Francia-magyar történelmi kapcsolatok, vázlat Díjainak, érmeinek száma ezután egyre gyarapodott. Elnyerte a padovai egyházművészeti kiállítás nagy aranyérmét (1932), a kis állami aranyérmet (1936), a párizsi világkiállítás aranyérmét (1937), a Corvin-koszorút (1939) és a Velencei Biennálé nagydíját (1940). 1942-ben, halála után jelent meg válogatott rézkarcait és rézmetszeteit tartalmazó 12 lapos albuma. Ez évben rendezték meg emlékkiállítását a Nemzeti Szalonban, majd 1962-ben a Magyar Nemzeti Galériában és Szolnokon. Fotók. Művészete Aba-Novák Vilmost a modern magyar festészet egyik legeredetibb és legellentmondóbb egyénisége. Rieder Gábor írja róla: "…a múlt rendszer nem tudta neki megbocsátani, hogy a két világháború között a kultúrpolitika kiküldte Rómába, Mussolini képet vásárolt tőle, és hogy a hadvezető Horthyt ráfestette a szegedi Hősök Kapujának boltívére. Pedig Aba-Novák nem volt kurzusfestő, öntörvényű, utolsó szegig becsületes, hajlíthatatlan magyar ember volt, aki végtelen munkabírással rendelkezett […] Aba-Novák ugyanis nem hitt az izmusok formakísérleteiben, hiányolta belőlük az erőt, a becsületet és a tartalmat, így inkább visszanyúlt a bizánci ikonokhoz és az itáliai középkorhoz. "
Művészetének elismerése gyanánt 1928-ban a Szinyei Merse Pál Társaság tagjai közé választja. A Belvárosi Képzőművészeti Szabadiskola tanáraként dolgozik, megszületik kislánya, akinek a Judit nevet adja. A Munkácsy-céh tagjává válik. 1930-1937 között művészeti magániskolát vezet Budapesten, miközben a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa is. Ettől az évtol kezdve minden évben szerepel a Velencei Biennálén. Itáliában jobban megismerkedik a temperatechnikával, az olajfestésről át is tér erre. A The Print Club of Philadelphia (AEÁ) kiállítja grafikáit. 1931-ben az Ernszt Múzeumban bemutatja a Rómában festett anyagát. Gyűjteményes kiállításokat rendez Milánóban, Genovában, Bergamóban, Triesztben. A Búcsúsok kompátkelése a Tiszán című képét megvásárolta a New York-i Museum of Modern Art. Ebben az időszakban számos egyházi és állami megbizatást is kap. Aba novák cefalu video. Ekkor válik freskófestőként is ismertté. Ilyen munkái: a szegedi Szent Demeter-kápolna falképe (1931), a jászszentandrási templom freskói (1933), a szegedi Hősök kapuja boltozata (1936), a városmajori templom mennyezete és szentélye ( 1938), a székesfehérvári Szent István-mauzóleum (1938-1939).
Művészetének egyik mérföldköve a Gerevich Tibor által felajánlott olaszországi tanulmányút volt. Itt Aba-Novákot megragadta Itália sajátos középkori hangulata, az inspiráló mediterrán atmoszféra, és nem utolsó sorban itt felfedezhette azokat a freskókat, amelyek szín- és formavilága befolyásolni fogják további alkotásait. Mindennek ellenére messze állt attól, hogy tájképfestő legyen, tehetségének ezen vetületét is arra használta fel, hogy életképeit minél eredetibbé, sőt, stilisztikai szempontból egyedivé tegye. Aba-Novák : Cefalu - Vatera.hu. Vásári jelenet Körmenet, búcsúsok Szintén Rieder Gábortól olvashatjuk a következő sorokat: "A harmincas évekbeli műveit szinte kivétel nélkül az emberalakok nyüzsgő sokasága uralja. Aba-Novák […] figurái groteszkek: hordóhasú zenebohócok, kockás nadrágágú kikiáltók, megkopott szépségu balerinák és kétes egzisztenciájú akrobatát – a cirkusz a nagyváros keserédes paródiája. De a falu is megkapja a magáét a szigorú muvésztol, vastag bocskorok, szájtáti gyerekek – még Brueghel sem festett ilyen bumfordi parasztokat, és pláne nem keverte őket ilyen jóízűen a vidáman heverésző disznók és a komótosan vonuló marhák közé.
A világvárosi bérkaszárnyákba préselt kispolgárok, proletárok vigasztalan életének élesen pontos elbeszélője, Nagy Lajos néhány évvel ezelőtt huszonnégy órára egy Budapestkörnyéki faluba rándult ki. Kirándulásának útirajza, "Kiskunhalom" a magyar irodalomnak szemléletben, törekvésben, kifejezési módban egyaránt újat adott. Vannak, akik a magyar szociográfiai irodalmat ettől a könyvtől számítják. A feudális örömök lelki kéjét kielégítő, idillikus parasztirodalomnak ez a könyv adta meg azt a kegyelemdöfést, amelyet Móricz Zsigmond hatalmas erejű írói egyénisége kezdett ki, hogy később, Nagy Lajos minden retus nélküli könyve után induljon útjára a szociográfiai irodalom, amelynek kialakulását tulajdonképpen azok az elbeszélők segítették elő, akik maguk is hátat fordítva mesének, cselekvénynek, a társadalomtudomány elméleti rendszere s a mindennapi tény és valóság adatai között kapcsolatot teremtettek. A "Kiskunhalom" felderítő szolgálatai után, míg a szociográfiai irodalom grafikonokra emlékeztető helyzetjelentései, a falusi életnek laboratóriumi górcsöves vizsgálatainak eredményeihez hasonló, hű látleletei sűrű egymásutánban jelentek meg, Nagy Lajos újra visszavonult a nagyvárosi kávéházba.
Látása kíméletlenül [284] éles objektívjét a nyári alkonyban nyüzsgő, pesti kávéházban lézengőkre fordította. Ott írta újabb könyvét, a "Budapest nagykávéház"-at, ezt a kispolgári illúziók mindennapi otthonába lépő nagyvárosi figuráknak "ecce homo"-ját, egyben maradéktalan korrajzot, mely késő évtizedek után is – mint valami hűen megőrzött film – valóságos premier plánban vetíti mindenki elé a pesti életnek kávéházi környezetéből kiütköző azokat a nyüzsgőket, akik mint kávéházi törzsvendégek minden bizonnyal a világ legkarakterisztikusabb élőlényei közé tartoznak. Nagy Lajos azonban most újra visszament a faluba, s régi ismerősként néhány napot töltött már korábbról jól ismert emberei között. Ezúttal azonban az írót nem az érdekelte, mennyi törpeparcellából áll is a határ, sem az, hogy a nagybirtokos milyen brutalitással ver végig béresén. Most a falusi nép lelki, nemi élete mögé próbált nézni, fellebbenteni "A falu álarcá"-t, hogy vágyaikon, álmaikon át vizsgálja lelki alkatukat, amit mindennapi sorsuk annyi kitevője formál.
Vigasztalanul ható új könyve a "Kiskunhalom" tiszta emberszemléletét szívdobogtató bátorsággal egészíti ki, és amint a szociográfia széles országútjáról kikanyarodva, a lélek ösvényeire tér, szomorú látvány tárul elénk. A föld népében, a szabad természettel küzdő, egyszerű életet élő emberekben annyi a gátlás, a lefojtott indulat, az ideges jelenség, a nemi élet szadisztikus megnyilvánulása és a kétségbeejtő frigiditás, hogy nincs az a nagyváros, amelynek a mindennapi életkoncért loholó férfiai, tétlen asszonyai ennyi lelki vívódással élnének. Legújabb könyvében a freudi magatartásból indul el, és a falusi emberek kikerülhetetlen lelki útjainak megértését azzal az elmélyítő, lélektani fogalomkörrel közelíti meg, ami a pszichoanalízis tárgyilagosságának elengedhetetlen előfeltétele. Írói ösztöneivel, naturalista írói eszközeivel a freudi gyakorlat kipróbált módszerességét hűen követi, és gyanútlanul mesélő modelljeinek álmait is leírja. Valaha az álmoknak a néphit mitológiai gyökerű, babonás magyarázatokat adott, ma azonban az álomtöredékeket félretolja, a megmaradt foszlányokat pedig megcsonkítja.
Nagy Lajos falusi emberei élete, családi körülményei ismeretén át szinte készen kapja azt a mindennap eseményeiben kész álomtartalmat, amibe az alvás, az értelmi gondolatnak és az értelmi műveleteknek azokat a tudat alatti ösztöneit oltja, amelyekből a "Traumdeutung" freudi tanítványai az álmokat és a belső, rejtett lelki kapcsolatoknak dramatizálható összefüggéseit a szimbolika segítségével oldják meg. Nagy Lajos nem követi a szimbolikát. Súlyos mondanivalóival szemben is megmarad könyörtelen igazmondónak. Mindig a valóságot keresi. Nem is áll semmi sem távolabb tőle, mint a belemagyarázás. Igazmondásának hű segítője egyszerű, szinte szárazságig lemeztelenített, kopár stílusa. Olyan ez a stílus, mint rideg vizsgálóbírók jegyzökönyvei. Semmi cicoma, semmi fűszer. Ahol az írói szándék a legkíméletlenebb igazságokból fakad, ott nincs helye mosolynak, derűnek. A népdalok, amelyekről itt-ott említést tesz, azok is inkább az igazságot demonstrálják. Valóságos ellennépdalok, a fa[285]lusi idillt hazudó népdalok és a városból elszakadt, üres slágerek világaiból kikívánkozó, szinte lélekből jövő hang: "A falumban nincsen több lány, csak kettő, csak kettő.
Magyar Kiejtés IPA: [ ˈtɒkɒroː] Főnév takaró Vastag szövet takaró.
Az egyiket elszerette a jegyző, a jegyző. A másik meg a kapuban neveti, neveti, Mert őt meg a szolgabíró szereti, szereti. " Amilyen elképzelhetetlen népdal ez a négy sorba tömörített valóság, éppen olyan elképzelhetetlenül szorongásos és hisztériás a falunak nemi élete is, amelyről Nagy Lajos kíméletlenül beszél. Kíméletlensége tiszteletre méltóan bátor írói szándékából fakad, abból a szándékból, hogy a népszínművészet festett kulisszáinak világa helyett a szociális felelősségnek legelhanyagoltabb területére, a faluig is elérő lélekkutatás szükségességére figyelmeztessen. Mint néhány évvel ezelőtt a "Kiskunhalom"-mal, most is új útra mutat. Akkor az írókat a szociográfia felé terelte, és az eszményesített faluval a falu valóságát állította szembe. Most a nép "egyszerű lelkét" vette prizmája alá, s megmutatta, hogy ez a lélek nem is olyan egyszerű, és nem is olyan romlatlan. "A falu álarca" letépi az álarcot, s a lélek kényes, rejtélyes tárnáiba a valóság lámpásaival világít. A témát természetesen maradéktalanul nem merítheti ki, de invitálja a lélekkutatókat, a társadalom bajainak aggódó figyelőit, hogy kövessék útját a legrejtettebb lelki mélységek felé.