Az énekes már tíz éve, 2011-ben nyerte meg az X-Faktor második szériáját. Azóta éli az életét a nyilvánosság előtt, de magánéletébe eddig csak a közeli családtagjait és barátait avatta be. Most D. Tóth Kriszta Elviszlek magammal című műsorában úgy döntött, hogy beszél párkapcsolatáról. "Egy férfinak erről nem olyan nagyon könnyű beszélni, de most azért is vagyok itt, hogy elmondjam, én egy férfival élek együtt. Nagyon boldog párkapcsolatban vagyok hosszú évek óta. Kocsis Tibor Meleg – MeanGlist. Szerelemben, boldogságban és egy teljesen átlagos párkapcsolatban. Nagyon fura ezt így kimondani most hangosan, de mondjuk ki, hogy meleg vagyok" – mondta el remegő hanggal Kocsis Tibor.
És köszönöm nektek is, akik olvassátok ezeket a sorokat, követtek, és hiszem, hogy a jövőben is mellettem lesztek, hallgatjátok a dalaimat és eljöttök a koncertekre! Nem magamra szeretném felhívni a figyelmet, hanem valamire, ami az életem része, és még nagyon sokak számára az, csak nem akarnak, vagy nem mernek róla beszélni. " – írta Tibó az Instáján. Testvérének mondta először Kocsis Tibó most a Fókusznak árulta el, hogy a családja már rég tudja, hogy a férfiakhoz vonzódik. Először nővérének, Lillának mesélt a másságáról. Mint mondta még nagyon "zöldfülű" volt, amikor először vallott színt. A videót a cikkünk alján lehet megnézni. Felszabadító volt Nővére pozitívan emlékszik vissza azokra a percekre: "Éreztem, hogy borzasztóan felszabadító számára" – mondta. Édesapjának nem sokkal az X-Faktorba való jelentkezés előtt, 30 évesen mondta el, hogy meleg. Kocsis tibor meleg jatekok. Úgy szereti, ahogy van Az édesapja szerint itt nincs miről beszélni. Ha valaki felnevel egy gyereket, úgy szereti, ahogy van – magyarázta az édesapa, miért volt számára viszonylag könnyű elfogadni énekes fia nemi identitását.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Hát a látvány, az valami pazar lett, a szentendrei skanzen, ahol az egész mozit forgatták rendesen ott van a szeren, igazán parás helyszínt sikerült találniuk a készítőknek, ahol aztán tényleg minden megvan egy horror elkészítéséhez. Technikai oldalról is minden a helyén volt, a jeleneteket szinte tökéletesen rakták össze, már sokszor a snittek összevágásával elérték, hogy pániküzemmódba kapcsoljak és még véletlenül se merjek pislogni. A horrorelemeket, így a vizuális effekteket is ügyesen megkomponálták, egyáltalán nem éreztem őket elcsépeltnek, nagyjából mindent úgy adagoltak, ahogy azt a rémisztgetős mozikban kell. Szellemekkel suttogó | Kritika: Post Mortem | Mafab.hu. Kivéve az emberdobálásokat, azok egy idő után inkább voltak poénosak, mint ijesztőek. Aztán jöttek a színészek... (akikről már fentebb is írtam) és szinte mindent szétbarmoltak. Na jó, ez így erős túlzás, de meglátjátok, ha meglesitek a Post Mortemet, ti is így fogjátok érezni. De magában a történetben és cselekményben, na, meg a falu lakóinak ügyes-bajos dolgaiban is akadtak logikai bukfencek... Ettől függetlenül mindenképpen adjatok a filmnek egy esélyt, mégiscsak az első nagy költségvetésű magyar horrorról beszélünk, de ne várjatok tőle csodát.
Rögtön az első epizódban ugyanis elkezd lehullani a lepel a főszereplőről, akinek hirtelen nagyon jó hallása és hatalmas ereje lesz, ugyanakkor a tűztől fél, és a csokoládét sem tudja leerőltetni a torkát. Minden jel arra mutat, hogy Live vérszívóként tért vissza az élők sorába. Ennek pedig apja issza meg a levét, aki a másvilágra próbálja küldeni a főhősnőt. Post Mortem kritika: bármennyire is próbáltam szeretni, az első magyar horror sajnos nem üti meg a nemzetközi szintet. Reinert (André Sorum) az álmos kisváros rendőre, aki reménytelenül szerelmes Live-be / Fotó: Netflix A Post Mortem abból a szempontból formabontó, hogy ezúttal nem olyan félelmetesen ábrázolják a vámpírokat, Live-nek nincsenek például agyarszerű szemfogai sem. Poénos előreutalás viszont, ami fivére, Odd (Elias Holmen Sorensen) szájából elhangzik, a fickó ugyanis a nő "visszatérését" követően azon morfondírozik, hogy jó lenne, ha betenné a városba a lábát egy gyilkos, és csinálna némi munkát a halottasháznak. A poénokat tekintve a sorozat íróinak nem kell a szomszédba átmenniük kölcsönkérni, bár a Post Mortemet legfőképp azoknak ajánljuk, akik szeretik a megbotránkoztatóbb vicceket is.
Mivel a kísértetek kötetlen nomádok, mindig másokhoz térnek meg, a falusiak számára csak az a felszabadító érzés adatik meg, hogy a bosszúálló szellemek legalább "nem a mieink, mert a mieink nem lennének ilyen gonoszok". Olyan kollektív kárhozat ez, mely a filmben két individuumon, Tomáson és Annán keresztül közvetítődik a körülöttük lévő világba. Mindketten megjárták a lét és nem-lét közötti mezsgyét – születésekor a kislány, Tomás a háborúban –, a halál torkából lépve vissza az élők sorába. Élet-halál között nyílt átjárók ők, ez köti őket össze, kompatibilisek egymással, mindemellett Anna őrangyala, védőszelleme és segítője Tomásnak. A félelemkeltést a filmben ugyan a zsáner kliséi szolgáltatják – kísértetek eszeveszett tombolása, halottakkal komiszkodás, élőkkel kegyetlenkedés –, de a valós társadalmi sokkot tekintve ez legalább nem pusztán a horrorfilmekben bevett oktalan riogatás. Kritika a Post Mortem: A halottak nélküli város című új Netflix-sorozatról - Blikk. Kinyíló ajtók, vitustáncot járó tárgyak, idegtépő zajok jelzik folytonosan a mozgásukat, s a Post Mortem kortárs zenéjét szerző Pacsay Attila túlvilági zenéje időnként velőkig hatol.
Másfelől a holttestekből kiszáll az elhunyt szubjektuma, ezáltal szubjektum nélküli lénnyé válnak – ami kifejezetten a zombizsáner lényege. A posztmortem fényképek melankóliája és fenyegető kísértetiessége ezzel magyarázható. A lélektani folyamatok, a modern és premodern közötti világszemléletek harca és a pszichés befolyásolás (hiszen ezt teszi a posztmortem fényképész a pénzügyi haszon kedvéért) szintén rendkívül gazdag alapot adhatott volna több okból is. A főszereplő, a faluban felbukkanó német idegen a messziről jött, titokzatos egyén toposzát a film majdnem feléig a néző akár úgy is azonosíthatta, hogy ő a kor Magyarországán igencsak populáris spiritiszta médiumok azon válfajához tartozhat, aki a fényképészet eszközével készül valamiféle szélhámosságra a faluban és a film későbbi felében majd ezen tettek szabadítják rá a gonoszt mindenkire. De nem így történt, pedig a kor jellemző csalói közé tartoztak azok az emberek, akik a fotográfia mediális adottságait kihasználva készítettek olyan felvételeket, amelyeken mintha táncolt volna az asztal, kósza lelkek jelentek volna meg, esetleg ektoplazma csorgott volna valakinek a szájából.
A film adatlapja a MAFABon