Bodza Klári: Tisza partján mandulafa virágzik - YouTube
A mandula (Prunus dulcis) Nyugat-Ázsiában honos, a rómaiak terjesztették el Európában, így nálunk is, és bár nem lettünk soha mandulatermesztő nagyhatalom, mégis szerves része lett a népi életnek és konyhaművészetünknek. A mandula (Prunus dulcis vagy Amygdalus communis) "Tisza partján mandulafa virágzik A virágja vízbe hull és elázik Teremjen a mandulafa mandulát, mandulát Songorádon nevelik a szép leányt. " Így mondja az egyik népdal, habár itt meg kell jegyezni, hogy hazánk legfontosabb mandulatermő területei nem a Tisza partján találhatók, hanem inkább a védett, déli domboldalakon, ahol az éghajlat már-már mediterrán, például Baranya megyében. Kora tavasszal nyílnak gyönyörű rózsaszín virágai. Tisza partjan mandulafa virágzik . A meleget szereti, a talajjal szemben nem túl igényes. A fagyokat viszont nem tűri, és betegségek, kártevők is gyakran támadják meg: fő ellenségei a monília, a pajzs- és a levéltetű, a kéregmoly. ( A mandulát károsító atkák >>) Virágzó mandula A mandula nagyon egészséges, több táplálkozástudományi szakértő is ajánlja, hogy naponta fogyasszunk el 10 szem mandulát a benne található értékes anyagokért.
Én is megfürödtem benne, Rám is ragadt a szerelme. Fáj is annak szíve vissza. Én is ittam már belőle, Fáj is az én szívem tőle. Babits Mihály: Vasárnapi impresszió, autón : hungarianliterature. (festmény) (részletek az utószóból) (tanulmány) Csöndes, nemes folyója, Anyám csupán ez ország Tisza-part, szálas, sárgászöld füvek. Belepte mindet a légy vagy a pók. A parton bütykös, görbe nyírt füzek: a vizet nézik, kopasz nagyapók. Ifjú Tisza, vad vággyal törtető, Te fiatalság, szépség és erő, Elnézem elmélázva a habot, Mely tiszta zöld, acélos és ragyog. S a másik Tisza jut eszembe már, Mely Szeged táján oly merengve jár, Iszapos, álmos, csöndes ott szegény És rozsdás emlékek a fenekén.
Az 1932 -ben megkötött velencei kultúregyezmény nyomán, 1934 -ben került vissza Magyarországra. A középkori történelem, művészet- és kultúrtörténet páratlan értékű forrása. Törzsanyaga 75 (kis) fólió pergamen (kb. 300×210 mm), mely elé egy, a végére harmincegy papírlapot kötöttek. Kötése 16. századi papírtáblás fehér bőr, vaknyomásos díszítéssel. Az első pergamenlap üres, a második a címlap. A szöveg a 74. fólión megszakad. Beosztása kéthasábos, teljes szövegtükör esetén 33 soros. A Nekcsei Biblia és a Magyar Anjou Legendárium mellett legbecsesebb kézzel illuminált művészettörténeti emlékünk a 14. századból. Tartalomjegyzék 1 Tartalma 2 Szerzője 3 A Képes krónika utóélete 4 Jegyzetek 5 Külső hivatkozások 6 Egyéb Krónikák Tartalma "Az Úr 1358. esztendejében, áldozócsütörtök nyolcadába eső kedden kezdtem ezt a krónikát a magyarok régi és legújabb cselekedeteiről, származásáról és …" Ezekkel a szavakkal kezdődik a Képes krónika, melynek tartalma a Chronica Hungarorum című mű, amely I. Károly koráig követi a magyar történelem eseményeit.
5/6. szám) Online változat Kristó Gyula: A Képes Krónika szerzője és szövege ( ISBN 963 07 37590) ÚJ MAGYAR LEXIKON Külső hivatkozás [ szerkesztés] Képek a korai magyar krónikákból A Thuróczy-krónika A Szabács viadala az Ómagyar Korpusz ban. Szakirodalom [ szerkesztés] Kőfalvi Tamás - Makk Ferenc: Forrástani ismeretek történelemből - NT-41283, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2007.
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából. Fájl:Chronicon Pictum P016 Attila és Leó pá Attila és Leó pápa A Képes krónika 21. lapja. A felső nagy miniatúra a magyarok bejövetelét Pannóniába, a "D" iniciálé bizonytalan, hogy Elődöt, vagy Árpádot, az "A" iniciálé szintén bizonytalan, hogy Álmost, vagy Árpádot ábrázolja Fájl:Chronicon Pictum P121 A korona elrablá A korona elrablása Magyar királyok: IV. István (balra), III. Béla (fent jobbrat), Imre (lent) A Képes krónika 40. A felső miniatúra Gyula elfogását, a "P" iniciálé István királyt ábrázolja A Képes krónika (Chronicon pictum) egy latin nyelven írt krónika, illetve az azt tartalmazó kódex, amely 1360 körül készült Nagy Lajos budai udvarában, Szerzője feltehetően Kálti Márk. A szöveg elejétől végig egy kéz írása, kalligrafikus könyvírás, minden valószínűség szerint magyar másoló munkája. A Képes krónikát a budapesti Országos Széchényi Könyvtárban őrzik Clmae 404. jelzeten. A 15. században 1458-1490 között még Magyarországon volt, Mátyás király udvarában, ezután először Franciaországba, majd Brankovics György szerb despota udvarába került, a 16. századtól kezdve pedig a bécsi Udvari (majd Osztrák Nemzeti) Könyvtár állományához tartozott, ezért korábban bécsi Képes króniká nak (Chronicon pictum Vindobonense) nevezték.