Gyerekként sosem töprengtem azon, vajon honnan is eredhet az ajándékozás. Ez a történet rávilágít arra is, mi a karácsony igazi lényege, és hogy ajándékozni milyen nagy öröm. A zenéje fülbemászóan gyönyörű, a finn erdők és tájak meseszépek, és az egészből árad a harmónia, a nyugalom. Tökéletesen meghozza a karácsonyi hangulatot, hangolódáshoz keresve se lehet jobbat találni! :) Honey_Fly 2016. december 23., 01:37 Nem emlékszem, hogy valaha gondolkodtam-e rajta, mikortól van Mikulás. Vagy hogy milyen gyerekkora lehetett neki. Ez a film egy érdekes lehetőséget vázol fel erről a témáról. Meghitt hangulatú, kicsit szomorkás film egy gyönyörű, mesebeli tájról ahol térdig érő hóban gázolnak a rénszarvasok és a halászok kunyhóiban a pattogó tűz mellett történeteket mesél egymásnak a falu apraja-nagyja. Igazi északi alkotás. mvancsika 2018. augusztus 16., 17:15 Ugyan nincs karácsony, de valamiért ez a film ma talált meg engem. Lehet vitatkozni a Mikulás eredetéről – ahogy azt több fórumon is láttam –, de miért?
Összefoglaló A Palatinus Kiadó filmes szakkönyvsorozatának eddigi legnagyobb vállalkozása lesz Kristin Thompson és David Bordwell A film története című hatalmas kötete. Ez a mű mely – mind a szerzők felkészültsége, mind a könyv szakmai színvonala alapján – olyan alapműnek számít a nemzetközi filmes szakirodalomban, ami sok vonatkozásban "átírja" a filmről való gondolkodásunkat. Hosszú ideje nem jelent meg sem idegen, sem magyar nyelven egységes szemléletű, következetes szempontok szerint végigvitt filmtörténeti munka, tehát mindenképpen komoly hiányt pótol a kiadás. A kötet nagy érdeklődésre tarthat számot a filmes szakma művelőinek körében, hiszen munkájuk során a könyv megkerülhetetlen. Ugyanakkor a mű tankönyvként is használható: elsősorban a filmszakos egyetemisták számára, másfelől pedig – erőteljes szaktanári irányítás mellett – a mozgóképes és kommunikációs tárgyakat tanuló középiskolások részére. A könyv rengeteg illusztrációt tartalmaz, melyek nem egyszerűen csak képek, hanem a mű szemléletének fontos elemét képezik.
Pontosan ez történik a Felforgatókönyv fiktív történetében: Harold egy történet szereplőjeként ismer magára, és hamarosan az is világossá válik, hogy Harold mint filmbeli szereplő fölött a beágyazott regény narrátora rendelkezik hatalommal. A film fikciós szerződése, melyet nézőjével köt, tehát a következő: fogadjuk el, hogy ez egy olyan világ, melyben előfordulhat, hogy a regények szereplői a valóságban létező emberek. Ez a narratív határsértés az élet és a narratíva közti különbségre reflektál, vagy a történet keretein belül ezt próbálja felszámolni. A film egyik IMDB-összefoglalója a következő kérdéssel indít: "Mindenki tudja, hogy az élet egy történet. De mi van akkor, ha történetté lesz az életünk? " Az élet és a narratíva közti fő különbség, hogy a saját életünkre nincs rálátásunk annak vége felől. A lezárás nak ez a kiemelt szerepe, melynek fényében az események jelentést nyernek, a narratívák kitüntetett alakzata, melyet saját életünk narrativizálásában csak a vég előrevetítésével tudunk szimulálni.
1906-ban a világ első, egész estét betöltő filmjének a melbourne-i városházán ünnepelték a bemutatóját. A Tait testvérek filmje, a Kelly bandájának története az ausztráliai mindennapokat elevenítette meg. Rá egy évre az Egyesült Államokban az igazságszolgáltatás kiterjesztette a szerzői jog elvét a filmre is. A film története az 1910-es években 1911-ben Hollywoodban megnyílt az első filmstúdió. A következő évben erőteljesen gyarapodik a számuk, ami felkeltette a filmgyártók érdeklődését. Ennek talán az oka az volt, hogy a szenzációhajhász históriák jól megalapozott piacába nem volt nehéz bekerülni. Az izgalom, a feszültség tetőfokán végződő részek így biztosítani tudták a moziba járó tömegek visszatérését. 1913-ban Charlie Chaplin, artista kialakította a kacsázva járó, bánatos toprongy figuráját. Két évre rá az Egyesült Államokban a Fox vállalat kerül az élre. 1917-ben megszületett az első színes film, a The Gulf Between. 1919-ben Magyarországon államosították a filmipart. A film története az 1920-as években 1920-ban Lugosi Béla Hollywoodba került.
Ezért a Fred Hampton és Deborah Johnson kapcsolatát ábrázóló jelenetek némiképp motiválatlanná válnak azon túmenően, hogy ezek alapozzák meg a film fő részében bemutatott hatósági zaklatások, illetve a később bekötvetkező tragédiák személyes érzelmi töltetét. Kár érte, mivel egy kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolat ábrázolása a hatvanas évek Amerikájában még talán ennél is nagyobb hangsúlyt érdemelne, de a thrillerbe hajló kémjátszma mellett sajnos kissé érdektelenné válik. A két főszereplő története között feszülő disszonancia szerencsére nem vesz el a Párducok és a hatóságok közötti összetűzések és azok következményeinek súlyából. E konfliktus tetőpontján lehetünk tanúi Hoover és Mitchell-ügynök beszélgetésének, amivel a film egyöntetűen amellett foglal állást, hogy ha az Egyesült Államok kormányzati szervezeteinél dolgozók nem is voltak mind elvetemült rasszisták, a szervezet polgárjogi mozgalmakkal kapcsolatos stratégiája elsődlegesen azok elnyomása volt, ami kimeríti az intézményesült rasszizmus fogalmát.
Edward Branigan szerint, ha a narratív szituáció minden ágense egyformán sokat tud a történetről (vagyis nincs tudáskülönbség köztük), akkor a narratív szituáció "beomlik": a kezdetet és a végpontot elválasztó lineáris előrehaladás értelmét veszti. Pontosan ez a különbség jelöli ki a történetben cselekvő szereplők és a cselekvést utólagosságában (hatásában, következményeiben) perspektiváló narrátor időhorizontjai közti különbséget. (Az időbeli távolság a homodiegetikus narráció esetében is fennáll: a narrátor egyes szám első személyű elbeszélése korábbi cselekvéseire vonatkozik. ) Ezt a különbséget a legélesebben Harold saját, közelgő haláláról való értesülése számolja fel. Ez a halál nem hasonlít az orvosi diagnózishoz sem, mivel visszavonhatatlanul lezárt, és múlt időben hangzik el: "Távolról sem gondolta/Nem is sejtette, hogy ez a látszólag ártalmatlan dolog közeli halálához vezet. " ("Little did he know that this simple, seemingly innocuous act... would result in his imminent death.
Több ruhaötlet is az eszembe jutott, amikor eldöntöttem, hogy az első választott könyvem az Egy Sötétebb Mágia című regény lesz. Végül a négy London színeinek az ötvözésénél maradtam. Hiszen a piros, a fekete, a fehér és a szürke együttese remekül tükrözi a könyve hangulatát. Cipőnek pedig végül egy bakancsot választottam, ezzel Linára, a női főszereplő jellemére utalva. Kinek ajánlom a könyvet? Aki szereti a fantasyt, az semmiképp ne hagyja ki Aki még egyáltalán nem olvasott még ebben a műfajban, annak jó kezdés lehet Aki egy kis kalandra vágyik És, aki szereti a trilógiákat, mert igen, szeptemberben érkezik a könyv második része. Gyülekező árnyak címen. A képekért köszönet: atelierterray
Valószínűleg azért, mert az írónő young adult könyvek szerzőjeként is ismert, de ha az Egy sötétebb mágia érettebb karaktervezetése és karcosabb hangvétele nem volna elegendő a célcsoport belövéséhez, azt sem árt tudni, hogy Schwab ezen a néven pont a felnőtt könyveit adja ki (a young adult művei Victoria Schwab név alatt futnak). Az Egy sötétebb mágia ügyes szempontváltásokkal színesített, a ráérős (de abszolút szükséges) expozíciót követően gyors iramú fantasy-kaland, amely tobzódik az ötletes akciókban, a plasztikusan megírt, jellemzően hatalmas szívvel és óriási jellemhibákkal megáldott, vagyis szimpatikusan komplex és emberi szereplőkben (ez még a kevéssé jelentős mellékalakokra is áll) és a jól kidolgozott karakterviszonyokban. Kell mellé egy Szürke Londonból származó tolvajlány szegődik társul, és még ez az elmaradhatatlan (de egyébként vékonyka) romantikus szál is frissítő eleganciával és visszafogottsággal épül fel – első csókjuk kifejezetten emlékezetes a maga kedves spontaneitásával.
Fekete London bukása pedig már csak tanmese arról, hogy a mágia leigázhatja a mohó embereket. A Vörös London uralkodó párjának örökbefogadott fia, Kell az utolsó vérmágusok, vagyis antarik egyike, aki képes az egymástól elzárt Londonok között utazni. A "szomszédos" Londonok uralkodóinak levelezését hozza-viszi, emellett hobbiból piti csempész ügyleteket bonyolít a különböző világokból származó tárgyakkal. A gond akkor kezdődik, amikor felültetik az egyik átkelése előtt, és egy Fekete Londonból származó ereklye miatt majdnem megölik, aztán pedig egy tökös szürke londoni tolvajlány, Lina, ráadásul kizsebeli. Ahogy az események követik egymást, Kell és Lina arra kényszerülnek, hogy együtt próbáljanak meg megszabadulni a kőtől, sarkukban gyilkosokkal és hatalomra éhes zsarnokokkal. Schwab a The Near Witch- ben egy mocsár szélén tengődő faluról írt, az Archívum ban egy régi épületet és egy alagútrendszert vázolt fel, az Egy sötétebb mágiában pedig végre grandiózus háttérvilágot teremtett. Azt az érzetet keltette, hogy a négy London a leírt sorokon túl is létezik, tele van további felfedezésre váró titkokkal, zugokkal (és ugyanez valóban elmondható Rowling varázslóvilágáról is).
Sajnos ez a túlírtság a következő kétharmadban sem vesz vissza, és habár egy idő után felpörögnek az események, a regény végéig kapunk töltelékjeleneteket. A kötet maga majd' 450 oldal, de ennél jóval kevesebbet is elbírt volna (mondjuk úgy 100 oldal mínuszt). Kell herceg abszolút szimpatikussá válik az első perctől fogva, ahogyan fogadott testvére, Rhy herceg is. Lina karakteréről sajnos ez már nem mondható el teljes egészében, tipikusan az a young adult-szereplő, akit a szerző megpróbál lény létére kissé tökösebbé tenni, de azon kívül, hogy tolvaj szakmát és néhány frappáns mondatot juttat neki, ez nem igazán jött össze. Főgonoszi státuszba Fehér London uralkodópárját, Astridot és Athost, az ikreket helyezi, akik kellően gonoszak és hataloméhesek, de ahogyan többször is utalnak rá, Fekete London hozzájuk képest semmi, így várhatóan a jövőben még nagyobb erőkkel kell felvenniük a versenyt hőseinknek. Összességében olvasmányos maga a regény, az egyetlen további baj, hogy pontosan nem tudnám besorolni, kinek is ajánlom.
Szürke Londonban, a koszos és unalmas, minden mágia híján való birodalomban az őrült III. György uralkodik, míg Vörös Londonban, ahol Kell is felnőtt a trónörökös, Rhy Maresh mellett, tisztelik az életet és a mágiát. Fehér Londonban pusztító harc folyik a mágia birtoklásáért. És egyszer, valamikor létezett Fekete London is, amelyről senki sem beszél. Kell hivatalosan Vörös London utazója, a birodalmak közti levelek kézbesítője. Nem hivatalosan viszont csempész, olyan vevőkkel, akik bármit megtennének akár a legapróbb tárgyért is, amely a másik világból származik. Veszélyes időtöltés ez, amelynek következményeit Kell meg is tapasztalja. Szürke Londonban menekülve Szelinával találkozik, egy zsebmetszővel, aki kirabolja, majd megmenti az üldözőjétől, végül ráveszi Kellt, hogy magával vigye a másik világba. A kötet adatai: Formátum: 138 x 207 mm Megjelenés éve: 2017 Terjedelem: 464 oldal Vélemények Kérdezz felelek Oldalainkon a partnereink által szolgáltatott információk és árak tájékoztató jellegűek, melyek esetlegesen tartalmazhatnak téves információkat.
Mindegyik világ más és más. Van ahol mindennapos a mágia, van ahol szinte teljesen el is felejtették, és akad olyan is, ahol bármit megtennének, hogy kapjanak belőle egy kicsit. Itt keveredik a hobbyjának és a jó szívének köszönhetően bajba Kell, nem is akármilyenbe: egy tiltott mágiaszelet a Fekete Londonból, ahová már évszázadok óta nem lehet ajtót nyitni. Na, innentől válik izgalmassá a történet. Megvan az alap, hogy tudjuk mi, merre, hogyan van és bejön a képbe Lina is, a makacs lányzó, aki teljesen átlagos, ha úgy tetszik szürke. S pont emiatt kedveltem meg. Végre nem egy minden szempontból tökéletes szereplőt kapunk. Nem, Lina semmiféleképp nem az. Az éhségtől vékony, világéletében küzdött a túlélésért, de tele van álmokkal és kalandvággyal. Szeretem az ilyen hősöket, mert ők azok, akik elhihetik az olvasóval, hogy bárkiből válhat hős, ha kitartó és a környezete lehetőséget teremt rá. Bevallom, az elején eléggé nehéz volt odaülni olvasni. Inkább leültem pihenni és rádiót hallgatni, szenvedtem vele.