(48) Kukorelly Endre: Kicsit majd kevesebbet járkálok (47) Kántor Péter: A könyvespolc előtt (45) Parti Nagy Lajos: A Csorba-kert (45) Tóth Krisztina: Kelet-európai triptichon (45) Borbély Szilárd: Karácsonyi szekvenciák (44) Borbély Szilárd: A tízezer (43) Kemény István: Célszerű romok (43) Petri György: Sár (43) Tandori Dezső: Szakadj ki (43) Térey János: Fagy (43) Borbély Szilárd: Pegazus, szárnyak (40) Parti Nagy Lajos: Nyár, némafilm (40) (A cím után zárójelben álló szám a szavazók egyéni preferenciái alapján kialakult összpontszámot jelöli. )
Nem hallják, a lejtőkön csúsznak lefelé a hegyoldalak: omlik valahány égtáj. Földjeinket temetőknek karózzák. S a bölcsőkben üresség sír mióta, nem hallják? Nem neszelnek fel, miféle leszámolás készül magukkal, miféle hamvunkba hullás? Hogy milyen idő ez? A napsugarak posványokba folynak, s visszafordul minden irány?! Támolyoghatnak a magaslatok, a csúcsok is szédülhetnek. Sulyok Vince: A csend: a süket léttelenség (2008) Isten csupán a csendet engedi megtartanom, s hogy magammal vigyem a Léthén túli tájra, odaátra. Csupán a csendet hagyja meg nekem. A csend lesz az én Odaátom. Mást mindent elvesz tőlem, minden mást elveszítek. Velem csupán a csend maradhat, az abszolúttá kiteljesedett csend. Kortárs karácsonyi versek a szeretetről. A csend. A norvég fennsíkok csendjénél nagyobb és teljesebb csend. A minden hang szépségét elveszített süketítő csend. A minden fájdalomnál fájóbb s magamat önmagamba bezáró csend. A csend, a belőlem minden mást kizáró. A csend, amely engem is kizár mindenből. Amelyik megfoszt a létezés minden leírhatatlan szépségétől.
Hallgat a germán és hallgat a pártus, Néma az indus és ném... Borzolt, fehér Isten-szakállal, Tépetten, fázva fújt, szaladt, Az én Uram, a rég feledett, Nyirkos, vak, őszi hajnalon, Valahol Sion-hegy alatt. Egy nagy harang volt a kabátja, Piros betűkke... Eső után a buja gombák S mint Florencban a májusi virágok, Úgy születnek szent garmadával Mostanában az új és új világok. A Bibliának egy világa Milyen lassu, tétova kézzel készült... Betlehem, a te hajnalod Férfi-hajnal volt. S férfi-bánat, Hogy fia fogant Máriának. Mienk az arany, myrrha, tömjén S a nagy fájó gondolatok. Kortárs karácsonyi versek felnőtteknek. Mienk az élet s kötelez: Kisded-sírás velünk... Ma tán a béke ünnepelne, A Messiásnak volna napja, Ma mennyé kén' a földnek válni, Hogy megváltóját béfogadja. Ma úgy kén', hogy egymást öleljék Szívükre mind az emberek... Békesség most tinéktek, emberek. Örvendezzél derék világ, hangozzatok, jámbor legendák, zsolozsmák, bibliák, imák. Kicsi gyertyák, lobogjatok föl, bóduljunk tömjénnek szagán! Szép d... Tegnap harangoztak, holnap harangoznak, holnapután az angyalok gyémánt-havat hoznak.
Szeretném az Istent nagyosan dicsérni, de én még kisfiú vagyok, csak most kezdek élni. Isten-dicséretére... A született Jézus, Ez igézetes gyermek, Áldja meg azokat, Kik a szívünkbe vernek Mérges szuronyokat. Áldassanak bennünk A kifeslett vér-rózsák: Bánat, kín, szenvedés, Mert Jézus volt a... Betlehemi csillag Szelíd fénye mellett Ma az égen és a földön Angyalok lebegnek. Isten hírvivői Könnyezve dalolnak Békességet, boldogságot Földi vándoroknak. Kortárs karácsonyi versek rövid. Harcos katonák is Fölnézn... Hullámzó érzemény közöttJövén az úrnak templomából: Lelkemben még sok visszahangzikA halott ígének szavából. Ugy tetszik, mintha hallanám: Mikép zendűl a pásztor-ének, Sziv és ajk...
– Hát, te ki vagy? – szegezte neki tétovázás nélkül a kérdést. – Szépnek szép a szemed. – Talán köszönnél! – Jó napot! – Üdvözöllek! – Szóval, ki vagy? – Nem volt gyerekszobád? Mindenkit letegezel? – Most nem ezért vagy azért, de te is tegeződsz. – Igaz. – Szóval? Na, jó, én Alig-Pötty vagyok. – Cérna, nagyon örvendek. – Képzelem! – Képzelheted is. Te nem vagy idevalósi – állapította meg a szempárhoz tartozó kellemes hang. – Mit keresel? – Barátokat keresek. Asszem. Te idevalósi vagy? – Á, dehogyis! Épp csak erre tévedtem, érdekelt a zajongás. – Nem jössz ki a bokorból? – Kijöhetek éppen – azzal a fűcsomóból kilépett egy róka, a szokottnál is soványabb, kecsesebb kis alak. Épp mint egy cérnaszál. Csak a mandulavágású szemei voltak hatalmasak, a nem is annyira ravaszdi, inkább cuki képén. – Nahát, te egy róka vagy! A másik világ: Kortárs magyar költők versei. Mondd csak, meg vagy szelídítve? Szavaik szívemig érnek, hol magjukból fakad az élet.... (Sz. P. Orsolya) …Bizalmas szívvel járom a vil... A kéklő félhomályban Az örökmécs ragyog, Mosolygón álmodoznak A barokk angyalok.
Alig-Pötty visszabámult. Eleinte dacosan, amolyan: "Hát te meg ki a macskafarka vagy és mit bámulsz rám, tökfej" – nézéssel, de a szempár állta a tekintetét, továbbra is nyugodtan és kíváncsian. Igaz, szelidnek nem volt épp mondható, inkább úgy vizsgálódott, mint amikor valami különleges, furcsa dologra bukkan az ember, amiről első látásra nem tudja eldönteni, hogy ezt szeretni vagy utálni fogja, esetleg mégsem olyan érdekes, mint ahogy elsőre látszott. Alig-Pöttyre hatott a másik nyugalma, ő is egyre higgadtabban nézett vissza, de mert a töprengő elmélkedés sose volt erős oldala, némi bámulás után araszolni kezdett, csak úgy, könyéken, amolyan laposkúszásban a szempár felé. Valahol a koponyája leghátsó zugában, ahol a gondolatok, meg az agysejtek próbálták hadrendbe állítani magukat, de legalábbis nem folyton elúszkálni a zsizsgő agyvizeken, felmerült egy pillanatra a felismerés, hogy ez egy róka, de a nagy áramlásban rögvest alá is bukott a gondolatfolyam iszapos alja felé. Kortárs Versek Karácsony. Fenyőünnep immár eljő, érkezik az új esztendő A fenyőfa csak pompázik, míg a többi dermed, fázik.
Szívünkben nyíló szépséges virág, szeretet-fénybe merülő világ. Csillagos égen Nap születése, kis gyertyák lángja, ün... Advent, harmadik vasárnap örömgyertyát gyújtunk, rózsaszínre vált a lelkünk, nem nyomaszt a múltunk. Közeledik a Karácsony, öröm gyúl lelkünkben, a szeretet és a hála vendég életü...
Az aktuális részben népszerű szinkronszínészek döntöttek arról, melyik csapaté lehet a védettség. A választás azonban nem volt egyszerű.