Ahogy az ember beszélni megtanul, úgy "tanul meg" az író írni: önmagából, mint mindent az emberek között. Itt aztán helyet engedek minden kombinációnak: elismerem, hogy a francia franciául tanul meg, s a magyar magyarul, és azt is, hogy a Duna-Tisza közi ember másféle tájszólást beszél, mint az erdélyi, más temperamentummal gondolkodik az alföldi, mint a tenger menti, vagy városi, vagy hegyi ember. De akárhogy és akármilyen feltételek mellett is: ahogy egyszerűen beszélni megtanul, úgy tud, ha megvan a hozzávalósága, "egyszerűen" írni. És csak tud úgy. Ez az egyszerűség persze mit sem ér, ha frivol, ha trükk, ha csinált és tanult. Olyan érdekes ez, hogy hajlandó vagyok még nevekkel is magyarázni. Babits Mihály: Emlékezés gyermeteg telekre : hungarianliterature. Hát például Szomory Dezső (akit én nem szeretek) igen-igen nagy író, pedig nyakatekertebb, felhőben fetrengőbb, 40 lázfokosabb mondatokat magyar nyelven talán nem is írtak, mint ő. De ez a felhőkben fetrengés az övé: ez nála olyan "egyszerű", olyan magától értetődő, becsületes és egyedül lehetséges, hogy egy pillanatig nincs kényelmetlen érzésem vele szemben, nem érzem azt, hogy hazudna.
Azon jussát, hogy kiki a maga szemével láthasson, meg kell hagyni mindennek; az igen is becses elsőségünk. De bárcsak azok, akik nem aszerint látnak, mint mindnyájan mások, vagy ami még jobb, a jószeműek, meggondolnák, hogy a sárgaság kórja is a maga szemével lát, és mégis hibásan lát, s nevetségnek-e, vagy csak szánakozásnak tárgyává lészen, midőn másokkal ellenkezik, és azt vitatja, hogy amit ezek fehérnek mondanak, az sárga, és ami nekik kéknek látszik, az zöld; és így a mások kárhoztatásában s oktatásában ne volnának oly felette serények. Márai Sándor: Író és élmény : hungarianliterature. Az író szintúgy hibázhat, mint a kritikus: de miért ne hibázhatna a kritikus is, valamint az író? kivált midőn azt lehet, sőt kell feltenni, hogy az író, aki magát a mesterségben - annyira amennyire! - gyakorlotta, jobban érti azt, mint a kritikus, hanemha szoros stúdiumává tette az író mesterségét ez is. Mit vesztett a hazai literatúra Csokonainak korai halála által, kevés ember érzi inkább nálamnál; kevés sajnálja ezt jobban nálamnál, hacsak úgy tekintem is, mint embert.
Ez az igazság, ez a kényszer az igazságra, a legbonyolultabb, legfájdalmasabb és legtitokzatosabb életfolyamat, az istenvággyal egyforma tétel akkordja a léleknek. Ez így leírva a Kolumbus tojásánál is banálisabban egyszerű. Kívülről felfogni, vagy méltányolni nem is lehet, mindenkinek a maga bőrén kell egyszer eljutni idáig. Az író legyen egyszer és igaz. Ne másszon a falra, és ne riszálja magát, mint egy utcai leány, ne szolgáljon ki semmilyen ízlést, ne kínálkozzon föl senkinek, amikor ír. Az "egyénisége"? Az "ő hangja", amit ezer közül is meg lehet ismerni? Hunyja be a szemét, felejtsen el mindent, amit valaha is olvasott (csak a cafrangot és az idegent fogja elfelejteni, mert ami rokon és vér az ő véréből, az már úgyis benne van, s az jól van úgy), s figyeljen önmagába, és meg fogja találni a hangját, ami az övé, csak az övé, és meg lehet ismerni ezer közül is. Ha igazán író, nem is tévesztheti el soha a maga hangját. Nem hiszem, hogy az emberek jó írói valaha is sokáig kínlódtak volna, míg "megtalálták magukat", hogy egy igazán nagy írónak technikai megoldási problémái akadnának huzamosabb ideig az első fejlődésen túl.
És ha hallod, zengő húrjaiddal Mint riad föl e hon a dalon, Melyet a nép millió ajakkal Zeng utánad bátor hangokon, Állj közénk és mondjuk: hála égnek! Még van lelke Árpád nemzetének.
Csupán a díszpárnák, ágyneműk cseréjével átöltözhetjük otthonunkat az új évszak jegyében – kis befektetés, ami csodákra képes. Az apró részletek A fentebb említett dolgokkal nagyon látványos hatást érhetünk el – de érdemes a kisebb kiegészítőkre is odafigyelni a tökéletes összhatás érdekében. Őszi hangulat őszi képek. Ezt akár mindenféle anyagi befektetés nélkül is megtehetjük, hiszen a természetben megtaláljuk a legjobb dísztárgyakat. Ne dobjuk ki a nyári vágott virágot – a szárított virágok és falevelek remek dekorációt alkothatnak. De ugyanez a helyzet a tobozokkal és a gesztenyékkel is – vigyük otthonunkba a természetet! Az ősz rengeteg izgalmat tartogat a lakberendezés szerelmeseinek – dekoráljunk bátran az évszak jegyében! A képek forrása: EGLO, Unsplash, My Scandinavian Home
Nekünk nem ebben a vonatkozásban jutott eszünkbe, hanem azért, mert a bekuckózós hideg estéken mindenki örül egy finom teának. A Dorotea rövidüléséből kialakult lánynévhez tartozó névnap december 19-re esik.
Színes levelek a földön. A fatörzsek ködben. Légköri táj.
+5* = IMÁDTAM! Minden egyes sorát, akarom újra és újra. Egyszóval terralájk!
S ott fenn a keresztfán suttogja a szél: Kinyílik a rózsa, kihajt a levél! Talán a 19. század az a korszak, amelyben a legtöbb vers született az évszakokról, hiszen ez a romantika kedvelt témája volt (nemcsak nálunk, hanem Európa-szerte, pl. Keats, Shelley, Tennyson műveiben is). Számos ősz-vers született, amilyen az Őszi tájék is. Akárcsak más ősz-versekben, az őszt mint évszakot itt is az elmúlással asszociálja a költő (ezenkívül még az aratással, az éréssel összefüggésben szokott megjelenni). Vajda János: Őszi hangulat | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár. De nemcsak a romantika, hanem a századfordulós (szimbolista, szecessziós, impresszionista) költészet (pl. Baudelaire és Verlaine) is előszeretettel foglalkozott az ősz témájával, és szinte mindig rezignált, melankolikus, szomorkás versek születtek róla. De itt már van valami sajátos, dekadens szépség-kultusz is. Az őszutó és a századutó valahogy egybefonódott a versekben, egy adott életérzést adott vissza az ősz, amelyre a kor embere rezonálni tudott. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!