0 találat a fenti kifejezésre (maximum 150)
A majorkai nyaralásból hazafelé az életimádó dekoratőr, Isabell megismerkedik a vonzó üzletemberrel, Daniellel. Első pillantásra a férfi egyáltalán nem tetszik neki. Egy kutya, két bőrönd és egy nagy szerelem részletes műsorinformáció - Film 4 (HD) 2021.12.09 14:15 | 📺 musor.tv. A véletlen műve, hogy elcserélődnek a bőröndjeik. A nő és a férfi kénytelenek újra találkozni. Szereposztás Wolke Hegenbarth Isabelle 'Bella' Meininger Teresa Harder Carla Meininger Elena Uhlig Karen Tenardi André Röhner Daniel Gruber Ilja Richter Franz Bredekamp Peter Gavajda Pablo Ortegas Daniela Ziegler Frau Gruber Dieter Dost Wallenstein
Kategória: Vígjáték Romantikus Szereplők: Wolke Hegenbarth Isabelle 'Bella' Meininger Teresa Harder Carla Meininger Elena Uhlig Karen Tenardi André Röhner Daniel Gruber Ilja Richter Franz Bredekamp Peter Gavajda Pablo Ortegas Daniela Ziegler Frau Gruber Dieter Dost Wallenstein Daniela Preuß Suse Oliver Petszokat Ben Julian Sengelmann Gunnar Christoph Schobesberger Verkäufer bei Tenardi A mallorcai nyaralásból hazafelé az életimádó dekoratőr, Isabell megismerkedik a vonzó üzletemberrel, Daniellel. Első pillantásra a férfi egyáltalán nem tetszik neki. A véletlen műve, hogy elcserélődnek a bőröndjeik. Így a nő és a férfi kénytelenek újra találkozni...
Volt egyszer egy ember, napfény ablakában szívem szakad meg hátráltatott engem kért, azt kérte meg tőlem engedjenek el mindenféle emberek a tér körül már lebzselek én, nem leszek ma sem túl serény arra kért az ember tegyek neki keresztbe mer' ott volt neki szürke lovon, álmatag kicsi dombokon kertbe meg a, pálinkás jó reggel nézett fel rám, ahogyan a naplemente reggelt szült és tovább ment az úton mert neki mennie kell arrafelé el haladt a távolba én is már csak néztem hol van?! el ment hát ő végleg, itt hagyott hát minket mindannyiunkat és most már csak a lábnyomával büszkélkedhet a nép itt oh alant, nézték mind mind mind...
Volt egyszer egy ember, aki az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének. De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer meg ezer apró, csillámló homok-szemcséből, és a homok-szemcséket köddel kötötte össze. És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond. (... ) És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült. És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak és azt mondták: varázsló. És egy napon berohantak az udvarára és ledöntötték az ő oszlopát. És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az ő udvarára és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének.
Volt egyszer egy ember, aki... – kezdi egy tetszőleges asztaltársaságnál egy tetszőleges valaki, és hirtelen mindenki más elhallgat, és mindegy, hogy egy személyes sztorit mond el, egy viccet vagy egy hagyományos történetet. "Emlékeztek, amikor a Jóska...? " Odafigyelünk. Az emberek nagyrésze vizuális típus, de talán pontosabb így fogalmazni: történetekben gondolkodunk. Irodalmon a költők magánéletének nyalánkságait jegyeztük meg, Newtonnak pedig vagy tudjuk a törvényeit, vagy nem, de esetéről az almával mindnyájan hallottunk, és az már egészen lényegtelen apróság, hogy valóban megtörtént-e. Ahol történet van, ott kapcsolódunk, és amivel kapcsolódunk, az a történet belénk épül. Az emberiség ősi történetei pedig sok szempontból kísértetiesen hasonlítanak egymáshoz. Ha csak a kedvenc filmjeinkre gondolunk, nagyjából mindegyik sztori ugyanazokra az alaptörténetekre vezethető vissza. - A világban eluralkodik a káosz, jön egy szörnyeteg/gép/maffia, a hős pedig nagy viszontagságok árán megmenti az emberiséget.
Aztán felszekerezett vele a hegyekbe, hogy megkeresse a szegény embert, akinek a kecskéjét annak idején a szakadékba lökte. Gondolta, hogy ezzel a szekérnyi ajándékkal jóváteszi, amit annak idején tett. Hát, alig ismerte meg azt a helyet, ahol annak idején a szegény ember viskója állt. Mert a viskó helyén most egy gyönyörű, hatalmas ház állt, gazdag birtokkal, szép kerttel és istállókkal. Nem győzött csodálkozni. Megy föl a lépcsőn, ott áll a gazda. Ugyanaz az ember volt, akinek a kecskéjét annak idején a szakadékba lökte. Mondja neki szégyenkezve-csodálkozva: – Biztos nem emlékszik már rám. A mesteremmel jártam maguknál sok évvel ezelőtt. Vacsorát és szállást kértünk és kaptunk maguktól. – Dehogynem emlékszem, mondja a gazda amikor itt voltak, másnap reggelre eltűnt a kecskénk. – A mesterem parancsára én löktem bele a szakadékba. Azóta is rettentően szégyellem magam érte. Jóvátételként hoztam maguknak ezt a szekeret. – Ne szégyellje magát. Örökre hálás vagyok érte. – De miért? – Miután már nem volt meg a kecském, ezért aztán valami más megélhetés után kellett néznem.
Értékelés: 251 szavazatból Az aktuális rész ismertetője: A Bartók Gyermekszínház 1961-ben alakult, a 6-14 éves korosztálynak tartottak délutánonként előadásokat. 1974-től Budapesti Gyermekszínháznak nevezték, a közönség soraiba már a középiskolás korosztályt is várták. 1985-től Arany János Színháznak hívták, műsorán a magyar és a világirodalom klasszikusai mellett musicalek, kortárs szerzők darabjai is szerepeltek… A műsor ismertetése: A Hogy volt!? arra a kimeríthetetlen archívumra épül, ahol sok évtized műsoros dokumentumai sorakoznak a polcokon. Igaz, a filmtekercseket és a kazettákat felváltották a szerverek, de a lényeg nem változott, a műsor korszerűen mutatja be a múlt televíziózását és filmgyártását. A Hogy volt!? vendégül látva az egykori alkotókat, szereplőket, egy kellemes, jó hangulatú múltidézésre hívja nézőit. Egyéb epizódok: április 7. - csütörtök április 14. - csütörtök