André Kertész (Kohn Andor) ( 1894 – 1985) magyar származású fotóművész, 127 éve született. 14 éves korában kap ta első fényképezőgép é t apjától. Szerelmi bánatában önkéntesként bevonult, és a Monarchia hadseregében részt vett az első világháborúban. Állvány nélkül is használható második gépével már frontkatonaként készített képeket. 1915-ben megsebesült, és több, mint két évig Esztergomban ápolták, s az esztergomi uszodában készítette például híres "víz alatti úszó" fotóját. 1918 októberében Brassóban fényképezte a hazainduló katonavonatokat, a felbomló hadsereget. Később egyre intenzívebben fotózott, s ok képén szerepelt saját maga, öccse Jenő vagy szerelme Erzsébet. Fotó-történet: Meudon. Sokat kísérletezett, játszott a fényekkel, sziluetteket, és más, az absztrakt határát súroló témát fotózott, e mellett, sokat fotózta a hagyományos vidéki magyar hétköznapokat. 31 éves korában teljesült álma, budapesti hivatalnokéletét a párizsi művészvilágra cserélte. Itt élte legboldogabb napjait, a Montmartre művészei között szabadon, kötöttségektől mentesen fotózhatott.
Ez a szócikk a fényképről szól. Hasonló címmel lásd még: Meudon. André Kertész: Meudon (1928) Nem található szabad kép. (? ) J. Paul Getty Museum A Meudon (1928) André Kertész egyik legfontosabb felvétele, melyet Párizsban töltött évei alatt készített. Története [ szerkesztés] Meudon Párizs délnyugati külvárosa. A fényképen egy utcarészlet látható, a háttérben egy viadukt hívja fel magára a figyelmet. Egy gőzmozdony éppen akkor robog át rajta. Szikár utca, néhány járókelő, azonban az előtérben középen egy fekete kalapos alak emelkedik ki, amint átsiet az úttesten. Kezében egy nagy tárgyat cipel, amit újságpapírba csomagoltak. Arca nehezen kivehető, nem is néz a kamerába. A felvétel Kertész új képi látásmódjának remek példája, melyen a dokumentarista jelleg a kubizmus hatását érezteti magán. Az alkotás a kortársakat nem nyűgözte le, akik nem tudták hova tenni a meudoni utcát bemutató fotót. A részletek nem állnak össze teljes egésszé, hogy a szemlélő számára mondanivalóval bírjanak. André Kertész, akiről kisbolygót neveztek el – Klasszik Rádió 92.1. Nincs a képnek fő eleme, a szem csak cikáz: a viadukt, az utca és a kalapos férfi alakja között.
A magyar fotográfia története 1840-1981, Műcsarnok, Budapest 1982 • A francia fotóművészet kezdettől napjainkig, Műcsarnok, Budapest 1999 • André Kertész and Avant Garde Photography of the Twenties and Thirties, Annely Juda Fine Art, London. Művek közgyűjteményekben Art Institute of Chicago, Chicago Detroit Institute of Arts, Detroit Getty Museum, Los Angeles Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét Metropolitan Museum of Art, New York MOMA, New York New Orleans Museum of Art, New Orleans Mission du Patrimoine Photographique, Párizs Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest. A cikk lejjebb folytatódik.
André Kertész: Meudon (1928) André Kertész Párizsban töltött évei alatt készítette egyik legfontosabb felvételét, a párizsi külváros pillanatképét bemutató Meudont. Meudon Párizs délnyugati külvárosa. A fényképen egy utcarészlet látható, a háttérben egy viadukt hívja fel magára a figyelmet. Egy gőzmozdony éppen akkor robog át rajta. Szikár utca, néhány járókelő, azonban az előtérben középen egy fekete kalapos alak emelkedik ki, amint átsiet az úttesten. Kezében egy nagy tárgyat cipel, amit újságpapírba csomagoltak. Arca nehezen kivehető, nem is néz a kamerába. Meudon andre kertesz youtube. A felvétel Kertész új képi látásmódjának remek példája, melyen a dokumentarista jelleg a kubizmus hatását érezteti magán. Az alkotás a kortársakat nem nyűgözte le, akik nem tudták hova tenni a meudoni utcát bemutató fotót. A részletek nem állnak össze teljes egésszé, hogy a szemlélő számára mondanivalóval bírjanak. Nincs a képnek fő eleme, a szem csak cikáz: a viadukt, az utca és a kalapos férfi alakja között. Ugyanakkor pont ezek az ellentétes össze nem illő elemek teszik nagyszerűvé Kertész felvételét.
2012. szeptember. 25. 15:04 MTI Kult Nádas Péter kapott 10 ezer eurót A negyedik rangos német díját kapta meg Nádas Péter a Párhuzamos történetek című regényéért. 2012. június. 22. 14:21 Orgiás remekműnek nevezi Nádas regényét a Le Monde A magyar aszkéta és orgiás remekműve címmel közölt kritikát Nádas Péter Párhuzamos történetek című regényéről e heti könyvmellékletében a Le Monde. 2012. 05. 22:19 Nádas Péter nagyregénye újabb díjat kapott Nádas Péter és német fordítója, Christina Viragh kapta az idei Brücke Berlin-díjat a Párhuzamos történetek című regényért; az elismerést kedden adták át a német fővárosban. 2012. április. Nádas Péter - Párhuzamos történetek I-III. | Extreme Digital. 20:36 Imádják a németek Nádas Péter Párhuzamos történeteit Nádas Péter és Christina Viragh kapja az idén a Brücke Berlin-díjat, az elismerést a Párhuzamos történetek című regényért ítélték oda az írónak és az alkotás német fordítójának a zsűri szerdai közleménye szerint. 2012. március. 08. 10:00 Nádas Péter: ez egy "fallikus könyv" Nádas Péterrel készült interjút közölt a Libération című napilap csütörtöki számának könyvmellékletében, mert a napokban jelent meg az író Párhuzamos történetek című regénye franciául a párizsi Plon kiadónál.
Összefoglaló A Párhuzamos történetek talán legfeltűnőbb vonása, az életmű ismerői számára is meglepetést jelentő újdonsága az egymástól lényegében független történetek olyan elképesztő sokasága, amelyet semmiféle realista konstrukció nem lenne képes egyetlen elbeszélésben összefogni. Ha a légzésünk rááll a Párhuzamos történetekre, nagy élmény lesz - #olvassnádast - Könyves magazin. E regény történetei szinte ugyanúgy megszámlálhatatlanok, mint ahogyan azt sem tudnánk összeszámolni, hány emberrel találkoztunk életünkben, mégis egyetlen elbeszéléssé olvadnak össze. A regény egyetlen, nagy elbeszélése azonban nem ezeket a történeteket beszéli el, hanem a testek egymásra hatásának, egymásra gyakorolt vonzásának, egymásra irányuló vágyakozásának és egymásról őrzött emlékezetének nagy történetét. Ebben a burjánzó elbeszélésben jönnek létre olyan csomópontok, amelyek különböző személyekkel azonos időben és azonos helyen (a másik test az érzetben), azonos időben különböző helyeken (a másik test a vágyban), azonos helyen különböző időkben (a lakás, a ház, a város emlékezete a testben), illetve ugyanazon személlyel különböző helyeken és időkben (a saját test az emlékezetben) megesett dolgokat kapcsolnak össze.
A szeretet szót három évtizeden át nem értette. Elhatározta, hogy mindent meg fog írni, "amit az emberek elhallgatnak egymás elől. Abban a pillanatban mindenesetre így szólt az elhatározásom" – olvashatjuk a memoárban. Feleségével Kisorosziba költözött, otthagyta újságírói állását, és teljes lényét az írásnak szentelte: 1972-ben befejezte az Egy családregény vége című művét, majd két éve rá belekezdett az Emlékiratok könyvének abba a verziójába, amit a nagyközönség is megismerhetett, mert az első verziót megsemmisítette. Több ösztöndíjat is kapott, 1981-82-ben Nyugat-Berlinben élt és írt. 1985-ben megkapta a József Attila-díjat, ekkor kezdte el írni a Párhuzamos történeteket. 2829698 7e82847ab30cdc4b5468174d0623b7db o 1993 áprilisában szívinfarktust kapott, majd több koszorúérműtéten is átesett, de a gyógykezelés mellett is folytatta a munkálkodást nagy ívű regényén, a Párhuzamos történeteken. A könyv végül 2005 őszén jelent meg három kötetben. 2006 júniusában a Berlini Művészeti Akadémia tagjai közé választották, Szirénének című művéért 2010 novemberében neki ítélték Az Évad Legjobb Magyar Drámája díjat.
A regény alakjai belehelyezkednek egy készen kapott, gyakran mitikus keretbe, ami Nádas prózájától egyébként sem idegen. Sosem érik utol magukat az időn kívüli, szétfolyó terekben, ahol valamennyi emlékezési aktus az archetipizálás örvényének vákuumában végzi; ennyiben ténylegesen megvalósítva azt a szuperszerkezetet, amely a regény egyik építész szereplőjének, Madzar Alajosnak az ideálja. Az ugyanazon érzék különféle beállítottságának köszönhetően az eltérő tapasztalatok is egybekapcsolják a szereplőket és az idősíkokat. A hallás köti össze Gyöngyvért és Kristófot (ahogy Kristóf hallgatja Gyöngyvér élvezetét a szomszédban, illetve ahogy Kristóf margitszigeti gondolatait a merevedésről mint alakulási folyamatról majd Gyöngyvér hallja meg a Pozsonyi úton), az ízlelés Ágostot és Kristófot ( Ilona rizses csirkéjé n keresztül), a tapintás és a belső folyamatok komplementer természete pedig Demén Ernát és Szapáry Máriát (míg előbbi részletes analízist készít bélbántalmairól és hízásáról, addig utóbbi a meztelenség és a leplezettség kultúrtörténetével tudományos alapossággal foglalkozott).