Mit tehetnek az államok az álhírekkel szemben? Az álhírek elleni fellépés hazánkban és a nemzetközi színtéren Huszárvágás - Máthé Áron blogja A kommunizmus gyermekáldozatai "Drága Nagymama, megint nem haltam meg! Te vagy az egyetlenem a világon, és neked én vagyok az egyetlened. Ha nem halok meg, és nagy leszek, és te már nagyon-nagyon öreg leszel, dolgozni... Mozgástér - Lánczi Tamás blogja Putyin végig csak játszott Bidennel – elemzés Terjedelmes geopolitikai elemzést jelentetett meg a Politico amerikai internetes portál tengeren túli kiadása az orosz-ukrán konfliktusról. Architextúra - Szende András blogja Olimpiai tölgy, Erzsébet-erdő: a magyar fásítások története A faültetés nem csupán kertészeti tevékenység: politikai üzenet, emlékezés, vagy akár a csendes ellenállás formája is lehet. Hazánkban számos különleges emlékfa, sőt emlékliget is látható. Az Anyanyelv nemzetközi napja - szeretni és álmodni a saját nyelvén tud igazán az ember Határkövek - Jancsó Tamás blogja Népességrobbanás Afrikában, a migrációs nyomás háttere Az 1990 és 2020 közötti harminc évben több mint duplájára nőtt Afrika népessége.
1956 50 évfordulós 500 as értéke 4 1956 50 évfordulós 500 as értéke online 1956 50 évfordulós 500 as értéke 2 1956 50 évfordulós 500 as értéke e Nézd meg a lejárt, de elérhető terméket is. Ha találsz kedvedre valót, írj az eladónak, és kérd meg, hogy töltse fel újra. A Vaterán 35 lejárt aukció van, ami érdekelhet, a TeszVeszen pedig 3. Mi a véleményed a keresésed találatairól? Mit gondolsz, mi az, amitől jobb lehetne? Ha van olyan, ebben a kategóriába vágó videó vagy hasznos oldal, cikk, amit javasolnál, hogy megjelenjen itt, küldd el nekünk A megjelenítendő videó vagy oldal Url címe Megnézzük az ajánlott tartalmat, és ha megfelelő, hamarosan ki is kerül az oldalra! Linket ajánlok ide Mire figyeljünk, ha érméket, papírpénzeket vásárolunk gyűjtési céllal? Ha érmék vagy bankjegyek gyűjtésébe kezdünk, célszerű egy adott korszakra specializálódnunk. Először is azért, hogy a gyűjtemény egységes legyen, amit akár pénzforgalmi sorok összegyűjtésével vagy beszerzésével is biztosíthatunk. A pénzkibocsátás minden korban a központi hatalom előjoga volt, és törvényben meghatározott jellemzőkkel történt.
Tökéletesen. Miért érzem tökéletesnek az olasz arisztokráciáról festett képet? Mert azonnal éreztem, hogy ezt már láttam valahol a saját szememmel. Nem kellett sokáig gondolkoznom, hogy rájöjjek: ez a céltalan és sokszor gusztustalan nagyzolás, mindenkin átgázolás nálunk a kilencvenes években pont úgy zajlott, mint ahogy Fellini itt bemutatja. Néhány párbeszédet mintha szó szerint hallottam volna a rendszerváltás után, olyanok szájából, akik a hirtelen jött vadkapitalizmusban hirtelen olyan tempóban gazdagodtak meg, hogy temérdek pénzükkel próbálták boldogságukat megvásárolni. Az édes élet (La Dolce Vita, 1960) plakát – Pannonia Entertainment Webshop. Nem értették, hogy ha arany hitelkártyájukkal formázzák kokain-csíkjukat, melyet az őket körülvevő luxus-hölgyek társaságában fogyasztottak, vajon miért nem érzik boldognak magukat? Ez a film valamennyire megválaszolja ezt a kérdést... Ezek szerint mi nagyjából harminc évvel vagyunk lemaradva az olaszoktól, ami náluk végbe ment a háború utáni első fellendüléskor, az nálunk a rendszerváltás után ment végbe. Sajnos nem vihetlek a lakásomra - mondja Marcello egy fiatal hölgynek - ott van a bolond menyasszonyom, nem értené meg... És, hogy rátegyenek egy lapáttal, a hölgy őszinte naivitással vissza is kérdez: Nem értené meg???
Olaszország (Pathé - Riama), 167 perc, ff., olasz Rendező: Federico Fellini Producer: Giuseppe Amato, Franco Magli, Angelo Rizzoli Már a film első perceinél éreztem, hogy most jön az a Fellini, akiért rajongani fogok. Az Országúton és a Cabiria Éjszakái is jó filmek voltak, de nem olyanok, amik engem kifejezetten lehengereltek volna. Ezzel a filmmel viszont egy olyan újszerű - megkockáztatom... figyelem! - mai szemmel is modernnek ható filmet készített, amivel Fellini a kedvenceim közé emelte magát. Az édes élet. Sejtésem szerint a későbbi filmek megtekintése során ez még fokozódni is fog. Ez Fellini hetedik filmje, és annyira más, mint a többi, hogy ha elkezdeném a benne szereplő történetet leírni, akkor nem, hogy nem segítenék, de csak zavart okoznék. Tíz kis epizód van összefűzve közel három órában. Ezeket az epizódokat Marcello (Marcello Mastroianni) karaktere köti össze. Maguknak az egyes epizódoknak a története Fellini szerint is szinte annyira esetleges, hogy akár lehettek volna nyugodtan más történetek is, fel is lehetett volna cserélni a sorrendjüket, semmit sem változott volna a film.
Jobb gazdagnak és szépnek lenni. Vagy ki tudja… Federico Fellini 1960-as filmje, Az édes élet a maga idejében olyan kérdéseket tett fel a magyar nézőknek, amelyekre nehéz lett volna akkor választ adniuk. Viszont örökül hagyta nekünk a magyar nyelvben a dolcsevitát. Ezt aztán mindenki úgy értelmezte, ahogy akarta. Volt, aki egyfajta olasz életérzésként, volt, aki a léha, de vonzó élet metaforájaként, és természetesen voltak olyanok is, akiknek a szívét megszorongatták az édesnek tűnő, de elvesztegetett élet tobzódó tablójának képei. Fellini ekkor már elismert rendező volt - háta mögött az Országútonnal és a Cabiria éjszakáival. Az édes élet azonban alig hasonlít korábbi műveire. Lazább, epizodikusabb a szerkezete, a sztori csapong, de az édes-habos felszín alatt ott a szorongás, a tanácstalanság, a magány. És a zavarodottság: az olasz kultúra átalakulása miatt. Hiszen az apró villanásokban megmutatkozik, hogy szereplőink nem képesek összefésülni tradícióikat az éppen kibomló modern nagyvárosi - és fogyasztói - életformával.
Az említett közel három óra is lehetett volna tulajdonképpen kétszer ennyi is, de akár fele ennyi is elég lehetett volna.... Fellinit a stílus érdekelte ezúttal első sorban, ami ebben a filmben sokkal fontosabb a tartalomnál. Ez a szökőkutas kép, melyen Anita Eckberg fürdőzik, talán a film leghíresebb képe, a korabeli Filmvilágban is írtak olyasmit, hogy Fellini legújabb filmje Mastroianni és Anita Eckberg főszereplésével készül, holott Eckberg szerepe a tízből egy-két epizódra korlátozódik, a mellékszereplők között is sokan vannak nála fontosabbak... Mellékesen jegyzem meg itt, hogy milyen furcsa és szinte misztikus érzés a korabeli filmes magazinban olvasni egy beszámolót egy újságírótól, aki meglátogatta a római Cinecittá stúdiót, és egy olyan film forgatásáról ír, ami azóta klasszikussá vált. Nem a film története a lényeg tehát, hanem a hangulat, amit felvillant. És ez a hangulat engem az első perceiben megfogott. Az 1960-as olasz felső tízezer romlott, lezüllött, ostobán unatkozó, ám folyton izgalmat hajszoló életét mutatja be.