Demeter Chocolate - Csokoládé dekoráció készítése - YouTube
Ehhez a technika addig a pontig megegyezik az előzőekkel, hogy a méretre vágott transzferfólián elkenjük a csokit (na jó, itt annyival egyszerűbb a dolog, hogy nincs szükség két fóliacsík összeragasztására, sőt, akár a transzferfólia méretre vágását is kihagyhatjuk). Itt jön a különbség! Miután a már nem folyós állagú csokis transzferfóliacsíkot átemeltük tiszta felületre, ahelyett, hogy ülnénk a babérjainkon, egy habkártyával, bárddal, bármilyen egyenes oldalú alkalmatossággal (vékony vonalzó is megteszi) bejelöljük a csokilapok tervezett helyét, azaz – lehetőleg a fólia átvágása nélkül – bevagdossuk kb. 4 cm-enként a még puha csokit. Mandulás kókusz-mousse torta bársonyfújással – Desszertmesék. Ha átvágtuk a fóliát, akkor sem történik semmi eget rengető, simán le tudjuk majd így is fejteni a csokiról. A vagdosás helyett amúgy szerencsésebb csak rányomni a jelölőszerszám élét. Ha mégis vagdosunk, akkor figyeljünk, hogy a csokilap szélénél a vágással ne húzzuk el a csokit, mert az úgy fog megszilárdulni, és a csokilapok sarkánál sorjaszerűen ott marad.
Kizárólag hőhatás tudna kárt tenni a csoki alapú díszekben, de nyilván az a tortát magát se hagyná érintetlenül. Mivel nem tudnak átázni, megsérülni a dekorelemek, így bátran felhelyezheted őket a szervírozást megelőző néhány órában. Az ostyákkal ellentétben itt esélytelen, hogy minőségi romlást tapasztalj. A csokoládé díszek édes mámort ígérnek! Természetesen a törékenységgel számolnod kell. Erőteljes mozdulatok helyett az óvatos mozzanatok a kifizetődőbbek. A legjobb, ha biztosra mész, kockáztatással ugyanis sokat veszíthetsz. Nincs annál dühítőbb, mint amikor az utolsó simításoknál egy óvatlan pillanatban eltörik a dédelgetett díszítés. A különböző mintájú, formájú csokoládés ékek bármilyen ünnepre varázslatos fénybe vonhatják tortáidat. Csoki diszek torterra pokemon. Gyakorlatilag az is mellékes, hogy milyen típusú desszertet álmodsz meg, ilyen dekorelemekkel csak pozitív végeredményben reménykedhetsz. A minőségi csokiból készülő dekoráció azon túl, hogy csodálatosan szép, határozottan finom, amit a meglepett felek kivétel nélkül mindig elégedettséggel értékelnek.
Sokkal viszont ne legyen magasabb a tortánál, mert nem fog szépen megállni, amikor a tortára igazítjuk! A sütőpapírcsík formájával játszhatunk is: nem muszáj, hogy a teteje egyenes legyen. Hullámos, cikkcakkos (nagy cakkok), stb. is nagyon izgalmas tud lenni. A méretre vágott sütőpapírcsíkot tiszta sütőpapírra fektetjük. (Mindent a kevesebb takarításért! ) Csokit olvasztunk, temperálunk ( temperálási útmutatót itt találsz). Torta: csoki díszek (videó). Egy 18-20 cm-es tortához 10 dkg csoki bőven elég. Ha marad (fog), eltesszük máskorra. Felesleges kicentizni a mennyiséget, nem jó a csipkézés közben azon agyalni, vajon elég lesz-e a csoki. Egy eldobható habzsákot (vagy helyette egy zacskót) egy pohárba állítunk, gallért csinálunk neki (azaz kifordítjuk a tetejét, hogy a végén azt visszafordítva tiszta, maszatmentes legyen kívülről a megtöltött habzsákunk). A habzsákba töltjük az olvasztott csokit. A csücskén kis lyukat vágunk. Kicsit, de nem mikroszkopikus méretűt. Ha nagyon kicsi lyukkal dolgozunk, túlságosan vékonyak lesznek a csokivonalak, így törékenyebb lesz a csokirácsunk.
Ezekről a lovakról úgy tartották, hogy vért izzadnak. A kínaiak általában a legkeresettebb termékükért, a selyemért cserébe kapták a lovakat, ez lehet az oka, hogy a lónak és a selyemnek mind a mai napig ugyanaz a számláló szava. A lovak védelmező isteneként Mawang-ot ("a lovak fejedelme") tisztelték. Kultusza az ősi időkbe nyúlik vissza, és eredetileg egy csillagkép megtestesülésének tartották, aki eldönti a lovak sorsát. Mawang-ot tisztelték a katonák (lovasok) és a lótartó gazdák. Mawang-ot Mazu ("a lovak őse") néven is tisztelték. A templomokban háromarcú lényként ábrázolták. Születésnapján, a 6. holdhónap 23. napján áldozatot vittek, és a templomokban még színházi előadást is tartottak a tiszteletére. Az ókori mitológiában jelenik meg a nyolc híres paripa. Ezek a lovak Mu király (i. 10. század) lovai voltak: Veres Paripa, Sebeslábú Ráró, Fehér Hűséges, Kereketátlépő, Hegyek Fia, Hatalmas Sárga, Verestarka és Zöld Fül. Némelyik ló a nyolc közül úgy vágtázott, hogy lába nem érte a földet, mások a madárnál is sebesebben száguldottak, illetve egyetlen éjszaka tízezer mérföldet tettek meg, de az egyiknek még szárnya is nőtt, így repülni tudott.
A ló háziasításának pontos idejére és helyére vonatkozóan nincs általánosan elfogadott elmélet, így lehetséges, hogy egyidejűleg több helyen történt. A szakértők nagy része azonban valószínűnek tartja, hogy a ló háziasításának folyamata Közép-Ázsiában kezdődött, a korai civilizációk idején, nagyjából i. e. 4000 évvel ezelőtt, majd a mai Dél-Oroszország, illetve Mezopotámia területén folytatódott. Bizonyítható, hogy a körülbelül ötezer évvel ezelőtt virágzó botaji kultúrában -a mai Kazahsztán területén-már foglalkoztak lovakkal (8. ábra). A lovat kezdetben húsáért és tejéért tartották, később azonban a nomád lótartók rájöttek, hogy felszerelések, sőt emberek szállítására is alkalmas, így elkezdték málhás lovakként használni. A kerék mezopotámiai, hétezer évvel ezelőtti feltalálásának köszönhetően a ló fogatban való használata is elterjedt. Nyugat-és Közép-Európában mintegy i. 700 óta, a vaskortól használják a lovat hátaslóként. 2005-ben mitokondriális DNS-vizsgálatot (mtDNS) és Y kromoszóma vizsgálatokat végeztek számos mai lófajta és 5300 éves lócsontok felhasználásával.
Testük is megnőtt. A változás során voltak közbülső fajták is, pl. a Mesohippus, és a Pliohippus, végül kialakultak az egyujjú állatok. Ebbe a csoportba tartozik a ló (latinul: Equus Caballus), a szamár, a vadszamár, a zebra és az öszvér is.
Hogy minél gyorsabban rótudjanak futni, lábujjaik visszafejlődtek, végül csak a kemény szaruréteggel körülvett középeső uhh maradt meg. Testük is megnőtt. A változás során voltak közbülső fajták is, pl. a Mesohippus, és a Pliohippus, végül kialakultak az egyujjú állatok. Ebbe a csoportba tartozik a ló (latinul: Equus caballus), a szamár, a vadszamár, a zebra és az öszvér is. Eohippus Kb. 50 millió évvel ezelőtt élt, 25-50 cm magas volt. Mesohippus A przsewalszki vadló Utoljára az ötvenes években figyeltek meg przsewalszki lovakat a ongol sztyeppéken. Azóta talán már ott is kihalt ez az állat. Szerencsére a hamburgi Hagenbeck Állatkert munkatársai már 1901-ben elkezdték tenyészteni, így ma számos állatkertben vannak tenyésztett przsewalszki lovak. Azóta a szakemberek állatkertben született przsewalszki lovakat juttatnak vissza természetes életkörülményeik közé, a mongol Góbi sivatagba. Przsewalszki vadló Lófajták A kőkorszak embere megfigyelte, hogy a fogságban tartott lovak között a fiatal állatok sokkal inkább hasonlítanak a szüleikre, mitn a többi lóra.
A ló őse Meglehet, hihetetlenül hangzik, de a ma élő háziló legrégebbi, ismert őse a legkevésbé sem hasonlít ma élő utódjára: e kistermetű állat mellső lábán négy, hátsó lábán három ujj volt. Az Eohippus, a,, hajnalpír lova" körülbelül 50-60 millió évvel ezelőtt élt, az észak-amerikai kintinensen, de Európában és Ázsiában is előfordult egy hozzá nagyon hasonló ősló, a Hyracotherium. Az apró termetű őslovacska kezdetben az erdőkben élt, ahol puha lombbal és különféle növényekkel táplálkozott. Hosszú idő elteltével azonban alaposan megváltozott az éghajlat. Az erdők lassanként kiszáradtak. Helyüket fűvel borított sztyeppék, puszták vették át, melyekben alig volt fa. Csak az alkalmazkodóképes fajok maradhattak életben. A lovak őseinek elsősorban a kemény, pusztai fűhöz kellett hozzászokniuk. Az új tápláléktól megváltozott az egymást követő nemzedék fogazata. Próbára tette az állatokat az is, hogy a kietlen pusztában nem volt hol elbújniuk a ragadozók elől, így csak a lábukra hagyatkozhattak.