Múlt héten jelent meg magyarul a pincében fogva tartott osztrák lány, Natascha Kampusch 3096 nap című könyve, amiben nyolc és fél évig tartó fogságáról számol be meglepően hideg fejjel és elemzően. Natascha Kampusch története nemcsak azért egyedülálló, mert egy ember majdnem egy évtizeden keresztül a külvilág sejtése nélkül tarthatott fogva a pincében egy másik emberi lényt, hanem azért is, mert ennél az esetnél is bebizonyosodott, hogy a médiagépezet nem rest bárkiből rövid úton celebet csinálni. Kár, hogy ez a történet már hiányzik a könyvből. A tízéves Natascha Kampusch-t 1998-ban, Bécs külvárosában rabolta el Wolfgang Priklopil 36 éves híradástechnikus, amikor a kislány reggel iskolába tartott. Nyolc és fél éven át tartotta fogva, előbb egy alaposan elrejtett, hangszigetelt pincében, később fent, a házában. A lány 18 évesen, 2006 augusztusában szökött el, mikor a férfi egy pillanatra őrizetlenül hagyta őt a kertben. Natascha Kampusch azóta magánúton befejezte a középiskolát, jelenleg egy osztrák televíziós csatornán vezet beszélgetős műsort.
Összefoglaló 1998. március 2-án az iskolába vezető úton a tízéves Natascha Kampuscht az akkor 35 éves, állástalan híradástechnikus, Wolfgang Priklopil egy fehér furgonba tuszkolta. Órákkal később az elrabolt kislány lepedőbe csavarva egy sötét pincében találta magát. Nyolc év múlva szabadult ki, a gyerekkora fogságban telt el. A 3096 napban Natascha először meséli el hihetetlen történetét: nehéz gyermekkorát, hogy mi történt pontosan elrablásának napján, hosszan tartó rabságát az öt négyzetméteres pincében, valamint a mentális és fizikai megaláztatásokat, amelyeket elrablója, Wolfgang Priklopil okozott neki. A 3096 nap valójában az emberi lélek diadalának története. Natascha a majdnem elviselhetetlen kilátástalanság helyzetében is lassan megtanulta, hogyan manipulálja fogva tartóját. Megtudjuk azt is, hogy az esélytelenséggel szembeszállva hogyan próbált kiszabadulni a fogságból.
Michael Leidig, Alan Hall: Lány a pincében - Natascha Kampusch története könyv ár: 2 372 Ft
A könyv megírása segítséget nyújthatott neki a megélt dolgok megértésére, feldolgozására és ezzel egy nehéz korszakot tudhat maga mögött. A könyv a saját életét mutatja be, de szerintem sok ember tanulhat ebből. Kezdetektől fogva Natascha Kampusch tudatosan kezelte a körülötte kialakult médiacirkuszt: nem adott interjút akárkinek, ő diktálta a feltételeket, ki, hogyan és mit mondhat róla. Nem akart "az a szegény lány" lenni, nem akart Natascha lenni, ragaszkodott hozzá, hogy a teljes nevén emlegessék, mint komoly felnőttet. Ez egy igazán felnőttes kérés volt. (Itt kérek tőle elnézést, hogy a bejegyzésemben végig Nataschát írtam, de olyan közel éreztem magamat hozzá, hogy másként nem tudtam. Egy nagyon értékes ember érdekes életébe kaphattam betekintést. ) A könyv megírásában két közreműködő is segített Nataschának: Heike Gronemeier a német nyelvterület egyik legnevesebb irodalmi szerkesztője és Corinna Milborn politológus, író, újságíró Bécsben, főszerkesztő-helyettese a News című televíziós hírmagazinnak, az osztrák televízió Club 2 című népszerű műsorának háziasszonya.
Hiába ismerem a történetet, izgultam is, és drukkoltam Nataschának. A végén pedig sírtam is. Szóval, azt hiszem, ez egy kifejezetten jó film. Szigorúan 18 éven felülieknek. Rebane 2018. március 28., 11:52 Mielőtt belefogtam volna ebbe a filmbe, azért megnéztem egy dokufilmet is Kampusról, így abszolút élvezhető volt. Nagyon jó, megrázó film, nekem nem gáz benne a szexjelenet, mert attól, hogy nem beszél róla, nyilván sok mindent kellett elszenvednie, és így hitelesebbnek tűnik az egész film, hogy nem lett kihagyva ez se. Osli75 2016. december 12., 14:31 Nem lehet felfogni hogy lehet így élni és túlélni. Milyen ember az aki csak úgy elvesz 8 évet a másik ember életéből. Hogy tud utána beilleszkedni… Hihetetlenül szomorú történet. Kitten 2021. március 24., 20:54 Nagyon régen olvastam a könyvet, talán 12 éves lehettem, de emlékszem, hogy meghatározó volt számomra. Csak most sikerült sort kerítenem a filmre, és a megnézése után néhány nappal még mindig a történeten agyalok. Régen volt már, hogy egy film közben és utána fizikai rosszullét törjön rám, nagyon megvisel, amikor erőszakot látok, ez a film pedig mellbevágó ábrázolása egy brutális, valós eseményeket feldolgozó, éveken át húzódó pszichológiai és fizikai terrornak.
A film forgatására, amely csütörtökön kerül az osztrák és a német mozikba, a zulo teljesen reprodukálódott ahol Kampusch az elrablásának első négy évét töltötte. A További információk kritériumok szerint Leforgatják a katedrálist készítő ember történetét A 12 film, amely a legtöbb pénzt vesztette el a mozitörténelemben - Információ A mozi történetének legjobb ökölvívó filmjei - TopSports A Grand Csajkovszkij Szimfonikus Zenekar sikertörténet - La musica 2021 A malagai filmfesztivál Bernabé Rico játékfilmben debütál egy "dramediával"
Bár nem világos, hogy a Marvel Studios valaha is ugyanazt az utat választja-e, Peter Parker legjobb barátja a sötét oldalhoz csatlakozik. Érdekes módon Holland és Batalon is viccelődött vele a film megjelenése előtt, ami a közeljövőben nagyon valószínűvé teszi ezt a történetet.. @TomHolland1996, Jacob Batalon, és @Zendaya beszéljétek meg rajongói elméleteiteket! Pokember nincs hazaut kritika online. EGY HÉTBEN derítsd ki, melyek mikor helyesek #SpiderManNoWayHome december 17-én kerül a mozikba. – Pókember: No Way Home felirat NINCS SPOILER (@SpiderManMovie) 2021. december 10 Pókember: Nincs hazaút mozikban jelenik meg.
Talán még a Bosszúállók: Végjáték előtt sem volt akkora titkolózás az MCU-nál, mint a Pókember: Nincs hazaút-nál; és ez nem véletlen. Pókember: Nincs hazaút kritika - a legjobb és legfontosabb Pókember-film?. A Marvel úgy készült, hogy Tom Holland Pókembere ezzel a filmmel fog elköszönni a saját filmes univerzumuktól, ezért minden bevetettek, hogy az utolsó közös kalandjuk egy kolosszális élmény legyen nem csak nekik, de a rajongóknak is. A multiverzummal játszani egy ekkora filmes univerzumban egyszerre merész és ostoba húzás, hiszen ezzel az alkotók vállalják azt a kockázatot is, hogy saját logikátlanságukkal kiásott csapdájukba esnek bele. Márpedig - ahogy az a Nincs hazaút-ban is elhangzik - az embernek nagyon kell vigyáznia, hogy mibe esik bele. Az új Pókember-film narratívája itt-ott azért megbotlik a saját lábában, de ezt a minimális hibát abszolút meg lehet bocsátani a forgatókönyvet író Chris McKennának és Erik Sommersnek, mert egy ilyen volumenű produkció történetét, ami szó szerint csaknem 20 évet, és három különálló Pókemberes univerzumot köt össze, hatalmas kihívás és feladat még a legprofibb íróknak is, de ebben az esetben egy árva panaszunk sem lehet.
Azóta persze a Sony Entertainment egykori elnöke, Amy Pascal érdekes kijelentést tett Pókember jövőjét, valamint a két stúdió további együttműködését illetően, de a legfrissebb hírek szerint egyelőre annyi biztos, hogy Holland hálószövőjét még egy csapatfilmre fogja "kölcsönadni" a Sony a Marvelnek. De ne rohanjunk ennyire előre a végtelen találgatásokba, foglalkozzunk inkább az év talán legjobban várt filmjével, a Pókember: Nincs hazaút-tal, ami minden várakozásunkat felülmúlta. Az MCU 27. Pokember nincs hazaut kritika khurana. filmje másodpercre pontosan ott kezdődik, ahol a Pókember: Idegenben véget ért. Mysterio leleplezte Petert, akinek így nemcsak a saját, de szerettei, és barátai élete is fenekestül felfordul. Petert egyszerre veszik körbe a rajongói és a gyűlölködői, akik az elsőszámú közellenségként tekintenek Pókemberre. A gimnazista fiú kénytelen Doctor Strange-hez fordulni segítségért, de egy balul sikerült varázslat miatt csak még nagyobb bajt okoznak. A multiverzum elszabadul, és jól ismert arcok kezdenek el beszivárogni a Marvel Filmes Univerzumába.