Utoljára a hetvenes évek végén pusztított a minden idők egyik legtöbb halálos áldozatát követelő fekete himlő, amely csak a huszadik században világszerte körülbelül 300 millió ember életét követelte. A sorozatában ezúttal ennek a rettegett kórnak az útját járjuk körül. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1979-ben jelentette be, hogy többévnyi küzdelem után sikerült teljes egészében kiirtani a Földről a rettegett kórt, a fekete himlőt. Mindez hatalmas lépést jelentett egy olyan betegséggel szemben, amely miatt még a hatvanas években is körülbelül 2 millióan haltak meg. Forrás: Wikipédia Még ha túl is éled, akkor is viseled a nyomait A fekete himlő vagy latin nevén variola vera egy fertőző betegség, amely kizárólag emberről emberre képes terjedni – nem véletlenül tartják a pestis mellett az egyik legnagyobb tömegpusztító biológiai fegyvernek. AIPM - Védőoltások - Letűnt járványok - aipm.hu. Két vírusvariánsa létezik: a nagy járványokért felelős major Variola, amely 30-35%-os halálozási aránnyal bír, illetve az "enyhébb" Variola minor, amely a statisztikák szerint "mindössze" a fertőzöttek 1%-ával végez.
A fertőző betegségek és a járványok megelőzésének leghatékonyabb eszköze az ellenük kifejlesztett védőoltások széles körű alkalmazása lett. Magyarországon történelmi okok miatt kötelező védőoltási rendszer van, s ennek köszönhetően a lakosság több mint 99 százaléka térítésmentesen kapja meg az életkorhoz kötött védőoltásokat. A hazai védőoltási rendszer azért is példaértékű, mert így azok is védve vannak, akik valamilyen egészségügyi ok miatt nem olthatók. [1] Világszinten a himlő elleni védőoltást az 1700-as évek végén vezették be, a járványos gyermekbénulás, a kanyaró és a tetanusz elleni hatékony védőoltások a 20. század megelőző orvostudományának eredményei. A világméretű járványok Magyarországot sem kímélték, de bátor, a kor szellemiségével haladó orvosaink kitartó munkájának eredményeképpen a XIX. század végére az első "kötelező" védőoltást Magyarországon is bevezették, ami a fekete himlő elleni oltás volt. Ennek eredményeként nem is fordult elő himlős beteg a 20. század első évtizedétől Magyarországon.
A kanyaró elleni védőoltást a vakcina kidolgozása után négy évvel hazánkban is bevezették, ez az 1960-as évek végén, 1970-es évek elején történt, míg a járványos gyermekbénulás elleni védőoltást 1963 óta tették kötelezővé Magyarországon. Ezek a betegségek a védőoltások általánossá válása óta megszűntek hazánkban. A tetanuszoltást 1940-ben tették kötelezővé, így a tetanusz is évi 10 alatti előfordulásra esett vissza. [2] A kötelező védőoltási rend bevezetésének okai A 19-20. század fordulóján Magyarországon igen nagy volt a csecsemőhalálozás, a helyzetet pedig súlyosbította a világháborúk időszaka is: 1000 megszületett gyermek közül több mint 180 nem érte meg élete első évét. E szám csökkentésében mind a megelőző, mind a gyógyító orvostudomány jelentős szerepet játszott. Komplex népegészségügyi programra volt szükség, melynek fontos része volt a bábaképzés, valamint az 1940-es évek elejétől megszervezett Zöldkeresztes Védőnői Mozgalom. Ezen időszakban a Magyarországon is tömegesen jelentkező járványos fertőző betegségek okoztak nagy gondot, ezért az 1950-es évek végéig a hazánkban folyó járványtani kutatások fő területe a járványos fertőző betegségek gyakoriságának előfordulása, oki elemzése volt.
A boglárkafélék rendjébe tartozó hunyor a tavasz egyik első hírnöke. A Magyarországon természetes körülmények között előforduló 3 faj mindegyike védett ezért, ha látunk egyet erdei sétánkon, véletlenül se szakítsuk le! Védettségük okán kiskereskedelmi forgalomban sem igen beszerezhetők. Ellenben az alábbi, kapható fajok változatos téli beültetésekre adnak lehetőséget. Ha ügyesen kombináljuk a fajtákat, akkor a kedves kinézetű virágok időjárástól függően viszonylag hosszan, már karácsonytól akár májusig is díszíthetik ágyásunkat, balkonládánkat. Humuszos talajba, félárnyékos-árnyékos helyre ültessük, akár fák, bokrok tövébe. A hunyor korai hagymások, hóvirágok társaságában is nagyon szépen díszeleg. Gyakran a hó alól bújik elő a megtévesztő nevű fekete hunyor Fekete hunyor Ne tévesszen meg ennek a tündöklő virágnak a neve: ne fekete virágokat keressünk az áruházakban. A Helleborus niger nevében a fekete jelző ugyanis a gyökerekre vonatkozik, amelyek valóban sötét színűek. Sárga kúpvirág 1 db | STARKL WEB SHOP. Ellentétben virágai fehérek, mint a hó, és ha szerencsénk van, már karácsonyra kinyílnak.
Mindenki azt szereti, ha egy növény virágzási ideje sokáig eltart. A következőkben bemutatunk 6 olyan évelő növényt, amelyek virágzása hosszan tartó; némelyük az árnyékot, míg mások pedig a napfényt kedvelik inkább. Napfényt kedvelő évelő növények Az évelők minden kert gyönyörű kiegészítői. A következő hat növény a kedvenceink közé tartozik, amelyeket főként azért szeretünk, mert viszonylag hosszan virágzanak. Az első három jelöltünk szemet gyönyörködtető főleg, ha más növények közé vegyítik be ezeket, akár vad növényzet közé is. Ráadásul toleránsak a huzatos környezettel szemben is. A téllel dacolva virágzó hunyor - Oázis Kertészet. Pompás kúpvirág ( Rudbeckia fulgida Goldsturm) A pompás kúpvirágnak általában narancssárgás szirmai vannak és bronzbarna a közepe – ez ideálissá teszi arra, hogy vázába is vágjunk belőlük. Könnyűszerrel be lehet gyűjteni róla a magokat, ezáltal könnyű a szaporítása. Pompás kúpvirág Keskenylevelű menyecskeszem ( Coreopsis verticillata 'Moonbeam ') A keskenylevelű menyecskeszem rövidebb – körülbelül 35 cm, míg a pompás kúpvirág 40-70 cm – törékenyebb alkatú, de ugyanolyan viharálló.
Helleborus Csótárvirág ( Astilbe) A csótárvirág színe lehet sötétpiros, fehér és rózsaszín vagy még barackszínű is. A félárnyékos helyet kedveli. Akár 60-90 cm-re is megnőhet. Csótárvirág
Veronicastrum virginicum (Virginiai veronica) Panicum virgatum (Vesszős köles) forrás: Verbena bonariensis (Ernyős verbéna) fotó: Szomoru Miklós Calamagrostis acutiflora 'Karl Foerster' (Nádtippan) forrás: Rudbeckia fulgida (Kúpvirág) fotó: Szomoru Miklós Echinacea purpurea (Kasvirág) fotó: Szomoru Miklós Perovskia atriplicifolia (Sudárzsálya) forrás: Szerző: Szomoru Miklós