évad) Cooky (4–5. évad) Dobrády Ákos (1–3. évad) Szulák Andrea (4–5. évad) Győztesek Caramel és Trokán Nóra (1. évad) Kökény Attila és Cseke Katinka (2. évad) Hien és Cooky (3. évad) Péter Szabó Szilvia és Pachmann Péter (4. évad) Janicsák Veca és Simon Kornél (5. évad) Horváth Tamás és Balázs Andrea (6. évad) Versenyzők 1. évad Amatőrök 1. Trokán Nóra 2. Peller Mariann 3. Iszak Eszter 4. Árpa Attila 5. Hajdú Péter 6. Rákóczi Ferenc 7. Till Attila 8. Orosz Barbara 9. Harsányi Levente 10. Gianni Annoni Profik 1. Caramel 2. Bereczki Zoltán 3. SP 4. Falusi Mariann 5. Zoltán Erika 6. Tóth Vera 7. Tóth Gabi 8. Ganxsta Zolee 9. Szekeres Adrien 10. Zalatnay Sarolta 2. Cseke Katinka 2. Lakatos Márk 3. Szabó Győző 4. Papp Gergő 5. Gesztesi Károly 6. Dopeman 7. Erdélyi Mónika 8. Zsidró Tamás 9. Kovács Lázár 10. Görög Zita Profik 1. Kökény Attila 2. Bangó Margit 3. Király Linda 4. Szulák Andrea 5. Görög zita wiki 2017. Csézy 6. Szinetár Dóra 7. Gáspár Laci 8. Szandi 9. Détár Enikő 10. Pataky Attila 3. Cooky 2. Pokorny Lia 3.
Dundika 4. Fekete László 5. Gesztesi Máté 6. Hujber Ferenc 7. Sarka Kata 8. Csisztu Zsuzsa 9. Kárász Róbert 10. Joshi Bharat Profik 1. Hien 2. Dolhai Attila 3. Király Viktor 4. Nótár Mary 5. Cserpes Laura 6. Radics Gigi 7. L. Junior 8. Sipos Péter 9. Oroszlán Szonja 10. Csepregi Éva 4. Pachmann Péter 2-3. Kulcsár Edina 2-3. Keleti Andrea 4. Kucsera Gábor 5. Schobert Norbert 6. Berki Krisztián 7. Rubint Réka 8. Demcsák Zsuzsa 9. Markó Róbert 10. Növényi Norbert 11. Debreczeni Zita 12. Cinthya Dictator Profik 1. Péter Szabó Szilvia 2-3. Hevesi Tamás 2-3. Peter Šrámek 4. Dér Heni 5. Keresztes Ildikó 6. Fésűs Nelly 7. Pintér Tibor 8. Pál Dénes 9. Lola 10. Nika 11. Heincz Gábor 12. Varga Viktor 5. Simon Kornél 2. Mádai Vivien 3. Erdei Zsolt 4. Ábel Anita 5. Sági Szilárd 6. Ábrahám Edit 7. Zimány Linda 8. Stohl Luca 9. Görög zita wiki 2. Hódi Pamela 10. Apáti Bence 11. Danny Blue 12. Győrfi Pál Profik 1. Janicsák Veca 2. Csipa 3. Judy 4. Emilio 5. Völgyesi Gabriella 6. Vastag Csaba 7. Oláh Gergő 8. Peller Károly 9.
Nader és Simin középosztálybeli házaspár, minden kincsük kislányuk, Termeh. A családhoz tartozik a férj Alzheimer-kóros édesapja. A történetet egy eleinte komolytalannak induló veszekedés indítja be, mely elmérgesülve hamarosan a törvény előtt találja a házaspárt. Indokolatlannak és komolytalannak tűnik, mégis kimondásra kerül: válni akarnak. Szándékuk kijelentése indítja be a lavinát: a nő elköltözik, a férfinak pedig házvezetőnőt kell felvennie, hogy valaki foglalkozzék édesapjával. A felfogadott asszony fiatal, vallásos családanya, aki számára meglehetősen nehéz a feladat ellátása. Ebben persze terhessége sincsen segítségére. Nem lehet igazságot tenni: vajon vállalhat-e felelősséggel ilyen feladatot egy kétségbeesett, szegény asszony? Vajon magára hagyhat-e egy beteg öregembert az ágyhoz kötözve a várandós nő, akinek kórházba kell mennie? Vajon kilökhet-e a házából az ember első haragjában egy gyermeket váró asszonyt? Vajon ki felelős azért, hogy az asszony elvetélt? A dráma két szerencsétlen család vitáját és pereskedését mutatja be, végzetes találkozását olyan embereknek, akik mindannyian gyarlók, viszont mindannyian jobbat érdemelnének.
A nyugati világ ezek után nem mulasztotta el, hogy a vallásos, muszlim ideológiai ellenében próbálja meghatározni az alkotást. Igaz, hogy a szigorú iráni cenzúra gyakran akadályozza a művészek kibontakozását, de a Nader és Simin esetében erről nem volt szó. Ugyan nem részesítették állami támogatásban a rendezőt, ám Asghar Farhadi korábbi díjaiból elegendő pénzt tudott biztosítani a dráma leforgatásához. A filmet ennek ellenére számtalan nyugati publicista értékelte úgy, mint a szigorú és elnyomó iráni társadalommal szemben felállított kritikát. A politikai felhangok azonban a filmben tökéletesen irrelevánsak. A dráma legfőbb értéke éppen abban rejlik, hogy univerzális problémákat mutat be. A kulturális környezet minimális hatással van csak a történetre: ilyen a vallásosság nyugaton szokatlan jelenvalósága, vagy a nálunk már régóta ismeretlen igazmondás hagyománya. A dráma témája egyébként mindenhol megállja a helyét. Messze nem a politika, hanem a társadalom egy mikroképződménye: a család összetartásának nehézségeiről szól.
Ha kicsit pikírten szeretnénk fogalmazni, akkor ez az a film, amelyik lekaszált mindent idén Berlinben Tarr Béla Torinói lova előtt… Valójában persze alig összevethető a két film, hogy mást ne mondjak, ebben a ropogósan friss iráni filmben fél perc alatt többet beszélnek, mint Tarr apokalipszisében összesen. És az sem teljesen érdektelen, hogy mit… Ashgar Farhadi A Nader és Simin – Egy elválás története című filmet a jelenkori iráni film egyik legelismertebb alkotója, Ashgar Farhadi rendezte. El lehet gondolkodni, vajon mi lehet az oka, hogy az utóbbi néhány évtizedben komoly és nívós filmfesztiválokon rendre megjelenik egy-egy iráni filmes, és az gyakran szépen végig is kaszálja filmjével a díjkiosztót. Kiarostami, Makhmalbaf és a többi, méltán híres iráni filmeshez Farhadi 2009-es Elly története című filmjével csatlakozott végérvényesen és visszavonhatatlanul, amely 11 díjat és 6 jelölést gyűjtött be a különböző szemléken, inkluzíve a berlini Ezüst Medvével. A filmet láthattuk a 2009-es Titanicon mi is, én magam nem voltam általa nagyon lenyűgözve, de ez legyen az én bajom.
Szép jelenet, amikor Termeh először szembesül azzal, hogy néha az igazmondásnál erkölcsileg elfogadhatóbb a hazugság: miután? felismerve, hogy a kimondott mondatok között taktikus válogatásra van szükség? a bíróságon apja érdekében nem az igazat mondja a bírónak, elsírja magát. A legszebb a film utolsó jelenete: Termeh a válóper végén a bíró kérdésére válaszolva fel kell, hogy fedje a döntését: melyik szülővel akar maradni? A két szülő a folyosón várja a döntést, de a lány csak nem lép elő a teremből? aztán megindul a stáblista, és elsötétül a kép. Mert a Nader és Simin csupa olyan kérdést vet fel, amelyre nincs egyértelmű? vagy talán semmilyen? válasz, és amelyeket ennek ellenére mégis muszáj valahogy megválaszolni. Nem csoda, hogy hihetetlenül hosszúnak tűnik a várakozás a gyerek döntésére: a kislány ezzel végérvényesen elhagyja a gyerekkort, ahol a jó jó, a rossz rossz, és ahol az erkölcsök és tanítások mindig iránymutatással szolgálnak, és belép abba a világba, ahol magára utaltan percenként kell az életéről döntenie.
A tettek mögött feltételrendszerek és motívumok egész sora húzódik meg, aminek felfejtése a vizsgálóbíró feladata. (Forrás:) Részletek a kritikákból A Nader és Simin rendezője a jelenkori iráni film egyik legelismertebb alkotója: Ashgar Farhadi. A filmben élesen ütközik a viszonylag szabadabb életfelfogású, a vallási előírásokat csak lazán betartó középosztálybéli miliő a bejárónő által képviselt konzervatív, vallásos szemlélettel. Részlet-gazdag képet kapunk a különböző szintű családi és családon kívüli kapcsolatokról. Farhadi filmjében gondosan ügyel, mit, meddig és milyen mélységben mutathat meg, tudva jól, az iráni iszlám rendszer nem viccel azokkal, akiket ellenségként jelöl meg. A rendszert ekképpen nem kritizálja, csakis emberi problémákról, ezúttal is egy majdnem-bűnügyről beszél …ahogyan az ügy fokozatosan bomlik ki előttünk, ahogyan ezzel összefüggésben folyamatosan változnak a történet szereplőinek motivációi, indokai, és nemcsak előttünk, nézők előtt, de szinte önmaguk előtt, a filmben is, ahogyan egymás után feslenek fel a valóság "héjai"; úgy bontakozik ki a tűpontos, finoman raszteres kép a modern Teherán társadalmának egy jellegzetes rétegéről.