A rendező intelmei ellenére az Eleven kór sajnos elhasalt a mozipénztáraknál (ebben közre játszott az is, hogy a premierrel egy időben az HBO Maxra is felkerült), és ahogy várható volt, a kritikusokat és a nézőket is élesen megosztja, de komoly esély van rá, hogy a feketeöves horrorrajongók idővel kultikus státuszba emelik majd. I watched MALIGNANT on HBO and thought it was brilliant. — Stephen King (@StephenKing) September 30, 2021
Radikális hangnem vagy műfajváltás esetén világos lenne, sőt, fel is rázna bennünket a meglepetés, csakhogy az új Wan-horror elejétől a végéig röhejbe fulladó, saját félelemfaktorát többszörösen negligáló darab. Így történhet, hogy a 120 perc alatt tartott cselekmény egyre hosszabbnak, vánszorgóbbnak tűnik: onnantól, hogy a direktor egy beszakadó plafonról földre csapódó kulcsszereplővel, majd a főhősnő némafilmekhez képest is teátrális mimikájával, valamint borzalmas leitmotiffal próbál hatást kiváltani, végleg kiderül, az Eleven kór korántsem tisztelettel realizált rémfilm, hanem bődületesen félresiklott paródia. Eleven kór kritika teljes film. Unintentional comedy, vagyis hahotára fakaszt, amikor véletlenül sem kellene: Wan így a hasonlóan ostoba Az esemény, netán az ócska átverésvideók legrosszabb hagyományait idéző Paranormal Activity zabigyerekeként hagyja sorsára az Eleven kór t, véletlenül sem Dario Argento sárga vagy David Cronenberg testhorrorjainak modern örököseként. Hab a tortán a rendőrségen vérontást rendező, kung-fu mozikba illően pörgő, fegyvert forgató Gabriel vagy a feketeségbe burkolt mentális képekkel sokkoló, visításokkal spékelt, thrillerként, azaz sikersztoriként lecsapódó finálé – az Eleven kór legnagyobb problémája ilyenkor törli képen a nézőt.
James Wan a modern kommersz horror egyik legtisztességesebb iparosa, aki megbízhatóan szállítja a korrekt munkáit. A Fűrész, a Halálos hallgatás, az első két Insidious és szintén az első kettő Démonok között mozi rendezője a DC-s ( Aquaman) kitérője után visszatért a kaptafához, ám ezúttal kicsit másféle stílussal próbálkozott. Hogy ez mennyire sült el jól, az valószínűleg meg fogja osztani a közönséget. Madison (Annabelle Wallis) egy családi tragédia után egyedül marad hatalmas házában. Víziók kezdik gyötörni, melyben egy furcsa lényt lát, aki brutális gyilkosságokat követ el. A nő, húgával és két rendőrrel kiegészülve igyekeznek megfejteni a látomásokat, melyeknek Madison gyermekkorához lehet köze. Wan, már a múltidéző nyitányban megadja az alaphangulatot, s úgy tűnik újfent a megszokott démonos formulához nyúl. KRITIKA: Eleven kór. Az expozíció felkelti az érdeklődést mégis kissé furcsa hangulata van. Tolakodó zene, B-filmes megoldások, a 80-as évek horrorjait idéző atmoszféra. Ez egyszerre öntött el bizakodással és óvatossággal, nem igazán tudtam mire számítsak, a továbbiakban pedig még inkább erősödtek az efféle érzések.
Ezt a hozzáállást én nagyon tudtam díjazni, hiszen pont a horror műfaj az, amiben nem árt az, ha néha az alkotók teret mernek engedni kreativitásuknak. Persze, nem kell arra számítani, hogy a Malignant majd jól zárójelbe teszi a Fűrész fordulatát, vagy éppen gyökerestül forgatja ki a műfaj sablonjait, de nagyon ügyesen illeszti egymás mellé a különböző zsánerelemeket, hogy aztán egy jól működő egésszé gyúrja őket össze. Ahogy már említettem, vannak itt igényesen kivitelezett ijesztgetések, véres aprítások, thriller elemek és egy rejtélyes gyilkos, akinek a személyét egy titok övezi. Mindez piszok szórakoztató tálalásban, pörgős cselekményvezetéssel, ötletes operatőri megoldásokkal és hangulatos zenei aláfestéssel tálalva. Érződik nagyon a filmen, hogy Wan egy igazi horror-fanatikus, aki most azt tűzte ki célul, hogy a rá nagy hatással bíró műfaji elemeket egymásra szórja és egy hátborzongató, fordulatos agymenést fessen a vászonra. V Lovegood, Szerző | Kritizátor. Hibaként a színészi játékot és a karakterek kidolgozását tudnám felhozni.
A Kobe marhának nevezetteket pedig ezekből válogatják ki egy még szigorúbb osztályozás alapján, amely a húsminőséget és a hús márványozottságát veszi figyelembe (tehát az állat életében még nem lehet tudni, hogy melyik Tadzsimából lesz Kobe marha). A húsminőség az ízre, a porhanyósságra és a puhaságra vonatkozik, míg a márványozottság arra, hogy a húsban miképp oszlik el a zsír. Anyatehenekkel és borjúkkal körülbelül 2 ezer farmer foglalkozik, ők nyolc hónapos korukban, átlagosan 580 ezer jenért (1, 25 millió forintért) adják át a borjúkat a felnőtt állatokra szakosodott mintegy 300 üzem valamelyikének. Onnan évente 5500 Tadzsima marha megy az öt helyi vágóhídra, a vágás után pedig másnap – már osztályozva – árverezik el a hasított húst. Japán kobe marha ár shoes. A körülbelül 400 kilós, csontos hús 1 millió jen körüli leütési árnál magasabb értéken éri meg a termelőnek (azaz kilónként 2500 jenért, közel 5500 forintért). Egy prémium kategóriás, különlegesen márványos marháért azonban ennek a dupláját, több mint 2 millió jent is kifizetnek az aukción.