07:34 Hasznos számodra ez a válasz? Kapcsolódó kérdések:
Bejárta a világot egy felvétel Stine Oftedalról, a Győri Audi ETO KC irányítójáról. Kapcsolódó A norvég kézilabdázó a világbajnokság döntőjében a csapattársaival örült az aranyérem megnyertése miatt, amikor észrevette klubtársát, Laura Glausert. A franciák kapusa érthetően szomorú volt a finálé elveszítése miatt, Oftedalnak viszont az ünneplés közben is gondja volt csapattársára. A norvég Glauserhez szaladt, megölelte és pár kedves szót is mondott neki. A franciák bánata egyébként érthető, félidőben négy góllal vezettek, végül mégis héttel kaptak ki. Elődöntőbe jutott a Pick Szeged a kézilabda Magyar Kupában. Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.
45 és 19. 15 április 24., vasárnap: Magyarország-Szlovákia női vb-selejtező 14. 45 férfi MK-bronzmérkőzés 17. 15 férfi MK-döntő 20. 00 Ne maradjon le az ORIGO cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail címét és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Az én házam most az övék is. " A 30 éves Carolina projektvezetőként dolgozik a szervezetnél, nap mint nap találkozik olyanokkal, akik segítségre várnak. "De itt nem egyszerűen arról van szó, hogy legyünk jó keresztények, Jézus tanításait követve segítsük embertársainkat. Ez itt emberi kötelesség. " Carolina egy kiscicát is magához vett, amit egy menekült nem tudott magával vinni. "Szerencsétlen, csak remeg, nem akartam, de valakinek csak gondját kellett viselnie. Az én lányom – Első benyomás – Paragraph. Nem akarja véletlenül magával vinni? " – kérdi tőlem viccelődve a parkolóban, amelyből árad a kétségbeesés. © Jérémy Paoloni
Nektek hogy tetszettek az eddigi epizódok?
"Amit mondott, az összetörte a szívem. Nekem is van két gyerekem, nem tudom, hogy viselnék el egy ilyen helyzetet. Ez nem háború, ez egyszerűen népirtás" – mondja. Nem ő az egyetlen, aki kocsiba ült, hogy ukránokat vegyen fel a határon. Roman Offman német, a medykai határállomásnál várakozik. Az én lányom 1. évad 19. rész - Filmek sorozatok. Ő már pénteken, a háború kitörése utáni napon megérkezett ide, az indulásról egyik pillanatról a másikra döntött. Lakóautóval jött anyósáért, és már 36 órája nem hunyta le a szemét, de azt mondja, még csak nem is érez fáradtságot, "biztos az adrenalin az oka". A felesége nem bírja ennyire jól. Már annak a gondolata is megrémíti, hogy édesanyja bombázások között menekül Ukrajnából. "Egész nap a kocsiban sírt" – mondja Roman, aki azt reméli, az ő kálváriájuk hamarosan véget ér. "A házam most az övék" Bár az élelmiszer-utánpótlás fontos kérdés, ha az ember végigmegy a 28-as autópályán, könnyen beláthatja, hogy a legnagyobb kihívás most nem ez, hanem a menekültek szállítása. Este tíz óra van a Tesco parkolójában, ahol Olana és Oxana, a két ukrán menekült honfitársai segítségére sietett.
A lányom lehetne A közintézmények tagadhatatlanul komoly szerepet játszanak a segítségnyújtásban azzal, hogy járműveket bocsátanak a mentésben résztvevők rendelkezésére és koordinálják az ételosztást, a munka nagyja mégis az átlagemberekre jut, akik pár napja még aligha gondolták, hogy bármi közük lehet egy háborúhoz. © Quentin Saison A brazil Alexander Perevaro Lengyelországban él. Vagy harminc órája vár a határ déli oldalán, a kroscienkói határállomásnál, előtte levezetett 700 kilométert. Az én lányom 45 rész magyarul videa. Az ötvenes férfi egy napja döntött úgy, hogy eljön az ukrajnai háború elől menekülő ismerőseiért: egy családért egy kislánnyal. Az, hogy idejött, mégis az utóbbinak tudható be, annak apja, aki katonakorú férfiként nem hagyhatja el hazáját, kérte a segítségre. "Miközben beszéltünk, ő éppen menedéket keresett a föld alatt a bombázások elől. A felesége és a lánya addigra már elmenekült, ő emiatt is nyugtalan volt. Azt mondta, el kell jönnöd értük, én nem tudom, látom-e még a kicsimet valaha". Alexander ezen a ponton elhallgat, nemcsak barátja története törte meg, de az hosszú út, a várakozás, a lelki nyomás is elgyötörte.
Ők nem: úgy tartják, az ő helyük itt van, hogy segítsék honfitársaikat, ha nem is fegyverrel a kezükben, de azzal, hogy ételt adnak nekik, hogy meghallgatják őket, hogy vigaszt nyújtanak nekik. Fáradtnak látszanak, arra mégsem válaszolnak, mikor arról kérdezzük őket, mekkora bátorságot kíván meg ez a feladat. Láthatóan ez nem kérdés a számukra. Az én lányom - Blikk. Oxana (balra) és lánya, Olana (jobbra) megmenekülésük után segítik honfitársaikat © Jérémy Paoloni Márpedig a lengyel-ukrán határ eddig soha nem látott képét mutatja. Péntek óta százával érkeznek ide a menekültek a háború elől, gyökerestül felforgatták a békés határmenti falu, Medyka életét is. A határnál, a vámosok és az ukrán katonák mögött esténként egyre több menekülő torlódik fel: a múlt pénteken még 15 kilométeres sor mostanra 30 kilométeresre duzzadt. Sokan két napja nem aludtak, mire elgyötörten megérkeznek, bőröndjeikkel, hátizsákjaikkal. A hét elején havazott, éjszakánként a hőmérő nulla fok alá süllyed. Mindegy, honnan érkezik ide a segítség, soha nem elég belőle.