A szituáció mélységesen felháborító, de ami miatt még inkább elszomordtam, az volt, hogy az interjú után úgy döntöttem, guglizom Szűcs Balázs nevét ("Szűcs Balázs atya" - ennyit írtam be, más kulcsszavak nélkül). Szűcs Balázs: Nincs olyan, hogy elért eredmény | Magyar Kurír - katolikus hírportál. Elkeserített, hogy az első találatok között csupán elvétve találtam olyan honlapokat és cikkeket, amik a molesztálást említik. Tehát amennyiben valaki, aki segítségre szorul és az egyházi közösséghez fordulna tanácsért, továbbá nem tájékozott a szituációban, szinte tekinthetne tisztelettel is az emberre. Szomorú és undorító.
2019. augusztus 20-án a lakása közelében elfogtak a rendőrök egy, a harmincas éveiben járó fiatalembert, vezetőszáron vezették el és rabosították: a klérus feljelentése alapján az indok az volt, megzavarhatja az augusztus huszadikai, Bazilikában tartott ünnepséget. Hiszen már ezt megelőzően is mindenféle beadványokkal zaklatta a Főegyházmegye egyházi személyeit. Hogy miért is? Pető Attila, akit kiskorában egy akkor kispap zaklatott szexuálisan, többször is, ma már talán inkább a többi áldozattársa és a katolikus egyház eljárásmódja miatt emeli fel a szavát, nem a saját maga igazát keresi. Történetét most elmesélte a Partizánnak. És megnevezte az elkövetőt is. Pontosan azért, mert bár "lefokozták", a mai napig gyerekekkel foglalkozik az illető. Legtöbbször szegényebb sorsú, kiszolgáltatottabb gyerekekkel. Szűcs Balázs atyáról van szó, aki 2012-ben - akkor a Pázmány Péter Katolikus Egyetem lelkésze volt - Gyermekekért díjat kapott a II. Kerületi Önkormányzattól. Index - Kultúr - Titokban készült film a pedofil papról. Balázs atyáról, aki 2013. augusztus 1.
Akkor már több mint 10 éve foglalkozott nehéz sorsú fiatalokkal itthon és a határainkon túl. Ezért a tevékenységéért 2012 novemberében a "Gyermekekért" díjat kapta Budapest II. kerületének Önkormányzatától. 2013. augusztus 1-je óta széphalmi plébániai kormányzó, és egyúttal oldallagosan ellátja az ófalui plébániát. Mindezek mellett tovább végzi egyetemi tanári és lelkészi munkáját, és dolgozik a Páduai Szent Antal Gimnáziumban, a Javító Intézetben, a máriaremetei, zsámbéki, piliscsabai regnumosokkal, a schönstatti fiatalokkal, és gondoskodik a kárpát-medencei nehéz sorsú gyerekekről.
A hívek számára külön tehertétel lehet, hogy életük vallási alapja is megrendülhet. A nyugati társadalmakban is évtizedekig eltartott, míg az áldozatok a nyilvánosság elé mertek állni. Magyarország még meszsze van ettől. Az ügyészségtől kapott adatok szerint "ifjúság és nemi erkölcs elleni" bűncselekmény miatt idehaza az elmúlt öt évben három esetben emeltek vádat egyházi személlyel szemben. 2005-ben két ügyben, két embert vádoltak tiltott pornográf felvétellel való visszaélés, valamint kiskorú veszélyeztetése bűntettével, 2006-ban pedig egy személyt, szintén kiskorú veszélyeztetése miatt. Az ügyészségi kimutatásból nem derül ki, hogy a vádemelés milyen eredménnyel zárult. Még csak azt sem lehet tudni, hogy egyáltalán katolikus papokról van-e szó. Felekezeti bontás nincs a statisztikában, a megvádolt "egyházi személyek" elvileg bármelyik vallási közösséghez tartozhatnak. A bocsánatkérések, kártérítések, tényfeltáró bizottságok és a kemény hangú nyilatkozatok ellenére az egyház hozzáállása még mindig nem egyértelmű.
1. Pusztán materiálisan áldozik az, aki magához veszi az Eucharisztiát, de nem tudja, mit cselekszik (öntudatlan v. teljesen tájékozatlan, utcáról betévedt). 2. Csak szentségi módon áldozik az, aki →halálos bűn állapotában teszi. 3. Csak lelki áldozást az végez, aki akadályoztatva van a tényleges áldozásban. 4. Szentségi-lelki áldozást az végez, aki fölkészülten, odaadó lélekkel veszi magához az Eucharisztiát (ha önmagában szentáldozásról beszélünk, erről van szó). A trienti zsinat (1545-63) szerint lelki áldozást azok végeznek, akik szeretetben tevékeny hittel vágyódnak az égi kenyérre, de fizikai körülmények megakadályozzák a tényleges áldozást (DS 881). Tehát aki halálos bűn állapotában áldozik, az csak szentségi módon áldozik, azaz valójában nem is áldozik. Magához veszi az Oltáriszentséget, de nem, hogy semmi kegyelemben nem részesül, hanem ráadásul még egy halálos bűnt, a szentségtörés bűnét követi el. Ez a hagyományos egyházi tanítás, amit senki nem látszik figyelembe venni. Az átlag katolikus szentségi-lelki áldozást végez, azaz részesül a szentáldozás kegyelmeiben.
Szent Teréz írta:,, Amikor nem áldoztok és nem vesztek részt szentmisén, megáldozhattok lelkileg, ami nagyon hasznos... Így nagyon megerősödik bennetek a mi Urunk szeretete. '' Az Oltáriszentségben jelenlévő Jézus imádása - mint lelki áldozás - szorosan egyesíti a hívőt Krisztussal, ahogy ez sok szent példájából kiviláglik. Ehhez ez egyesüléshez segítséget adhat a következő ima: "Jézusom, Istenem, hiszem, hogy irántam való szeretetből szenvedtél és meghaltál a keresztfán. Hiszem, hogy az Oltáriszentségben jelen vagy, mert te mondtad, aki örökké igazmondó vagy. Jézusom, Istenem, mindennél jobban szeretlek. Teljes szívemből és minden erőmből szeretlek, mert végtelenül jó és szeretetreméltó vagy. Irántad való szeretetből szánom és bánom, hogy megbántottalak. De többé nem vétkezem, inkább meg akarok halni, mint vétkezni. Utánad vágyódik a lelkem. Jöjj, Jézusom, jöjj szívembe, és maradj velem. Átkarollak, mintha valóban bennem volnál. Örök hála jóságodért. Amen. " Hazánkban (alighanem másutt is) kialakult az a szokás, hogy az áldozók közé vegyülve vagy áldozó szülők karján ülve kisebb-nagyobb gyerekek is mennek, és az áldoztatótól kis keresztet kapnak a homlokukra.
A szerző Dr. Balogh Sándor, az Amerikai Egyesült Államokban élő nyugalmazott politológia professzor. A veszprémi szemináriumból 1952-ben, amikor is a Nagyszemináriumot ill. a teológiát államilag feloszlatták a házi faliújságon közölt Mindszenty-megemlékezés miatt, több kispaptársával együtt bíróság elé, majd a kommunisták börtönébe került dr. Major Kálmán spirituálissal együtt. Honlapunkon sok írása olvasható, amelyek az igazi katolikus tanítást tükrözik. Akkor is igazat mondott, amikor ezért börtön járt (ld. A veszprémi szeminárium bezárása). Az elvált és újraházasodott személyek szentáldozáshoz járulása körüli vita a Vatikáni Zsinat utáni Egyház lelki szegénységére mutat. Pedig az Egyháznak van egy dogmatikailag jól megalapozott gyakorlata, amiről senki nem beszél. II János Pál[1] is csak az ájtatos lelki áldozásról ír. A katolikus lexikon szerint, a lelki áldozás[2] régi, bevett és jóváhagyott pasztorális intézmény, amelyet a bűnösök is nagy haszonnal gyakorolhatnak. A lelki élet hagyománya a lélek fölkészültsége alapján négyféle áldozást ismer: az Eucharisztia 1. pusztán materiális, 2. csak szentségi, 3. csak lelki és 4. szentségi-lelki vétele.
XVI. Benedek pápa pedig a Sacramentum caritatis kezdetű szinódus utáni apostoli buzdításában emlékeztetett a régi keresztény szokásra, mely szerint, ha valaki nem járulhat szentáldozáshoz, akkor "jó ápolnia a Krisztussal való teljes egyesülés vágyát, például a lelki áldozás gyakorlatával" (55. pont). Ahhoz, hogy rendes körülmények között hatékonyan tudjon bennünk működni az a Krisztus, akit a kenyér színe alatt magunkhoz vettünk (sacramentaliter), ajánlott ébren tartani a lelkünket, és a lelki áldozás gyakorlata által készíteni a szívünket az ő hatékony befogadására. Most, hogy rendkívüli körülmények között, a komoly járványveszély miatt arra kényszerülünk, hogy a szentmiséktől és a szentáldozástól távol maradjunk egy időre, erőt meríthetünk a lelki áldozás régi keresztény szokásából. Tudatában annak, hogy a lelki áldozás nem helyettesíti a szentáldozást, jó szívvel ajánlom a lelki áldozás hagyományos imáját a nyitott templomokban való szentséglátogatás keretében vagy anélkül. * A lelki áldozás imája, melyet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia ajánl: Jézusom!