Mindez sajnos csak addig lehet izgalmas, míg ki nem zökkent minket az előttünk pár sorral ülők harsány röhögése. Mert akkor oda a "varázs" és a film is megindul a lejtőn. Ami leginkább sajnálatos, hogy A bűn éjszakájának egyszerűen nincs hangulata és stílusa sem, a rendező csak paneleket használ, és sem a történetet, sem a megvalósítást tekintve nem kapunk semmi eredetit, egyszerűen nem látjuk, hogy bárki is megerőltette volna magát a stábból. A színészek rutinból hozzák a feladatukat, ők is tudják, hogy a figuráik indifferensek, a kutyát sem érdekli a sorsuk, még a betegecske és techzseni, éppen ezért szimpatikusnak feltételezett kisgyereké sem, akinek természetesen mind a betegsége, mind a techtudása szükséges lesz egy-egy dramaturgiai csúcsponthoz - illetve csúcspontnak szánt jelenethez. Fura, de a fentiek miatt még az "elgondolkodtató" jelzőt is rá lehetne húzni erre a nagyon olcsó horrorfilmre. Persze még véletlenül sem azért, mert a film érdekes kérdéseket vagy erkölcsi dilemmákat vetne fel (pedig még "tanulsága" is van!
Elérkezik a bűn éjszakája, és Sandinék, tinédzser gyerekeikkel, Charlie-val (Max Burkholder) és Zoey-val (Adelaide Kane) együtt bezárkóznak, hogy békében és nyugalomban, otthon tölthessék ezt a 12 órán át tartó veszélyes időszakot. A házaspár csak békét és nyugalmat szeretne. Zoey 18 éves fiúja azonban besurran a házba, még mielőtt azt bezárják, azzal az állítólagos céllal, hogy beszélhessen Zoey apjával, aki nem is tud a lánnyal való kapcsolatáról. A fiú valójában a bűn éjszakája által nyújtott lehetőséggel élve egyszer s mindenkorra el akarja intézni a dolgot: fegyvert szegez Jamesre, hogy megölje őt, de a terv balul sül el. James lelövi a szerelem által elvakított (szerintem inkább egyszerűen pszichopata) srácot. A bajok itt még nem érnek véget: Charlie észrevesz a biztonsági kamerákon egy sérült, segítségért kiabáló fekete férfit (Edwin Hodge), úgyhogy mi mást tenne, természetesen feloldja a rendszert, és beengedi őt a házukba. Hamarosan kiderül, hogy a menekülő ember egy csapatnyi elkényeztetett, őrült főiskolás fiatal kiszemelt áldozata.
Hollywood tehát az olyan filmötletekért imádkozik, amiket egy mondatban el lehet adni. A bűn éjszakája esetében ez az egy mondat az volt, hogy "Amerikában minden évben 12 órára felfüggesztik a törvényeket". Ez a Bűn Éjszakája, amikor bármit el lehet követni mindenféle következmény nélkül. Az ember ölhet, rabolhat, erőszakolhat, s lehet, hogy senki sem szerez róla tudomást. Mindennek a "dühkiadásnak" az eredménye alig 1%-os munkanélküliség és rekordalacsony bűnözési ráta. Mondhatni tehát egy utópisztikus (szép kis utópia... ) világban játszódik a film, melynek kormánya így tartja kordában a lakosságot és a módszer működni látszik. A polgárokban sokkal kevesebb a negatív érzelem, és a túlnépesedés sem jelent gondot. Mindez ráadásul a veszélyesen közeli jövőben, 2020 környékén történik. És ez talán a film legérdekesebb aspektusa: bármennyire is abszurd a fenti szituáció (biztos az? ), a néző óhatatlanul is belegondol abba, hogy egyrészt milyen lenne egy ilyen világban élni, másrészt pedig, hogy ő miképpen cselekedne hasonló körülmények között.
A szűk terek és a sötétség miatt kapott egy thriller jelzőt, de ez semmit se dob a filmen. Akik szeretnek barátokkal mélyfilozófiai vitákba keveredni, illetve akik szeretnék Rhyst megismerni – naná, hogy szeretnéd apuskám –, azok menjenek el a filmre, de amúgy nem nagy érvágás, ha kimarad. Reméljük ebben a témában jönnek még jobb filmek is, mert megérné. Szerintem - 65%
Természetesen énekeltem a főiskola énekkarában, énekeltük az Éliást is, budapesti szólistákkal. Én akkor szerettem bele ebbe a darabba. Rendkívül megtetszett ennek a hatalmas műnek az egész zenei világa. Hatalmas, nemcsak zeneileg, hanem abban az értelemben is, hogy több mint kétórás, ezért két részben szokták előadni. A kórusnak gyönyörű dallamai és sok feladata van ebben a csupa dallam zenében, amelyben a népet jeleníti meg. Nemcsak a kórus dallamai, de a szólisták áriái, együttes megszólalásai is gyönyörűek! Én már készültem tavaly is az Éliásra, egy debreceni fellépésre, de a covid közbeszólt, így amikor Gábor felhívott és felkért erre a 2022. májusi fellépésre, nagy boldogan mondtam azonnal igent. Így teljesül az a nagyon nagy vágyam is, hogy életemben egyszer, végre szólistaként előadhassam az Éliásban a szopránszólókat, az áriákat. Jól értem: szólókarriered 29 éve alatt ez a szerep elkerült? Gyermeki öröm - Fidelio.hu. Igen, elkerült. Én az összes requiemet, stabat matert, misét, motettát, passiót és egyéb oratorikus művet elénekeltem már, de ez az egy oratórium valahogy kimaradt, de most ezzel a felkéréssel megvalósul egy álom.
Az már biztos is! ‒ mondja ízes kiejtéssel, nevetve. Búcsúzunk: a félbeszakadt ruhapróbát folytatni kell, hogy a művésznő időben érkezzék az Eiffel Műhelyházba, ezúttal énekpróbára… Sok sikert kívánunk, és várjuk a májusi találkozást!
Május 7-től 18 napon át világsztárok és a hazai művészeti élet legizgalmasabb alkotói adják egymásnak a virtuális színpadot az első Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek keretében, hogy ősbemutatókkal, különleges kompozíciókkal, vadonatúj produkciókkal nyűgözzék le a közönséget. A Müpa szervezésében megvalósuló ingyenes, online programsorozat számtalan műfajban tartogat meglepetéseket a jazztől a komolyzenén és világzenén át a táncművészetig.