átépített épületet, amely 1952-től 1962-ig a Magyar Állami Operaház nyári játszóhelye lett. Napjainkban is látványra építő, a műfaj nemzetközileg is elismert művészeit felvonultató opera- és musicalelőadások, zenés színházi produkciók, tánc- és show-műsorok színhelye. Tánctörténeti fotókiállítás Az első emeleten látható a Táncoló Magyarország – tánctörténeti fotókiállítás a Margitszigeti Szabadtéri Színpad fotókiállításaiból. Részlet a tánctörténeti kiállítás vetített anyagából (fotó:) A 80 éves színpad története során megvalósult előadások fotóiból összeállított kiállítás felidézi a tánctörténet legnagyobb pillanatait és művészeit. Ízelítőt ad olyan legendás előadásokból és azok előkészületeiből, mint A bahcsiszeráji szökőkút, Párizs lángjai, Keszkenő, Térzene, Hattyúk tava, amelyek a Magyar Állami Operaház előadásaiként valósultak meg az 1950-es, 1960-as években.
A sokszínű anyag a kulisszák mögé is betekintést enged, bemutatva a zsáner- és portréfotózás érdekességeit is. Nyitókép: A Margit-szigeti víztorony napjainkban (fotó:)