Noha a téma adja, hogy talán a MeToo-mozgalom hatására választották, a valóságban előbb volt meg a bemutatás ötlete, mint kirobbant volna a zaklatások ügye. " A jelenség, amire a Metoo is reflektál, már sokkal korábban létezett, most az történt, hogy beszélni is elkezdtünk róla. Az Operettszínház és az én szándékom is az volt, hogy az aktualitások ellenére nem változtatunk az eredeti koncepción, sőt fontosnak tartottuk, hogy a színház élesen reagáljon a kialakult társadalmi helyzetre " – mondja ezzel kapcsolatban Székely Kriszta az interjúban. Balett-táncosként indult, koktélbárt nyitott Laoszban, aztán megkapta a legjobb rendezői díjat – Székely Kriszta élete és drámái | 168.hu. A rendező, noha modernizálta, nem akarta aktualizálni a darabot, " inkább az elrajzoltságon, a humoron és az emberi természeten keresztül szerettem volna bemutatni a kékszakállságot. A mi előadásunk szövegét az írókkal ( Szabó-Székely Ármin, Lőrinczy Attila) egy ötvenes évekbeli irodaház mindennapjaira adaptáltuk, ami rendkívül erős gesztus, ismervén az eredeti darabot. Törekedtem rá, hogy a királyok és udvarhölgyek világában játszódó eredeti történet minél közelebb kerüljön a mai nézőhöz " – fogalmaz.
Budapesti Operettszínház rendező Tanulmányai: 2010-2015 Színház- és Filmművészeti Egyetem színházrendező szak Elismerései: 2017 - Pécsi Országos Színházi Találkozó legjobb rendezésért járó díj Székely Kriszta budapesti születésű színházrendező. Diplomáját klasszikus balett szakon szerezte. Négy évet töltött külföldön, majd 2010-ben felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, ahol 2015-ben színházrendező szakon végzett Székely Gábor és Bodó Viktor osztályában. Gyakorlati ideje alatt a Katona József Színházban rendezett. Székely Kriszta 8 évesen egy Offenbachban játszott, most rendezett egyet - Könyves magazin. Ő képviselte a Katonát a stockholmi Bergman Fesztiválon. Diplomarendezése Rainer Werner Fassbinder Petra von Kant című előadása volt. 2015-től a Katona József Színház tagja. 2017-ben a Pécsi Országos Színházi Találkozó legjobb rendezésért járó díját kapta a Nóra - karácsony Helmeréknél című rendezéséért. Művészi munkájának alapfeltétele a színészek és a kreatív csoport kiváló együttműködése és a politikailag fontos témák előtérbe helyezése - mint a nők helyzete a társadalomban és a történelmi emlékezet.
Az olvasottság nem publikus. Székely Kriszta rendező az operettszínházi Kékszakáll kapcsán mondta el a gondolatait a 168Órának. Többek között arról, miért nem akarták aktualizálni. Székely Kriszta, a budapesti Katona rendezője már korábban is rendezett előadást a Budapesti Operettszínházban, Kreatív kapcsolatok címmel egy kortárs operát állított színpadra a dalszínház Kálmán Imre Teátrumában. Legutóbb már a nagyszínpadon is bemutatkozott, ahol Offenbach Kékszakáll című operettjét szervírozta, és az Operettszínház István, a király át is ő rendezi, amelyet augusztus végén Baján mutatnak be, majd ősztől bekerül a Budapesti Operettszínház repertoárjába is. Székely Kriszta (fotó: Fekete István / 168Óra) A Kékszakáll a nőgyűjtögető és nőeldobáló macsó világ tükre és gúnyrajza. A történetben persze senki sem az, aminek látszik, az Operettszínház előadásában meg pláne nem, hiszen itt a királyból szenátor, a lovagból vezérigazgató lett, a királykisasszony meg úgy hamis, ahogy van. A nézők tehát egy modernizált változattal találkoznak.
A dramaturg Szabó-Székely Ármin ét? A színész Molnár Lászlóét? Ez már maradjon az előadás titka. Mert a színházban mindig kell lennie valami titoknak is. Sirály (Fotó/Forrás: Szigligeti Színház, Szolnok)
"A rendező sikere 50%-ban a szereposztáson múlik. Szeretem ha egy szereposztásban van fricska, vállalás, csavar és gyakran hallgatok az első megérzésemre, bevillanásaimra is. Az István, a király kapcsán pedig a legelső erős és talán radikális impulzusom Koppány kapcsán ért, olyan művészre gondoltam, aki sok műfajban aratott maradandót. " – árulta el a szereposztásról a rendező. Lőrinczy György hozzátette: "Dolhai Attila Koppány szerepében tér vissza a musicalek világához. " A 2018-as Csodálatos Baja fesztiválsorozaton augusztus 24-én, 25-én és 26-án láthatják az István, a királyt a Budapesti Operettszínház előadásában. V. K. / Színhá
Gyerekként klasszikus balett szakon kezdte tanulmányait, majd Ázsiában töltött négy évet. Diplomáját a Színház- és Filmművészeti Egyetem rendező szakán szerezte. Gyakorlati ideje alatt a Katona József Színházban rendezte Samuel Beckett Szép napok című darabját, majd diplomamunkaként Fassbinder Petra von Kant című művét. A 2015–2016-os évadtól a Katona friss diplomás rendezője. Munkái közt szerepel Ibsen Nórája, Brecht Kaukázusi krétaköre, valamint több klasszikus és kortárs opera is. Ő nyitotta meg az idei Pride fesztivált. A következő tanévtől "kis osztályfőnökként" Máté Gábor mellett színészmesterséget fog tanítani a színművészeti egyetemen. "Nem voltam hajlandó bejárni a balettórákra, helyette irodalmat, vallástörténeti könyveket olvastam, hosszú időre eltűntem, szerelembe estem, fegyelmiket is kaptam. Végül magántanuló lettem, és mivel el-eltűntem otthonról, megpróbáltak megtalálni az országban, hogy legalább arra rávegyenek, hogy leérettségizzem. Öntörvényű módon az élet értelmét és az igazságot kutattam, szélsőségekben hittem.
Kereste az alakot, ami a zene ütemére mozogva szokta meglátogatni. Undorodott ettől a ritmustól, néha az iskolában is eszébe jutott, főleg, ha egyedül volt. Sokszor nem mert elmenni wc-re, csak akkor, ha tudta, hogy van ott rajta kívül valaki. Szeme előtt karikák pörögtek, lázasnak érezte magát a takaró alatt, egész teste verejtékben úszott. - Mi van máskor? - Üvölt utánunk, hangosan sikít, nem ritkán nedves a lepedője. Mutogat a szobában, de nincs ott semmi, amitől félhetne. Olyankor nem lehet megnyugtatni. Egyszer megpróbáltuk rábeszélni, hogy feküdjön vissza, hiszen nincs mitől tartania. Magánkívül őrjöngött. Ha ilyen van, át kell vinnünk a mi szobánkba, de ott sem alszik el, ha nem megy a tv. Szemcsésnek látta a sötétet, a levegő fojtogató lett és tűzforró. Egyedül a sötétben horrorfilm | Legjobb horror filmek. Ugyanolyan gyorsan jelent meg az az alak, mint máskor. Folyamatosan kereste a sötétben, aztán egyszer csak ott állt előtte. A sarokból indult felé, lassan remegve annak a borzalmas zenének az ütemére. Teste mintha árnyékból, vagy nagyon fekete füstből állt volna össze, mindene sematikusnak, elnagyoltnak látszott.
A sorozat remek, félelmetes atmoszférájáról híresült el. Nem azért féltünk tőle annak idején, mert literszám folyt benne a vér, hanem mert a borzalmakat sokszor csak sejtette, és magából a sötétben való egyedül mászkálásból eredt félelmünk - ahogyan azt a cím is sugallja. Mind a négy részben Edward Carnby paranormális ügyekre specializálódott magánnyomozót kísérhettük el egy-egy kalandjára, s egyszer csak azt vettük észre, hogy akarva-akaratlanul részesei lettünk egy lassan kibontakozó, sötét, misztikus, rendkívül hangulatos kalandnak. És most jött el a pillanata, hogy kijelentsem: a film sajnos mindenben tökéletes ellentéte a játékoknak. Egyedül a sötétben. A címén és a főszereplő nevén kívül semmi hasonlóságot nem mutat az eredeti Alone in the Dark kalandokkal. Uwe Boll sajnos hozza a formáját (nem véletlenül nevezik sokan korunk Ed Wood-jának - ha az úriember ma is élne, és lenne pénze CGI-effektekre, az eredmény valószínűleg kockáról kockára ugyanaz lenne, mint Boll filmjei). Edward Carnby Uwe Boll olvasatában egy Rambo-ba ontott Mortal Kombat-harcos, aki amellett, hogy mesterien bánik a legújabb high-tech gépágyúkkal (amik teljesen elképzelhetetlenek lettek volna az archaikus környezetben játszódó AitD-játékokban), a közelharcban minimum öt küzdősportban feketeöves, fekvésből tud hátraszaltózni, miközben még ellenfele kezéből is kirúgja a fegyvert/megszerzendő tárgyat/akármit (még leírni is fájdalmas), és minden helyzetből ki tudja bunyózni magát.
Ron nem igazi ütést érzett, annál sokkal borzasztóbb érzés kerítette hatalmába. Mintha megfagyott volna belülről, jégszilánkok indultak útjukra a beleiben, közben halálfélelem szorította össze a gyomrát. A legijesztőbb mégis az volt, hogy nem tudott megmozdulni, vagy kiadni akár a legcsekélyebb hangot is. Bénán feküdt, látszólagos nyugalomban figyelve, ahogy az a rettenetes alak lassan felszívódik a hasában. Csak befelé üvöltött, egyre kevesebbet érezve a külvilágból. Szeme előtt szétszaladt a szoba, rövidesen már csak ő volt, és ez az őrület, aztán ez a kettősség is eltűnt, feloldódott valami pokoli rettegésben, ahol íze, szaga, teste lett minden félelmének. - Sokszor még köztünk sem nyugszik meg. Ha nincs fény, sehogy sem érzi magát biztonságban. Egyszer azt hittük, hogy elaludt, kikapcsoltam a tv, erre sikítani kezdett. Nem mondott semmit, csak sikított. Olyan volt, mint valami állat, minden értelem nélkül, zsigerből félve valamitől. Ron már csak azt vette észre, hogy valaki megöleli, és vele együtt reszket.