Meg lehet halni az első területen, meg lehet halni egy véletlen harcban, meg lehet halni egy gondosan eltervezett, hosszú percekig tartó csata legvégén is. Tulajdonképpen maga a történet is egy ilyennel kezdődik: az árvaként nevelkedett főhőst fogadott apaszerűsége, a mágus Gorion Candlekeep városka elhagyására sürgeti (természetesen nem egyedül), ám már az első megtett méterek után feltűnik egy csapatnyi bandita és egy talpig páncélba bujtatott vezér, hogy Goriont kardélre hányja. Szerencsére a főhős el tud iszkolni, később gyerekkori pajtása is mellé szegődik, így már ketten vághatnak neki a rejtély felderítésének. Annak, hogy ki és miért ölte meg Goriont, és hogy miért van az egész birodalomban akkora hiány a fegyvernek, pohárnak és mindennek formát és alapot adó vasércből. Márpedig ez a világ örömmel venné, ha nem kellene nélkülöznie a fémet. A Forgotten Realms univerzum a Baldur's Gate esetében a Faerun szubkontinens egy nagyobb részével várja a kalandorokat, de az Enhanced Edition már az alapjáték kiegészítőjével, vagyis a Sword Coast területtel is rendelkezik, így egy gigantikus, száz óránál is több időre elegendő tartalommal rendelkező földterületet dob mindazok nyakába, akik elég bátrak, hogy kimerészkedjenek a vadonba.
Ismertető/teszt Újabb BioWare klasszikus kapott felújított verziót. 2014. 11. 16. 17:20 | szerző: TheHolyOne | Ismertető/teszt Amikor annak idején meg szerettem volna fogalmazni, mi a különbség a Baldur's Gate és az Icewind Dale között, azt mondtam, hogy az ID olyan, mint a Diablo (A)D&D szabályrendszerrel. Mindkét játékot ugyanaz a cég (a BioWare) készítette, ugyanabban a stílusban és játékmotorral (Infinity Engine), de míg a BG-ben sokkal nagyobb hangsúlyt kap a történet és a csapathoz csatlakozó karakterek, addig az ID egy hamisítatlan dungeon crawler, ahol a lényeg a harc és a loot. A történet tulajdonképpen csak arra szolgál, hogy az egyik felfedezésre váró dungeontől vigyen a másikig, mellékküldetések alig vannak, és megoldhatók az aktuális terület alapos felfedezésével. Egyéb játszható karakterek pedig egyáltalán nincsenek, de ez az ára, hogy az egész partyt saját karaktereinkből állíthatjuk össze. Ami az Enhanced Edition t illeti, ez a kiadás tűnik a legkevésbé enhancednek azóta, hogy a Beamdog elkezdte újra kiadni a BioWare régi klasszikusait.
Visszatért a névtelen főhős, visszatért a Forgotten Realms univerzum, ismét a köztudatban a Baldur's Gate, minden idők egyik legimádottabb szerepjátéka, ahol minden sarkon vár egy kaland, vagy egy olyan ellenfél, aki egyetlen aranyért is örömmel nyisszantaná el bárki torkát. Finom tapintású, nyolc-, tíz-, tizenkettő vagy húszoldalú kockákkal telepakolt zsákocska, térképekkel és külső szemlélő számára érthetetlen jegyzetekkel teleskiccelt kockás füzet, vaskos, enciklopédiákat megszégyenítő méretű szabálykönyv. Dolgok, amik több generáció számára voltak szent ereklyék, dolgok, amikről sokan manapság azt sem tudják, mi fán teremnek. Dolgok, amikről azt hittük, soha többé nem kell már használnunk. A hagyományos, fantázia hajtotta táblás szerepjátékok végleg visszaköltöztek a nappalikba és a pincék mélyén kialakított fantázia-barlangokba, a Dungeons & Dragons hallatán pedig inkább a borzalmas filmadaptációra asszociál a mostani generáció, semmint minden idők egyik legmeghatározóbb kultúrcikkére – de nosztalgiázni azért még szabad.
Legfontosabb tudnivalók A Baldur's Gate, akárcsak a többi szerepjáték, egy rövid oktató helyszínnel (Tutorial) kezdődik. Candlekeep erődjéből indulunk hosszú utunkra, de amennyiben még nem játszottunk hasonló programmal, érdemes körülnéznünk, hiszen az itteni NPC-k elmagyarázzák nekünk a fontosabb tudnivalókat. Persze, aki sokat játszott RPG-vel, az kihagyhatja a bevezető részt és egyből elmehet Gorionhoz, miután vásárolt magának páncélt és fegyvert, utána bele is vetheti magát a játékba. Bár én azt javaslom, mindenképp nézzünk kicsit körül, hiszen a tanulás közben kapunk némi XP-t és néhány extra tárgyat is beszerezhetünk. A játék bevezetőjében elmesélik annak történetét. Korábban már röviden összefoglaltam, miről van benne szó: a lényege az, hogy akaratlanul is egy isteni színjáték részeseivé válunk. Ahogy haladunk előre a történetben, kiderül, hogy sorsunkat már előre megírták, mi pusztán csak arról dönthetünk, milyen irányból közelítsük meg elrendelt végzetünket. Persze ez nem azt jelenti, hogy előre tudjuk a játék végét és akármit is csinálunk, mindig ugyanoda jutnánk el.
És tágabb ismerősi körből sem ismerek olyan esetet, amikor valaki bug miatt elakadt vagy küldetést teljesíteni képtelen lett volna BG1-ben. A modifikált verzióknál (TuTu, NPCmod stb. ) voltak bugok, sikerült belefutnom néhányba, de az alap BG-re, ha feltehetően nem is volt hibátlan, de pont, hogy sokkal kevésbé volt jellemző a bugosság, mint egy mostanában megjelenő átlag játékra. [ Szerkesztve]
Egy dolog van, ami zavaró lehet: harcok után, amikor szednénk össze az elhullajtott zsákmányt, néha nehéz észrevenni őket, ha a földön hevernek. A különféle használható objektumokat sem mindig könnyű megtalálnunk, érdemes a fényerőt kicsit feltekerni (A képek is elég sötétek lettek, pedig utólag még fel is javítottam őket). Most pedig térjünk rá a gyakorlati dolgokra, vagyis hogy miképpen kell harcolnunk, varázsolnunk, csapdát keresnünk, ládákat és ajtókat kinyitnunk, tájékozódnunk, vagyis egy amolyan túlélési útmutatóféle következik. Mindent természetesen nem tudok leírni, mert ahhoz háromszáz oldal sem lenne elég, mindenesetre megpróbálom röviden ismertetni a fontosabb cselekedetek lefolyásának menetét. A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
Gothmog aktív tag Vicces, ugyanis pl. az NWN1 grafikája szerintem pont hogy kevésbé időtálló, mint a BG1-é. A 2D-s, "kézzel rajzolt" hátterek a mai napig szépek, sőt, ez az a stílus, ami igazán időtálló tud lenni. A figurák, a felbontás megnövekedésével (nemhivatalos moddal vagy a cikkben említett verzióval tetszőlegesen állítható a felbontás) párhuzamosan valóban elég aprók tudnak lenni, de azért erősen költői túlzás volt, amit írtál (hogy pl. még a fától sem lehet megkülönböztetni őket). Ha például itt nem látod, hogy ki kicsoda, melyik a fa, melyik a szörny, melyik a varázsló, melyik a félszerzet, akkor halál komolyan mondom, hogy menj el a szemészetre, mert valami gond lesz ott.. Továbbá a "bugtengert" sem értem. Gyakorlatilag anno patch nélkül is tökéletesen játszható volt, és nem emlékszem pontosan, de mintha egyetlen patch jött volna ki, ami javított egy-két dolgot. Én mindenesetre annyit tudok mondani személyes tapasztalatként, hogy kb 6-7 alkalommal vittem végig a BG1-et TuTu és egyéb modok nélkül (később, amikor lett konverzió, akkor persze TuTu-zva is még néhányszor ezen felül) és soha, egyetlen játékot zavaró bugot sem találtam (maximum annyit, hogy a varázslók néha sebződés ellenére is be tudták fejezni a varázslataikat).
Nemrégiben középiskolába kerültem (már az is felbasz, amikor mindenki elkezdi magyaráni, hogy "Ezaz én 'xy fajta hozzátartozóm'! Nagyon büszke vagyok rá" és társai. Egyszerűen csak nekem kínos és én messze nem ézem nagy dolognak, hiszen ha én neg tudtam csinálni, akkor nem lehet akkor a dolog) és a jegyeim aránylag jók. Végre azt tanulhatom ami érdekel (természettudományok) és kaptam magam mellé egy csomó a múktban hasonlóan kezelt osztálytársat. Egy rakás csodabogár, akik még hozzám képest is egy rakat weirdo. Az egyik csajnak olyan szinű haja van, mint a biciklilámpám és a cringe fizikai megtestesítője minden megmozdulásával. Csúszda - nagy - Fiús játékok. Ennek ellenére mégse vagyok boldog. A jegyeim mint mondtam jók, az osztálytásaim is rendesek (javarészt, eltekintve a dohányosoktól és ivósaktól), de nincs minden rendben. A gondom a következő: bámilyen apró kudarc miatt önbántalmazást végzek magamon. Nem tudatos, szinte ösztönszerű. Ez a skála terjed a "belehasítok vagy szúrok a kezembe a tollammal"-tól a "fakopáncsként vagom bele a fejem az asztalba"-ig terjed, valamint a tény, hogy a szünetek nagy részét barátokkal való beszélgetés helyett inkább tanulással vagy olvasással töltöm szerintem nen fenntartható (Wow, nehéz volt rájönni).
Nagyon leegyszerűsítve: vannak olyan gyerekek (fiúk és lányok egyaránt), akik szeretnek "gondoskodó" típusú játékokat játszani (ide tartozik a babázás, és a szerepjátékok is), és vannak gyerekek, akiket a világ működése érdekel, mondhatni "technokraták", ők kisautóval, járművekkel, építőkockával, konstruktív játékokkal szeretnek inkább játszani. A lányok többnyire "gondoskodó" beállítottságúak, de ennek más-más lehet a mértéke minden lánynál, köztük is akadnak "technokraták". A fiúk alapvető tulajdonsága "technokrata", de vannak közöttük gondoskodóbbak is. Sokat tesz az alap tulajdonsághoz hozzá az is, milyen a környezet. Nagy first játékok . Ha egy fiúnak nagyobb lány testvérei vannak, többet babázhat, egy kislány, akinek fiútestvérei vannak, többet fog autózni, építőzni. Azokban a családokban, ahol a szellemi képességeket tartják fontosabbnak, a gyerek érdeklődése is könnyebben elmehet a konstruktív játékok felé, míg ahol a társasági kapcsolatokon, az egymáson való gondoskodáson van a hangsúly, esetleg kisebb testvérek vannak, ott a kisfiú-kislány egyaránt többet babázhat, jobban kedvelheti a szerepjátékokat.
Kislányaink babáikat öltöztetik, sütit készítenek, most még elöszerettel barátkoznak a játék takarítóeszközökkel, miközben fiaink csavaroznak, szerelnek, ha tehetik apával fúrnak-faragnak eleinte a játék barkácspadon, majd yszercsak ott találjuk őket a garázsban apa féltve őrzött kincsei közt. Legkésőbb az oviba kerüléskor a gyerekek látószögébe kerülnek az ellenkező nem játékai is, és természetesen szívesen ki is próbálják azokat. A szakemberek szerint ezek a teljesen egészséges személyiségfejlődés jelei – sőt egyik mérföldköve – és hagyni kell őket szabadon játszani. A tevékenység során a gyerekek tapasztalatokkal vértezik fel magukat, korlátaik és képességeik megismerésével pedig fejlődik az személyiségük. Gondoljunk csak bele: társadalmunkban is teljesen elfogadott, ha apa is besegít a háztartási feladatokba és anya sem retten vissza attól, ha izzót kell cserélni. Kültéri játékok – NetNagyker. a lámpában. A jó játék minden esetben feleljen meg a gyermek érdeklődési körének, hiszen akkor fog vele szívesen foglalatoskodni.