A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből. Lányi Sarolta Lányi Sarolta Lásd még Szócikk a Wikipédiában Lányi Sarolta (Székesfehérvár, 1891. június 6. – Budapest, 1975. november 10. ) költő, műfordító. 1910 és 1925 között a Nyugat című folyóiratban közel százötven verse jelent meg. Idézetek verseiből [ szerkesztés] A Nyugat ban megjelent versekből [ szerkesztés] Egy levélről (II. ) Mért nem repűlsz a városon keresztűl Mint diadalmas hófehér madár, Boldog madár, vivője drága hírnek? (…) Levél, siess! Tudom még meg sem írt, de majd megír, Ha jókedvébe lesz! Levél, siess! (1910. Szerelem – Wikidézet. 21. szám) Alázatosság Üzend meg valami fáradt felhővel Vagy szellővel: Élek-e még? Mert én már elfeledtem ezt is. Mindent, Ami elment... Én is mennék. (1911. 2. szám) Egy bánatos melódiára (Schumann: op. 12. Warum? ) El kell-e menni már? Hol vagy remény, - rossz jósmadár? Hol vagy halál, - hűs égi vár? Ah, élni kéj, de élni kár, Ha fáj... El kéne menni már! (1913. 11. szám) Búcsú a holdvilágtól Tudom, hogy nem kell messze mennem, Mert mindenütt magam vagyok S közelből szürke sár a csillag, Mely messziről fénylik, ragyog.
Conrad Ferdinand Meyer: Sebzett fa Fejszéikkel roncsoltak össze téged, a gonosztevők! - Nagy volt szenvedésed? Én magam kötöztelek be serényen. Fiatal fa, meggyógyulsz majd - reméltem. Veled egyszerre kaptam sebet én is, de mélyebbet, s élesebb volt a kés is. Míg vizsgálom naponta a tiédet, az enyém tüze tűrhetetlen éget. Te szívod a föld erejét sóváran, és mintha engem járna át az áram. Id. Alexandre Dumas – Wikidézet. Gyógyítva dől a kéregből a bő lé, és vele mintha én lennék erőssé! S míg rajtad forrad már a keserű seb, mintha az enyém lenne hűsebb! Gottfried Keller: Nappali dal Hosszú hajad sosem hagyom levágni, hogy annál kurtább legyen az eszed; Sámsonért rajtad fogok bosszut állni, s erős, szabad, mert nyíratlan leszek! Míg a csalogány édes dala csattog, benned egy korty végtelent élvezek; de ha virrad, kettőnkért vívni harcot, korunk küzdőterére sietek. Nikolaus Lenau: Nádi dalok 4. Lebukik a nap, felhő tornyosul; milyen tikkatag a szél, ami fúj! Cikkáznak a menny tüzei fakón, képük sebesen suhan a tavon. Szemem látni vél villámfény alatt; lengeti a szél hosszú hajadat.
Robert Ingersoll Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem. (magyar népdal) Terád gondolok szerelmem, kínban és örömben égve, távol vagy tőlem e súlyos, e sorsdöntő órán, mégis mellettem állasz. Boldogan fogom a kezed. Magamba ölellek, mint mikor fiadat fogantam, sikoltok most is, mint akkor a kerti lugasban. De akkor a kéj kínjától, most a kín gyönyörétől. Akkor, mert méhembe zártan a Fiút, most, mert átadom néked, ki messze vagy tőlem e súlyos, e sorsdöntő órán s tán halálod kínjában rágod az idegen földet, mint én harapom s tépem az itthonit, életadómat. Ha meghalok, együtt járunk Aaru Mezején, együtt a gyönyör Ligetében, ó, szerelmem, távoli kedves... " Kodolányi János "óegyiptomi" szerelmesverse, Az égő csipkebokor c. regényből Hét napja is elmúlt, hogy utoljára láttam a kedvest, Rámtört a betegség, Testem is elnehezült, nem viselek gondot magamra sem én már. Hiába a tudós orvosok látogatása, Nem enyhül meg szívem a gyógyszereiktől. a varázsló főpapok sem sokat érnek, hogyan is tudnák ők, mi az én nyavajám!
Három Körmendi-regény, három egyhúrú, komoly ígéret, jelentős irodalmi siker, de egy sem nagy írói tett. Pedig a "Boldog emberöltő" hatalmas pesti korrajza, meseszövése, impresszionisztikus technikája, valóságos sorozata a remek epizódoknak, s ebből az ide-oda csapongó, üdítően fegyelmezetlen nagy regényből olyan könyv is kerekedhetett volna, amely az új generáció morbid hangulata helyett az élni akarás maximális kihangsúlyozását adja. Egy maroknyi erős és tehetséges új elbeszélő került most a magyar regényirodalom első arcvonalába, de ez a front – alig egy-két kivétellel – a tehetségek dezertőrjeiből, az írással vallás és vállalás elől kitérőkből verődött össze. Sajnálnánk, ha a tehetséges és nagyon sokat ígérő Körmendi Ferenc ebbe a környezetbe közönyülne.
Utána még egy hivatlan vendég érkezik: Novotny, a kétbalkezes titkosrendőr, aki a dán követ megbízásából nyomoz Grisi titkos imádója után. Az énekesnő és Schober találkoznak. A férfi azonban hiába bizonygatja, hogy tisztán baráti szálak fűzik a házhoz, Grisi meg van győződve az ellenkezőjéről: Médiben sejti vetélytársát. Schubert és Médi között egyre bensőségesebbé válik a beszélgetés, a hang. Vallomásra azonban nem tudja elszánni magát a félénk, zárkózott zeneköltő. Mindössze egy dalt ígér a leánynak, aki ennek is nagyon örül ugyan, de persze nem tudja, hogy Schubert Ferencnél mit jelent "egy dal". A primadonnának végre sikerül négyszemközt beszélnie Médivel. Alaposan megrágalmazza az éppen távozó "Franci"-t, de természetesen Schoberre érti, míg Médi folyton Schubertre gondol, és a hallottakat ő rá vonatkoztatja. Persze, a fiatal leány rajongása egyetlen pillanat alatt semmivé foszlik. Így talál rá Schober, s mindent megtesz, hogy a síró kislányt megvigasztalja. A két fiatal házaspár és a vendégsereg elbúcsúzik s az öregek magukra maradnak: "Árva a ház, nincs kacagás, Árvák a régi szobák, Messzire jár, mint a madár Az ifjúság. "
Legfontosabb tudnivalók A Baldur's Gate, akárcsak a többi szerepjáték, egy rövid oktató helyszínnel (Tutorial) kezdődik. Candlekeep erődjéből indulunk hosszú utunkra, de amennyiben még nem játszottunk hasonló programmal, érdemes körülnéznünk, hiszen az itteni NPC-k elmagyarázzák nekünk a fontosabb tudnivalókat. Persze, aki sokat játszott RPG-vel, az kihagyhatja a bevezető részt és egyből elmehet Gorionhoz, miután vásárolt magának páncélt és fegyvert, utána bele is vetheti magát a játékba. Bár én azt javaslom, mindenképp nézzünk kicsit körül, hiszen a tanulás közben kapunk némi XP-t és néhány extra tárgyat is beszerezhetünk. A játék bevezetőjében elmesélik annak történetét. Korábban már röviden összefoglaltam, miről van benne szó: a lényege az, hogy akaratlanul is egy isteni színjáték részeseivé válunk. Ahogy haladunk előre a történetben, kiderül, hogy sorsunkat már előre megírták, mi pusztán csak arról dönthetünk, milyen irányból közelítsük meg elrendelt végzetünket. Persze ez nem azt jelenti, hogy előre tudjuk a játék végét és akármit is csinálunk, mindig ugyanoda jutnánk el.
Bevezetés, ismertető Amikor az Interplay Entertainment 1998-ban kiadta a BioWare által készített Baldur's Gate című szerepjátékot, egy mára legendává vált programot indított útjára. Szinte nincs is olyan rajongó, akinek ne lenne meg (Akár CD-n, akár GoG-ról), vagy legalábbis ne hallott volna róla az elmúlt 15 év alatt. A Baldur's Gate egy olyan RPG, amit mindenkinek ki kell próbálnia, hiszen ebben testesül meg minden, amire manapság egyre kevesebb eséllyel várunk: végre egy valódi szerepjátékot kapunk, nem egy akcióközpontú hack & slash programot, ahol csak pár gombot kell nyomkodnunk, minden mást megcsinál helyettünk a gép. Itt bizony komolyan oda kell figyelnünk rá, hogyan harcoljunk, kit vegyünk be csapatunkba, milyen képességeket használjunk, vagy hogyan öltöztessük fel karaktereinket és még rengeteg másra is. A Baldur's Gate, valamint a Neverwinter Nights készítői sokszor bebizonyították már, hogy tudnak kiemelkedően magas színvonalú játékokat is készíteni, ám sajnos mostanra a BioWare név már nem cseng olyan szépen, mint akkoriban.
Igaz, hogy a teljes egésze a harcról szól egy meglehetősen szűk arénában, de azért sikerült ide is becsempészni egy kisebb történetet, megmagyarázva, pontosan milyen okból is kénytelen a csapatnyi hős száz és száz ellenféllel megbirkózni. Megéri-e a pénzét az Enhanced Edition? Igen is, meg nem is. Azok, akik nem akarnak bajlódni a modok installálásával, vagy egyáltalán nem is érdeklődnek a rajongói bővítmények után, csak és kizárólag jól járhatnak vele. Mert ugyan még mindig bugos kicsikét, de az alapvető tényen ez semmit nem változtat: a Baldur's Gate még mindig az egyik legjobb szerepjáték, ami valaha megjelent!
Amit az Enhanced Edition kínál, tényleg nem csak üres ígéret. Gond nélkül elindul Windows 7-en és Windows 8-on is, nem kell konfigurációs fájlok és regisztrációs adatbázisok mélyén kutatni, a képarány igazodik a széles képernyős monitorokhoz, a többmagos processzorok kezelése sem okoz neki problémát. Csakhogy ezek mindegyike relatíve könnyen, egy pici utánjárással szinte nehézség nélkül rakható bele az 1998-as változatba is, vagy a tíz dollárral olcsóbban mért GOG-os kiadásba, és ott még csak a lemezcserélgetéssel sem kell bajlódni. Mert ahogy mindig, most is igaz az az állítás, hogy a rajongók fejezték be, és bővítették ki a játékot, ráadásul teljesen ingyen. Magyarán: az Enhanced Edition gyakorlatilag egésze megkaparintható pénzköltés nélkül, ha birtokában vagy az eredeti dobozos kiadásnak. Miért érdemes akkor beruházni az Enhanced Editionre? Mert az ember szereti a kényelmet. A modok telepítése nem mindenki számára kézenfekvő, általában sok fájlról, eltérő verziókról, nehézkes konfigurációról beszélhetünk minden egyes ilyen partizánakció során.
Ennek ellenére az összhatás számomra mégis pozitív, hiszen az alapjátékhoz képest azért csak előrefelé változott minden, és persze a technológiai háttér mellett a tartalom is gazdagodott. Inkább ma egy jobb moll, mint tegnap egy bal dúr Egyrészt ugyebár az alapjáték, tehát a Shadows of Amn mellett megkapjuk a Throne of Bhaal kiegészítőt, valamint az előző Enhanced Editionben megkezdett Black Pits folytatását is. Emellett az újonnan megismert Neera, Dorn és Rasaad mellett egy Hexxat nevű extrafriss karakter is megjelenik, mind a négyük kiterjedt történetszállal szerepel az alapjátékban és a kiegészítőben egyaránt. Az újdonságok azonban mit sem érnének a zseniális alapjáték nélkül, amit már az eredeti változatban is áthatott a BioWare tökéletes mesélő és sztorigombolyító tudománya. Csilliárdnyi karakter és történetszál szövi át a játékot, épp ezért vállalható szintű angoltudás nélkül ne is nagyon próbálkozzon senki (hacsak valami jótét lélek nem úszik rá gyorsan egy színvonalas magyarításra, de a szövegek mennyisége miatt ez gigászi munka lehet).
Irenicus sztorija pedig... Sarevoc valahogy ezerszer karizmatikusabb volt. Ugyanakkor tény, hogy a BG2 nagyobb, profibb, több varázsholmi, alkasztok választási lehetősége, magasabb szintkorlát, az AD&D klasszikus bestiái (sárkányok, lichek, beholderek, démonok stb. ), plusz elmehetsz Mélysötétbe is, és nem utolsósorban ott vannak a zseniális NPC szövegelések (Jan Jansennel és a fehérrépa mániájáával az élen. ) Szóval, papíron jobb a BG2, de valahogy a hangulat... az nekem az 1-ben volt az igazi. De mondom, ízlések és pofonok, nem vitának/trollkodásnak szántam
Most pedig térjünk rá a játék ismertetésére. Igazság szerint nem tudom, hogy egy 15 éves játék esetén mennyire kell vigyáznom a spoilerekkel, mindazonáltal annyit megígérhetek, a történetről igyekszem minél kevesebbet írni, ehelyett inkább azok számára adok információkat, akik még nem nagyon játszottak izometrikus nézetet használó, valódi szerepjátékkal. Persze aki már hozzám hasonlóan sok RPG-t próbált, az unalmasnak találhatja az itt leírtakat, de akiket érdekli, mi hogyan működik a programban, azok nyugodtan olvassanak tovább. A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!