A Post Mortem várhatóan 2020-ban kerül a mozikba.
Az őrangyal-sorstárs vonal, ami még szóba jöhetne a két főszereplő összekovácsolódásának okaként, viszont nem elég hihető, a Trónok harca Hodorjának sorsát idéző időhurok pedig zavaros. Hogy emellett olyan kérdések is maradnak bennünk, hogy mi a jelentősége Tomás állítólagos német voltának a perfekt magyartudása mellett, hogy az után, hogy a világháború elvileg megtizedelte a férfiakat, hogyhogy ilyen sokan vannak a faluban, vagy hogy miért pont a padlásokhoz vonzódnak, és miért vízzel jelzik jelenlétüket a szellemek, az már tényleg csak apróság. A Skanzennek van ugyan egy óhatatlanul kísérteties hangulata, ám ekkora mennyiségben kilóg a lóláb, és amit hiteles díszletnek szánnak, az erőltetetten népiesch lesz végül. Hasonló sorsra jut a könnyű kézzel szórt CGI: túlszalad, izzadságszagú lesz, egységes vizuális stílus hiányában pedig leginkább az a benyomásunk, főleg a film csúcspontjának szánt apokalipszis-jelenetben, mintha egy komputeranimációs program demonstrációs anyagát néznénk. Amikor a Post Mortem nek először hírét vettük, azonnali lelkesedés lett rajtunk úrrá, már csak a zsáner ritkasága miatt is, ám az érzelmi sekélyesség és a forgatókönyv általános hiányosságai miatt dugába dől a büszkeségünknek szánt skanzenhorrorunk.
Post Mortem (Magyar) Horror, misztikus, thriller Post Mortem 2021 Az első világháború véget ért. A spanyolnátha járvány lecsendesedett. De sok halott temetetlenül maradt, és ők a mi világunkban rekedtek. És egyre dühösebbek, amiért nem találnak nyugalmat. 1918 fagyos telén Tomás (Klem Viktor) a fiatal vándorfotós abból próbál megélni, hogy halottak utolsó fényképét készíti el a családjuk körében. Egy tízéves kislány hívására eljut egy kis faluba, ahol szokatlanul sok munkája akad, és egyre több természetfölötti jelenséggel találkozik. A kísértetek közölni akarnak vele valamit, és ő elhatározza, hogy kideríti, mi a céljuk. De veszélyes terepen jár: minden rossz mozdulat egy új, az előzőnél is vadabb támadást vált ki. A kísértetek nem akarnak békében élni az élőkkel. Az első igazi magyar horror egy különleges korban, különleges helyszínen játszódik, és elképesztő vizuális effektusokkal, valamint mindig új fordulatot tartogató forgatókönyvvel rémíti és lepi meg nézőit. A film még nem található meg a műsoron.
Bergendy filmjében 1918 fagyos telén, a spanyolnáthajárvány idején Tomás, a fiatal vándorfotós (Klem Viktor) abból próbál megélni, hogy halottak utolsó fényképét készíti el a családjuk körében. Egy tízéves kislány (Hais Fruzsina) hívására eljut egy kis faluba, ahol szokatlanul sok munkája akad, és egyre több természetfeletti jelenséggel találkozik. A kísértetek közölni akarnak vele valamit, és ő elhatározza, hogy kideríti, mi a céljuk. A Post Mortem világpremierje az A-kategóriás Varsói Filmfesztivál fő versenyprogramjában volt tavaly októberben, és ezzel egy időben mutatkozott be a horrorfilmek legnagyobb presztízsű nemzetközi seregszemléjén, a Sitgesi Filmfesztiválon Spanyolországban. Azóta sorra járja a világ legnagyobb műfaji fesztiváljait. A trieszti és portói díjak után a négy Magyar Mozgókép Díjjal kitüntetett film legutóbb a spanyol Sombra Fesztiválról is négy díjjal tért haza - emlékeztetett a forgalmazó. A Nemzeti Filmintézet támogatásával készült horrorfilm operatőre Nagy András, vágója Király István volt, zenéjét Pacsay Attila szerezte.
A képekért Nagy András, a vágásért Király István felel, a zene Pacsay Attila munkája. A Post Mortem et beválogatták az A kategóriás Varsói Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjába, ami egyben a film világpremierje is. "Az nagyon nagy szó, hogy egy horrorfilm bejut egy A-kategóriás fesztivál fő versenyprogramjába! A film készítése előtt megfogalmazott egyik fontos célunk valósult meg ezzel. " – nyilatkozta a film rendezője. A POST MORTEM várhatóan 2021 januárjában érkezik a magyar mozikba. Jelenetfotók: Forrás: InterCom Hozzászólások hozzászólás
A többi halálesetet sem tudjuk sokkal komolyabban venni – minthogy sem a legszorosabb érintettek, sem a falu népe nem igazán kavarodik fel, sokkal inkább tűnik úgy, hogy szégyellik az eseteket, mintsem igazán rettegnének. Általában jellemző a filmre, hogy az érzelmek véletlenszerűen felcsapnak, majd elülnek, egyetlen érzelem sem vezet sehová, nem nő, nem változik. Így például fel-felvetődik némi boszorkányüldözős ellenségeskedés Tomásszal szemben, de csak röviden, fellángolva, majd mind Tomás, mind az ellenlábasok egy vállrándítással túlteszik magukat a dolgon, és hasonló céltalansággal hint el a film kimondatlan vonzalmakat, ám – talán már sejtik – ez a vonzalom sem vezet a világon sehová. Így aztán teljesen öncélúan leshetjük meg Klem Viktor fenekét, annyi baj legyen, de azért valami indoklás a férfi meztelenségre is kellene, ha már a női test mutogatásának miértjeit rendszerint firtatjuk. De nem csak a mellékszereplők viszonyulásai tisztázatlanok: Anna és Tomás kapcsolata is az, így aztán a történet zavarba ejtő Lolita-jelleget kap, ami annál sajnálatosabb, minthogy kizártnak tartom, hogy ez szándékos lenne.
Mi is próbáltuk és nem hittük el, hogy lehet ilyen. A Porsche odavert vele keményen, a BMW pedig menetrendszerűen szervírozta a választ. És – bár minden sejtem küzd a fajtája ellen – elég jó lett, hogy a fene vinné el. Kisebb, de azért nem kicsi, az 1800 kilós önsúlyt nem a lepkék hordták össze. Galéria: Teszt: BMW X4M – 2016. Vágjunk a közepébe, mert ami a legjobban fájt, az annyira, hogy valahányszor a fotókra nézek, azonnal sírni tudnék, pedig nem is szeretem őt. Nem értem – és a legelvetemültebb mérnök sem tudná elmagyarázni –, hogy az M-lökhárító sarkaiba rakott két büdös nagy levegőbelépő-nyílásra miért nem kerülhetett legalább egy egyszerű csirkeháló, e helyett a messzire ordító kamubetét helyett? Hogy legalább menne ott levegő vagy akármi, legalább csinálna úgy, hogy ott történik valami. De nem, két ilyen elképesztően olcsó hatású plasztikkal fedik be az amúgy logikusan indokolt lyukat. Elhiszem én, hogy elég hűtést kapnak a fékek így is, de azért az 1820 kilóhoz valahogy jobban passzol a gondoskodás látszata.
A már fent említett M2-től mindössze 0, 5 másodperccel gyorsul rosszabbul, és az X4 M40i ráver a Macan GTS-re is, de a flexibilis tettrekészsége az, ami igazán megkapó. Erőtlenségre nem fog panaszkodni senki, maximum a töltőpisztollyal a kezében vakarja majd a fejét, hogy hová tűnt el 16 liter százon a tankból? A kombinált fogyasztás azonban még így is 12, 9-re jött ki, amit a tények tükrében nem tartok különösebben rossz értéknek, hiszen tudom, mi minden volt benne. Kis odafigyeléssel talán 11 literrel el lehet vele járni, ez esetben azonban sok értelme nem volt megvenni a legerősebb motorral szerelt X4-et. Itten menés is van, meg ménes is. 4, 9 másodperc alatt van százon. És az nagyon kevés. Galéria: Teszt: BMW X4M – 2016. Az X4 M40i felemás érzéseket kelt az emberben. Egyrészt ágál ellene minden sejtünk, hiszen alapvetően nélkülöz bárminemű eleganciát, szépséget vagy finomságot, a másik oldalon viszont a műszaki tartalom egy olyan csomaggá áll össze, melyet akkor is megkedvelünk, ha nem akarunk és egy picit szégyelljük is, amikor vigyorgáson kapjuk magunkat benne ülve.
Nehéz eset, de valamit tud.
Kevés autómárka mondhatja el magáról, hogy bármihez nyúl, arannyá válik, az idén 100 éves BMW ebbe a klubba tartozik. Bár története során nem alakult minden zökkenőmentesen a cég körül, nem túlzás azt állítani, hogy az elmúlt 50 évben valamire nagyon ráéreztek. Vevőiket ma már nem meggyőzniük, egyszerűen csak kiszolgálniuk kell. Meg is tesznek mindent, hogy még véletlenül se hagyjanak egyetlen vásárlói réteget személyre szabott termék nélkül. Úgy tűnhet, hogy a bajorok kínálata már túlságosan is szerteágazó, pedig a változatosság nem megy a jól ismert karakter rovására. M-es kiegészítők és logók teszik izgalmasabbá az utasteret Egy SUV, vagy ahogy a BMW hívja az X4-est, SAC (Sport Activity Coupé) nem valami sportos jelenség, figyelembe véve fizikai méreteit, elvileg alkalmatlan arra, hogy M-es modellt faragjanak belőle. Elvileg. Az M GmbH éppen azért van, hogy bebizonyítsa az ellenkezőjét. Az X4-eshez elérhető legnagyobb hathengeres benzinest, a 35i-t alaposan átalakították, az M3/M4-es motorjából átvették a főtengelyt a csapágyakkal, a dugattyúkkal és a gyújtógyertyákkal együtt.
Na ugye? Lerúgta a kis ribanc, mert kellett neki a pénz meg a hatalom, ennyi. Na, hát ezért jó az X6 meg az X4, mert azt mutatják, hogy van pénz ilyen mókára (szemben a legalább indokolható X3 - X5 -tel szemben), aztán jönnek a csajok és lerúgják a cipőjüket. (A források eltérően számolnak be a cipő-gate-ről, egy bizonyos Grimm nevű szemtanú szerint rafkósan kenték be szurokkal a lépcsőket, hogy véletlennek tűnjön! ) Na jó, ezt az algoritmust nyilván nem futtatták le a jövőbelátó gépen Münchenben, hiszen nem kellett ahhoz komoly szürkeállomány, hogy észrevegyék, mekkorát dobtak annak idején az X6-tal. A BMW ebben élen járt, olyannyira, hogy a Mercedes csak évek múlva tudott előjönni a GLE-vel, az Audi pedig még fel sem ugrott a vonatra. A VW-csoport azonban hátulról támadt és csendben megcsinálta azt, amit évek óta ígér az autóipar: a SUV-formájú sportautót. A Macan akkora siker lett, hogy pl. Nagy-Britanniában használtan többért lehet eladni, mint az újat, mert hosszú hónapokig kéne rá várni.