Fésűs Éva: Gyümölcs mese Egyszer régen a Nyár nagyon telhetetlen volt. Nem elégedett meg kalásszal, virággal — minden gyümölcsöt magának akart. Hiába kérlelte kék szemű húga, a Tavasz, hiába könyörgött szelíd mosolyú nővére, az Ősz, hogy hagyjon nekik is, a Nyár akaratos, forró haragjában toporzékolni kezdett, és csakazértis elvette tőlük a gyümölcsöskosarat. Tavaszka kék szemén felhők futottak át, úgy ment panaszra Tél anyóhoz, az Ősz pedig szomorú könnyet ejtett — de Tél anyóka a maga hófehér, szelíd nyugalmával csitította őket: — Sohase pityeregjetek! Most még konok a Nyár, de várjátok csak meg a végét!... Így történt, hogy azon a nyáron minden gyümölcs egyszerre érett. Egyidőben piroslott a cseresznye, sárgult a körte, mosolygott a csengő barack, és kínálta édes fürtjét a szőlő. Sőt, még a dió is nagyot koppant és a Nyár kosarába pottyant: — Itt vagyok! A mandula tüstént utánaugrott, azután a mogyoró bukfencezett nagyot: — Miénk az elsőbbség! Fésűs éva májusi mise en page. Minket szüretelj le! Ezt már a többi gyümölcs sem hagyta annyiban.
– És hol a dió? – Találkoztam egy borzzal is. Megállt, és nagyon komolyan intett: – Fiacskám, jegyezd meg, hogy a tavalyi dió mind avas. Egy fürjecsketojás sokkal többet ér! – Fogtam hát, s elcseréltem a diót a sarki menyétnél egy fürjtojásra. – Itt az icipici sünnek már kezdett lefelé görbülni a szája. – Kivel találkoztál még? – sürgette Brekuci. – A rókával! – bökte ki Dönci. – Csak nem bántott a beste? – Dehogy! Nagyon barátságos volt. Azt mondta, okos süngyerek vagyok, de mielőtt átadom, jól nézzem meg, hogy nem záp-e belül ez a fürjtojás. – No és? Fésűs Éva: Májusi mese - Gyerekmese.info. – Megnéztem! – bőgte el magát az icipici sün. – És most már semmit sem tudok venni az anyukámnak helyette, mert egy fia aprócsiga sem maradt a zsebemben! – Ne sírj, no! – vigasztalta Brekuc. – Ajándékot nemcsak vásárolni lehet, hanem készíteni is. – Miből? – Például fűből és szalmaszálból. Mindjárt megmutatom, hogyan kell belőlük kosárkát fonni. Leült egy békarokka tövében, és munkához látott. Dönci csak nézte, nézte, és egyre jobban felderült a képe.
A Kohó-és Gépipari Központban kapott állást gyors- és gépírói minőségben. " Férjemet, Temesi Lajost egy még 16 éves koromban írt és újságban közölt versem révén ismertem meg. Ez a vers lett sorsom alapköve. 1950-ben kötöttünk házasságot. ". Fésűs éva májusi mes amis. Kaposvárra költözött, házasságukból négy gyermek született, ám első gyermeküket három hónapos korában elveszítették. Kaposváron először az Országos Szövetkezeti Hitelintézetnél, majd a Vasgyárban, ezután a helyi Állatforgalmi Vállalatnál, végül 1981-es nyugdíjazásáig a KÖJÁL-nál dolgozott. Mindig nagy családra vágyott. 12 unokája, és - egyelőre - 19 dédunokája született. " Annak ellenére, hogy iskolás korom óta folyton írtam valamit, sosem gondoltam arra, hogy író legyek. Amikor nyolcéves koromban az iskolában fogalmazást kellett írni arról, hogy mi szeretnék lenni, én azt írtam, hogy anyuka! Később is mindig a családra voksoltam, s ezután éppen ez a meleg, megértő családi háttér segített abban, hogy meseíróvá is lehessek. " Meseíró munkássága - melyet önvallomása szerint a köznyelven véletlennek nevezett isteni gondviselés indított el - a Gyermekrádiónál kezdődött.
Sokak lelki világára is nagy hatást gyakorolt az elmúlt két év: az introvertáltak akár örülhettek is a kötelező magánynak, míg azok, akiknek mindennapi rutinjuk a barátokkal való közös program, az utazás, éttermezés, edzés, azok bizony erősen korlátozva lettek és ez egy idő után nyomasztó és nyomokat hagy. Nos ezt a helyzetet tette a középpontba Dany Boon író-rendező, a helyszín pedig Párizs, egy nagy lezárás alatt. Sokan elhagyták a várost, ám vannak, akik maradtak: a fővárosi társasházban 7 család döntött úgy, hogy nem mennek sehová. Ők – akárcsak a való életben – a lehető legkülönbözőbb emberek. Egy tudós, aki a vakcinát kutatja, egy bisztró tulaj, aki mindenképp nyitni akar, egy sikerember, egy edző, aki jól elengedi magát, egy ügyvédnő, és így tovább… színes társaság ez, akiknek valahogy meg kell tanulniuk együtt élni a pandémiával és persze egymással is. Ez jó pár vicces pillanatot szül, de hogy őszinte legyek, az Ezek vagyunk mi nem az a hangosan röhögős vígjáték. Inkább amolyan kellemesen franciásan bájos, jó pár megható pillanattal, drámai életutakkal, problémákkal, de mégis kellemesen életszagú, az alakítások jók, de akárcsak a forgatókönyv, ez sem váltja meg a világot, de azt hiszem nem is ez volt a cél.
Ezek is mi vagyunk - YouTube
Megmosolyogtató az emberek hiszékenysége s Desanka kemény ítélete, melyet a fejükre ró. A háromnapos minifilmfesztivál utolsó napján még két művet vetítettek, ezek közül az egyiket már korábban volt alkalmam látni, Tót Barnabás Újratervezés című rövidfilmje egy idős házaspárról szól, Pogány Judittal és Kovács Zsolttal a főszerepben. Közös autózásaikat nézzük végig, ahol a férfi hajt, a nő pedig dirigál, véleményez, vitázik, irányít, szól, ha sárga a lámpa, véleményezi az utcán az embereket, tehát folyamatosan beszél. Ez pedig láthatóan idegesíti a volánnál ülő férjét. Azzal "fenyegeti" feleségét, hogy egyszer felveszi, ahogy okoskodik, hogy ő is észrevegye, mennyire idegesítő. Ez meg is történik. A sok bosszúságon túl azért persze érezhető a gondoskodás, az odafigyelés is, azt is megbeszélik, milyen szép koncertet hallgattak a rádióban az este. Szeretik egymást. Lassan kiderül az idős hölgyről, hogy beteg, férjének pedig egy GPS-t ajándékoz születésnapjára. A nőt már nem látjuk, a kórházba költözött, a férj nem bírja hallgatni a GPS-be táplált női hangot, így átprogramozza a felesége felvett hangjára.