Tisztelt Doktor/ Doktornő! Olyan kérdéssel fordulok önhöz, hogy jelenleg a 35. héten járok a terhességemben. Ezen a héten átestem az első NST vizsgálaton ahol kimutatták a magzati tachycardia-t, az orvosok semmit nem mondtak csak folyamatosan azt hajtották, hogy ez nem jó. Vérvételen is túl estünk azon a napon, a vérképem semmit nem mutatott ki. Elküldtek egy másik orvoshoz aki UH-n keresztül is ránézett a picire. Ő azt mondta, hogy ez normális és haza is engedtek ennyivel, de azért másnapra vissza rendeltek egy újabb NST vizsgálatra. Másnap ugyan úgy "sietett" a pici, de ekkor már megint egy másik doktor teljesen normálisnak találta. Én sajnos ennyivel nem értem be és utána kerestem az interneten, hogy hogy is kellet volna itt zajlania egy alaposabb vizsgálatnak, hogy megtudják mitől lehet. Igazából annyi lenne a kérdésem, hogy ilyen esetben mi a teendő az én részemről és persze az orvosok részéről is. Én úgy gondolom ilyenkor nem ártana kicsit alaposabban kivizsgálni az anyukát. Első nst vizsgálat vérből. 2011.
Terhességi ultrahangvizsgálatok 0. Koraterhességi vizsgálat Az első vizsgálat a várandósság megállapítására szolgál, általában a 6-10 hét környékén. Az embrió életkora ilyen korai időpontban igen nagy pontossággal megállapítható, hiszen az embrió mérete még nem mutatja a családi különbözőségeket, vagyis minden hathetes embrió egyforma. Ennek akkor van igazán jelentősége, ha az asszony nem tudja a teherbeesés időpontját vagy rendszertelenül menstruál és a tüszőrepedés időpontja kétséges. Ez a koraterhességi ultrahang vizsgálat szolgál arra, hogy a nőgyógyász, szülész vagy ultrahangos szakember meg tudja állapítani, hogy a terhesség él-e, többes terhességről van-e szó (ikreket talál), illetve azt, hogy a terhesség a méhen belül vagy kívül helyezkedik-e el. Terhesgondozás - Dr. Vincze Gábor szülész - nőgyógyász, Veszprém. Gyakran már a 12. hét előtt is láthatók gyanújelek, amelyek magzati fejlődési zavarra utalhatnak. 1. ultrahang szűrővizsgálat A terhesség 12-13 hetében végzik el, hüvelyi ultrahang fejet használva. A fejlődési rendellenességek kiszűrésére szolgál, kimutathatók vele a koponya fejlődési problémái, láthatóvá válik, hogy a szív rendesen fejlődik-e, illetve hogy megvannak-e benne a pitvarok-kamrák.
11. 05. | 19:01 Kedves Kérdező! Látatlanban nem lehet véleményt mondani, ugyanis a szívfrekvencián kívül mást is értékelni kell a regisztrátumon. A lepénykeringés áramlásvizsgálatát is el kell végezni. Orvosszakértő 2011. 07. | 09:08
Kapcsolat Email: Tel. : (+36) 70 379 3747 (+36) 70 379 8624 Helyszín: 8200 Veszprém, Kereszt u. 7., Minerva Ház
Ahogy említettem, összességében egy pozitív kicsengésű album lett a Rainier Fog, amiben az Alice In Chains minden esszenciája megtalálható. Ahogy a Trainspotting című filmben is halljuk: "Válaszd az életet! " Igazuk van! Miért is kellene egy egész pályafutáson keresztül depressziós hangulatú albumokat csinálni? Azt gondolom, az utóbbi idők setlist-je is erről tanúskodik. A durván drogos, szinte beteges dalok egyre inkább kikopnak a koncertprogramból. Mindenkinek javaslom, hogy adjon időt ennek a lemeznek, és működni fog. Ez nem egy könnyűvérű, egyéjszakás kaland. Emlékszem, nálam a Dirt-tel is így volt; ha valaki kíváncsi rá, egyszer azt is megírom, hogyan szerettem bele ebbe a hatalmas zenekarba. Köszönöm az élményt, Jerry, Sean, William, Mike!
Legrosszabb esetben is egy olyan albumot kapunk, amin még ha a megszokott, bevált panelek kapnak is csak helyet, túl nagyot csalódni nem fogunk. A lelkesedés pedig azért volt ilyen mérsékelt, mert bár tényleg megszerettem ezt a két nótát, nem volt meg az a mellbevágó hatás, mint amikor elsőre csendült fel a Hollow, a Check My Brain, vagy amikor egy egész este csak a Your Decision szólt a hangszórókból, miután először hallottam. Azért be voltam sózva rendesen, ráadásul a Never Fade után még inkább kezdtem felpörögni, mert már rögtön az első pár ütem a Facelift hangulatát idézte fel bennem. Ez a kis kikacsintás a gyökerek felé pedig kellőképp felpiszkálta bennem a parazsat. A megjelenés napján már úgy indultam munkába, hogy útközben a Rainier Fog szólt, ez azért elég sokat dobott a pénteken. A sort a The One You Know nyitja, ami remek döntés. Egyrészt ismerjük, másrészt jó hidat képez az előző lemeztől, mert megvan benne az a sötét, súlyos, durva hangulat, ami az újkori Alice In Chainst igazán jellemzi, ugyanakkor a refrén dallamvilága - ami talán még a Check My Brainen is túltesz ilyen téren - megmutatja, hogy a lágyabb, fogósabb témáknak sem leszünk híján.
megjelenés: 2018 kiadó: BMG pontszám: 10 /10 Szerinted hány pont? Lehet, merészség azt kijelenteni, hogy a DuVall-féle lemezek közül ez az új a legtartalmasabb, legjobb, legmélyebb, leginkább magával ragadó – ki-ki ízlése szerint alkalmazza a jelzőket, és biztos, hogy egy év múlva újra meg fogom vizsgálni ezt a kérdést, de jelenleg annyira közel érzem magamhoz ezeket a dalokat, mint mondjuk egy minden idők best of AIC válogatását. Mindenesetre a valóban túlzó jelzőket mellőzve főhajtás illeti Jerry Cantrellt, hogy ilyen mélyre engedett bennünket a saját legbenső intim szférájába – a lelkébe –, amihez elég csak beleolvasni pár dalszövegbe. Noha ízig-vérig Alice In Chains a zene, néhány "apróságot" tekintve, amelyek a lemez fő csapásvonalát is megadják, azt mondanám, hogy ez összességében több. De minél több? A soknál több? Úgy érzékeltetném, hogy más, rájuk korábban nem jellemző ízeket is megvillantanak, ez pedig magasabbra helyezi ezeket a dalokat. (És megint, minél magasabbra? Mi a magasság mércéje egyáltalán?... )
A dal középső része viszont klasszikus AIC. Itt is nagyon jó a szóló. Az ez után elhangzó Maybe hatalmas vokáljai bennem a The Beatles-t idézték meg. Minden túlzás nélkül nem Beatles-szerű, hanem Beatles szintű a dal vokálja. A lemez egyik csúcspontja. A Deaf Ears Blind Eyes engem határozottan a The Devil… albumra emlékeztet. Lassan haladó, igazi grunge tétel. A So Far Under a második előzetesen kiadott dal volt az albumról. Nehezen emészthető, meg kell küzdeni vele. A refrénje miatt ezt is el tudnám képzelni a kutyás albumon, annak ellenére, hogy ez teljes egészében Duvall-szerzemény. A Never Fade képében megkapjuk a lemez másik csúcs-alkotását. Ez volt az előzetesen harmadjára kiszivárogtatott dal az albumról. A refrénje időtálló, bármelyik AIC slágerrel felveszi a versenyt. A verzék annyira tipikusan Chains-esek, hogy nem tudom levakarni a mosolyt az arcomról, amikor ezeket hallgatom! Igazi klasszik dal. Imádom. A lemezt záró nótára viszont nem tudok, nem vagyok képes szavakat találni.
A következő Red Giant az egyik olyan tétel, amelyet a harmadik, sokak által (általam is) "kutyás" albumnak hívott lemezen is simán el tudtam volna képzelni. Kezdő riffje miatt magamban ezt inkább Red Granit-nak hívom, olyan súlyos, gránitkeménységű témával indít. Ez az a dal, amelyet az első 5-6 hallgatás során nem szerettem, de belül már akkor is tudtam, hogy az egyik kedvencem lesz, és ez mostanra be is igazolódott. Kapunk egy nem tolakodó, de ízes szólót is benne Jerry mestertől. A Fly hangulatában nálam a Your Decision-t és a Voices-t idézi meg a Duvall-korszakból. Jó helyre tették az albumon, lehetőséget ad egy kis fellélegzésre. Nyugis, hátradőlős hallgatnivaló, nem mellékesen pedig egy pozitív hangulatú dal. Egyébként is jellemző az egész lemezre, hogy nagyon pozitív a kicsengése. Szó sincs már itt az egykor a grunge zenekarokra sütött cipőbámulásról, depis témákról. A szóló itt is hatalmas! A következő nóta, a Drone képében kapunk egy jó adag Black Sabbath feelinget. Mint megannyi zenekarnak, nyilván a Chains-nek is az egyik példaképe volt a kultikus birminghami négyes.