A szerveket harmonikusan kell működtetni, hogy kívülről lenyeljék őket. Videó: Pácolt fürjtojás
A modern ember étlapja sokféle ételre épül, néhányuk semmit sem tud. Amint a gyakorlat azt mutatja, honfitársaink szinte minden nap csirketojást fogyasztanak. A fürjtermék azonban nem olyan gyakori, és megnyerte híveit. A vegyi anyagok gazdag listájáról szól, amelyek a feldolgozás (pácolás) után nem vesznek el. Ez nem mondható el a termék sütéséről vagy főzéséről, tehát a pácolásreceptek egyre nagyobb elismerést kapnak. Beszéljünk róluk rendben. A termék értéke A termékben sok fehérjevegyület található. Vörösbor ecetben pácolt fürjtojás. Ezek szükségesek a szív megfelelő működéséhez, valamint a csontok tömörítéséhez és az izom-csontrendszeri problémák kiküszöböléséhez. Ezek az anyagok nagyon fontosak, hiányuk fogak pusztulásához, a körömlemez törékenységéhez és a törések fokozott kockázatához vezet. Mivel a bemutatott alapanyagok alacsony kalóriatartalmúak, bekerülnek a diéta menü alapjába. Lehetséges a fogyás, mert a termék felgyorsítja az anyagcserét, telíti, megtisztítja a belek stagnálását az antioxidánsok bevitele miatt.
Hozzávalók 12 db fürj tojás 1 közepes fej hagyma 3 ek tárkony os ecet 1 mk só 2 édesítőtabletta 1 mk fehér bors Elkészítés A fürjtojásokat megfőzzük, meghámozzuk. Az ecetet simára keverjük a sóval, borssal, édesítővel és 2 dl vízzel. A hagymát vékonyra szeleteljük, a tojással együtt az ecetes vízbe tesszük. Mediterrán pácolt fürjtojás - Tétova ínyenc. 2 napig lefedve, hűtőben érleljük, utána fogyasztható. 1-2 hétig eláll. Salátába nagyon finom, de simán vajas pirítóssal és teával tökéletes tv előtti vacsi:)
Nem vagyunk egyformák. Fotózkodás helyett mi inkább egymásra és az élményre figyeltünk. Pileh Lagoon Na, a Pileh Lagoon az, ahol tényleg elállt a lélegzetünk. A vízszint elég alacsony volt, ezért még jobb színekben pompázott az egész öböl. Itt nem fürödtünk, elég volt a látvány is. Őszintén ez nekünk jobban is tetszett, mint a Maya Bay, mert itt szinte teljesen magunk voltunk. Rajtunk kívül csak egyetlen másik hajó jött arra, az is már épp ment tovább. Annyira megnyugtató volt az egész, ahogy a hajó motorjának halk zaja kíséretében "andalogtunk" a sekély vizeken. Imádtam minden pillanatát. Maya Bay A következő megállónk már a híres Maya Bay volt. Hát itt annyian voltak már, mint az oroszok. Valószínüleg sok közülük az is volt. Az évek alatt a hely annyira felkapott lett, hogy kitalálták, pénzt szednek a partraszállásért, amit nekünk a hajóbérlésen felül kellett volna fizetni. 400 bahtot (kb. 3. 500 Ft) fejenként! Egyrészt ezt mi nevetségesnek és túlzásnak is éreztük, másrészt a hatalmas tömeg egyből elvette a kedvünket, így maradt a távolról szemlélés.
Azt mondtuk semmit nem vesztünk, ha ezt kihagyjuk. Helyette inkább lehorgonyoztunk hajónkkal az öbölben. Vicces dolog, hogy a belépőt minden esetben a hajós kapitány szedi az utasoktól, attól aki partra szállt. Tehát mi, akik csak úszkáltunk az öbölben, azoknak ingyen volt. Végül egy percig sem bántuk, hogy nem szálltunk partra, mert így is ott voltunk és sokkal nagyobb élmény volt az öböl közepén a krisztálytiszta vízben lubickolni, mint a parton több száz turistával a fotós helyekért harcolni. Fontos infó, hogy azóta már le is zárták a May Bay-t, mert a sok turista és hajó annyira tönkretette a környék élővilágát, hogy nem tehettek mást. Így utólag belegondolva, szerencsések vagyunk, hogy még láthattuk, még ha csak a távolból is. Érdekesség pedig, hogy a lezárás után nemsokkal újra megjelentek azok a korábban ott élő cápák, akiket szintén a turizmus ijesztett el, de most visszatérhettek kedvenc helyükre. Eredetileg az volt a terv, hogy megvárjuk a naplementét az öbölben, de hirtelen akkora viharfelhők jelentek meg, hogy kapitányunk azt javasolta, induljunk vissza, még mielőtt leszakad az ég alja.
Sőt, látszólag nekik nagyon is tetszett és hozzászoktak az emberekhez… vagy inkább az ajándék falatokhoz. Mi azért megtartottuk a tisztességes távolságot tőlük, gondoltuk, jobb a békesség. Egy ázsiai család a kislányukkal együtt szállt partra. Persze egyből mentek a majmokhoz és az anya forszírozta a kislányt, hogy fotózkodjanak a majmokkal, akik már ugrottak is rájuk. Szürreális látvány volt, ahogy a kislánynak látszólag nem tetszett a dolog, de az anyuka csak nem hagyta és erősködött. A majmok persze érezték ezt és egyre jobban felbátorodtak, mire már rájuk is ugráltak, huzogatták a hajukat és a ruhájukat. Az anyukának ekkor esett csak le a dolog, mire sikoltozva menekítette vissza lányát a hajóba. Hiába, nem véletlenül vannak az ilyen dolgok kiírva. Még szerencse, hogy a szegény kislányt nem harapták meg. Persze nem csak ők voltak felelőtlenek. Voltak olyanok is, akik szó szerint a majmok közé feküdtek, csak azért, hogy tudjanak lőni egy jó insta selfie -t. Durva, hogy az emberek mire nem képesek egy fotó kedvéért.
Nem bántuk. Bőven elégedettek voltunk már úgy is az élményekkel. Visszaúton csak egy tengerből kiálló sziklának tűnt a déli sziget Visszaérkezés után elmentünk vacsizni (฿330 ~ 2. 900 Ft két főre). Én maradtam a jól ismert pad thai -nál, Andris viszont bátrabb volt, ő egy tom yum levest választott. Be kell hogy valljam, még nekem is ízlett. Az utolsó itt töltött esténkre nem terveztünk nagy mulatozást, szerettünk volna kicsit pihenni, mert ez a hajókázás is elég fárasztó volt. Egy kis séta után kiültünk teraszunkra és gyönyörködtünk a sziget éjszakai fényeiben. Helyi kaják Az ételek, amiket választottunk, mindenhol ízletesek és különlegesek voltak. A fűszerezés nagyon hasonlított a hazai thai ételekhez, de mégiscsak ez volt az igazi. Én sokszor a biztosra mentem, gondoltam a pad thai -t csak nem lehet annyira elrontani. Persze, amikor egyszer kétszer mást választottam, naná hogy akkor volt annyira csípős a leves, hogy nem tudtam megenni. Andris az egyik ebédnél annyira gusztusos fogást kért, hogy egyből megbántam a pad thai -t. Egy hatalmas ananász volt megtöltve rizzsel és hússal.