Fizetési mód kiválasztása szükség szerint Több fizetési módot kínálunk. Válassza ki azt a fizetési módot, amely leginkább megfelel Önnek.
Sokszínű választék Bútorok széles választékát kínáljuk nemcsak a házba, de a kertbe is. Több fizetési mód Fizessen kényelmesen! Fizetési módként szükség szerint választhatja a készpénzes fizetést, a banki átutalást és a részletfizetést. Nem kell sehová mennie Válassza ki álmai bútorát otthona kényelmében.
thumb_up Intézzen el mindent online, otthona kényelmében Elég pár kattintás, és az álombútor már úton is van
Intézzen el mindent online, otthona kényelmében Válassza ki álmai bútorát otthona kényelmében. Jobb lehetőségek a fizetési mód kiválasztására Fizessen kényelmesen! Fizetési módként szükség szerint választhatja a készpénzes fizetést, a banki átutalást és a részletfizetést. Színes választék Több száz különféle összetételű és színű garnitúra, valamint különálló bútordarab közül választhat
Nem kell sehová mennie Elég pár kattintás, és az álombútor már úton is van account_balance_wallet Jobb lehetőségek a fizetési mód kiválasztására Több fizetési módot kínálunk. Válassza ki azt a fizetési módot, amely leginkább megfelel Önnek. shopping_cart Széles választék Több száz különféle összetételű és színű garnitúra, valamint különálló bútordarab közül választhat
VII. kerület, Rumbach Sebestyén utca 11-13. A Rumbach utcai zsinagóga A MÓR, A ZSIDÓ ÉS A NÁCI Mivel az 1859-ben átadott Dohány utcai zsinagóga neológ szertartásrendje nem elégítette ki a kicsot ortodoxabb felfogású izraelita közösség igényeit, így a csoport 1867-ben inkább megvette ezt a Rumbach Sebestyén utcai telket, hogy ideiglenes jelleggel, de Paul Antal terve alapján egy imaházat építhessenek fel ide. Az Isten háza azonban nagyon hamar kicsinek bizonyult, így 1870-ben bár Buzzi Bódog terve alapján kibővítették a templomot, ám a zsinagóga így sem tudta befogadni a nagyszámú közösséget. A "status quo ante" hitközség egy teljesen új templom felépítését határozta el. Az új épület terveit a 26 éves, pályakezdő, bécsi építész, Otto Wagner készíthette el. Az osztrák mérnök társtervezője, a jóval nagyobb szakmai tapasztalattal rendelkező Kallina Mór volt. A templomot 1869 és 1872 között építették fel. Wagner az ókori hagyományt folytatva centrális teret tervezett, melynek középpontjában kapott helyet a Tóraolvasó pult, a bima.
A Dohány utcai zsinagógát ugyanis nemcsak az ortodoxia, de a szakadást elutasítók közössége sem tekintette magáénak. Bevett nézet szerint a status quo hívei saját, konzervatívabb rítusú imaházat szerettek volna, ezért e célból 1867-ben megvettek két lakóházat a Rumbach Sebestyén utcában. Itt épült fel hamarosan közadakozásból az új imaház, amely a zsidónegyed úgynevezett zsinagóga-háromszögének második darabjaként született meg a híres bécsi szecessziós építész, Otto Wagner (1841-1918) tervei alapján. (Érdekes a kronológia: utolsóként a legkonzervatívabb, azaz az ortodoxok imaháza, a Kazinczy utcai zsinagóga épült fel 1912 és 1913 között, a Dohány utcai zsinagógával folytatott "verseny" szellemében. ) Az osztrák építészt társtervezőként, leginkább a kivitelezésben Kallina Mór (1844-1913), a magyar neoreneszánsz építészet kiemelkedő alakja ( Honvéd Főparancsnokság épület, Budai Vigadó) segítette. A zsinagóga felekezeti hátterét illetően ugyanakkor itt feltétlenül utalni kell arra, hogy újabb kutatások szerint (Haraszti György, Komoróczy Szonja Ráhel) a szakirodalom és a Mazsihisz által egyaránt elfogadott állásponttal ellentétben a Rumbach voltaképpen nem a status quo ante irányzat, hanem a konzervatívabb ízlésű neológok számára épült.
Ez volt az Európában utoljára felszabaduló gettó. Épp ez, a miénk, a budapesti. A VII. kerületi Klauzál téren. Itt zsúfolódott össze 1944 novemberétől 1945 januárjáig mintegy 70 ezer zsidó, akinek átlagban fejenként négy négyzetméter volt az élettere, és tizenöt deka kenyér a napi fejadagja. Egyéb élelmiszer, gyógyszer csak ritkán jutott, az is akadozva. Tisztálkodni alig, fürdeni egyáltalán nem lehetett. A gettó elkerítésére szánt hosszú palánkot fegyveres őrök figyelték. Se ki, se be. Csak kivételes indokkal, konkrét személyre szóló engedéllyel. A Dohány utca, Nagyatádi Szabó István utca (mai Kertész utca), Király utca, Csányi utca, Rumbach Sebestyén utca, Madách Imre út, Madách Imre tér, Károly király út (mai Károly körút) által határolt gettó közepe egy egybefüggő tér volt, ez a mai Klauzál tér. Ide érkeztek meg a budapesti zsidók otthonaikból, itt adták le ékszereiket, értékeiket. Itt "vették őket fel" a gettóba, és itt kezdődött el számukra az a borzalmas időszak, ami alatt a gettóból ki csak temetésre vagy kórházi kezelésre szabadulhattak.
A nevek a Trefort kerti épületek tégláinak közeibe telepített bronzcsíkban futnak végig. A Múzeum körúti és Puskin utcai épület fugáiban 200 méteren keresztül futó névsor 198 áldozat nevét tartalmazza születési és halálozási évvel, halálra vonatkozó megjegyzéssel (deportált, kényszermunkás). Most pedig olyan emlékhely születik a gettó lakóinak életét, szenvedéseit és halálát megidézve, amelynek középpontjában háromezer bronzszög áll. Háromezer szög az egykori, 243 épületet magában foglaló gettó jól körülhatárolható kerületén, és háromezer szög negatívja a tér középpontjában álló, korong formájú bronz emlékműben. Az egykori tér nagyobb volt a mostaninál, az alkotók ennek megfelelően olyan tervet készítettek, ami nem csupán a Klauzál téren jelenik majd meg, hanem kiterjed a gettó teljes területére. A tér a háború előtt átlós, centrális elrendezésű volt, ezért az átlót gondolatban rávetítették az új térszerkezetre, és az egykori középpontot ebben jelölték meg. "A tér méretéhez képest ez egy nagyon kicsi jel.
A hetvenes évek végére a helyzet tovább romlott: a tetőn és a kupolán rés tátongott, így a tóraszekrény a szabad ég alatt erősen megrongálódott, a női karzat egy része pedig leszakadt. A galambok szabadon ki-be röpködtek az épületben. A hitközség végül a '80-as évek végén eladta a menthetetlennek tűnő romos épületet a székesfehérvári Alba Regia Állami Építőipari Vállalatnak. A cég terveket készített az épület felújítására, amit iroda- és konferenciaközpontként (! ) kívánt hasznosítani, ám mivel a rendszerváltást követően csődbe ment, a felújítást nem tudta befejezni. Az ingatlan állami tulajdonba került. 2006-ban a zsidó hitközség ingatlancserével visszakapta az épületet, így újra hozzá lehetett fogni a rekonstrukcióhoz. Szerencsére a felújítás során néhány viszonylag épségben maradt elemre lehetett támaszkodni: csodával határos módon vészelték át a viharos évtizedeket például a női karzat alatti fakazetták, az ajtók, vagy a bima acélrácsa. Tekintettel arra, hogy a felújítási koncepció értelmében a szakrális tér helyreállítását úgy kellett megvalósítani, hogy a zsinagóga közösségi, kulturális tér szerepét is betölthesse, az egykori fapadok helyére székeket helyeztek el.
Ezek a szögek kissé hasonlatosak lesznek a fugában futó nevekhez, lehetővé téve mind az egyéni, mind a kollektív emlékezést, vagy akár azt is, hogy valaki átsiessen rajtuk, ha épp nincs ideje, módja vagy kedve az emlékezésre, de azt is, hogy akár valamilyen módon örökbe fogadjon egyet. A tervezők számolnak azzal, hogy a gettó határát kijelölő szegek nem maradnak meg az idők végezetéig az utcahasználat és az időjárási körülmények vagy akár az utcák felújítása miatt, de részleges vagy teljes jövőbeni eltűnésük tulajdonképpen része a koncepciónak, mondván: az emlékezet időben változó és kiszámíthatatlan alakulása természetes folyamat, így a gettó egykori határát kijelölő szögek esetleges eltűnése ennek a folyamatnak a tárgyiasulása lenne akaratlanul is a jövőben. A tervet sajnos nem tudjuk olvasóinkkal megosztani, mert az építészstúdió látni szerette volna a szöveget megjelenés előtt, amihez a szerkesztőségünk nem járult hozzá, így viszont a tervező nem járult hozzá a közléshez.
Velük szemben álltak a változásokat elutasítók, az úgynevezett hagyományőrzők, akik többnyire kimondottan szegény körülmények között éltek és a nem zsidó környezettől elzárkózó rétegekből kerültek ki. A többségi társadalomhoz való viszony kérdése kulcsmomentumnak tekinthető, így a neológia újító törekvései az emancipáció és az asszimiláció folyamatába illeszkednek. A hagyományőrzők, azaz az ortodoxok úgy látták, a zsidóság, a zsidó hit fennmaradásának záloga a hagyományok szigorú megőrzése és az elkülönülés fenntartása, így minden, lazítás irányában tett engedmény – legyen az nyelvi, vagy akár öltözködésbéli – a zsidó közösség, a zsidó hit gyengüléséhez vezet. A zsidóság polgári és politikai egyenjogúságát 1867-től törvény garantálta. Tekintettel a zsidó felekezeten belüli egyre élesebb vitákra, az 1868. december 10-én, a pesti vármegyeházán összehívott és mintegy két és fél hónapon át ülésező kongresszus (az ún. Izraelita Egyetemes Gyűlés) célja egységes zsidó álláspont elfogadására, az izraelita hitfelekezet autonóm, ugyanakkor egységes testületének felállítására irányult – ám végül szakadással zárult.