Itt termett bent a szívem közepén S ápolom, óvom, féltve, boldogan, zenéje, fénye, íze van! Szívekbe zengő bűvös, tiszta szó, elzsongít, bágyaszt, mint az altató. Hogyan szeretnéd hallani, beszéld el s jöjj velem! Elzúgom, mint a szélvihar, vagy elcsilingelem. Nem is tudom, Te drága, szép, miként rebegjem el. Félek, hogy földporába sújt, -vagy ég felé emel? Ki tudja? Jobb is lesz talán, ha lelkem mélyén hagyom s csak annyit mondok el, hogy:nagyon, nagyon, nagyon... Szep versek es idezetek. (Veress Ferenc) Összejöttek a dolgok? Eleged van? Magadra maradtál? Akkor gondolj erre: valaki, valahol, azért alszik el mosolyogva, mert tudja hogy Te létezel!! :) Ide születtem és ide temessenek el! Ide térek vissza, a szél bárhova fúj el, Tudom van sok szebb is, jobb is, több is, de nem nekem. Süthet rám bárhol jobban a Nap, akkor is nálad a szívem. Ide hazatérsz, itt megpihensz, Ilyet pénzért nem kapsz. Még kék az ég itt is, száll a fű itt is, Itt élni kell, de itt sem egyszerű. Becsukom az ajtót, kint marad a világ, Érted mondok el egy imát, Mert nem tetszik, amit szemem lát, Minden ember harcol, Minden ember fél, Minden ember félig másé, mire hazaér.. Reggel, ha felébredsz, észre fogod venni, kicsike szobádból nem hiányzik semmi.
Legalább egy évtizednek kellett eltelnie, amíg Freud bosszúja beért, s ő tanúja lehetett, hogy eszméi mint teszik tönkre a szexet Amerikában egyszer s mindenkorra. E. L. Doctorow: Ragtime Külső hivatkozások [ szerkesztés]
Már nincs benned a régen talpadba tört tövis. És most szivedből szépen kihull halálod is. Amit szemeddel sejtesz, kezeddel fogd meg azt. Akit szivedbe rejtesz, öld, vagy csókold meg azt! 1936. május A félelem olyan, mint a vírus. Ha megindul, erdőtűzként terjed. De mi történik, ha a félelmed ellenére azt teszed, amit tenned kell? Ezt hívják bátorságnak. És a bátorság ugyanilyen fertőző.. Bátrabban élj! Félelmeidet győzd le! Ének Pannónia megvételéről – Wikiforrás. Ilyen hős légy, ha nem lehetsz más! Mert alig van biztosabb erőforrás, mint a legyőzött félelem. Köszöntlek, kedves szép március! Ibolyaszagú, langyos leheletedet érzem már a levegőben. Zöld szőnyegeidet látom már kiterítve a halmokon. Itt-ott fehérlenek az árnyékos mélyedésekben a tovavonult télkirálynak elhagyogatott rongyai, de a napot már te emeled az égre, s a földön már a te lábad jár. És a te lábad nyomán kizöldül a fű, és előkéklik az ibolya. Gárdonyi Géza RÉGEN VOLT (haiku) Csak hozzám hajolt, és gyengéden átkarolt. Ő így udvarolt. - - - - - - - Nekem is eszembe jutott egy szép vers az emlékkönyvemből:) Sohase járj olyan helyen, ahol egyszer boldog voltál!
Künt körmenet lesz, kongnak a harangok, de mi Krisztussal, a drága Krisztussal nagyszombat este ketten maradunk. Jókai Anna: Ima – Virágvasárnap alkonyán Istenem. Az az alkony. A földbe döngölt örökzöldek. A már üres úton horpadt pléhdobozok zörögnek. Hasadt nejlonzacskók a bokrokon fennakadva. Köpésbe ragadt csikkek a taposott fűben. Ez a piszkos alkony a hamis csillogású nappal után – Mert semmi sem volt a híg fényben valódi: sem a csődület, sem az ujjongás, sem az integető pálmaágak sem a fejhangon intonált hozsanna. Egy álságos jelenet mozgatott bábjai voltunk. Nem itt dőlt el a sorsunk. Alkony van. Kivérzett eufória. A tömeg berekedt. Vedel, zabál: vacsorál. a Tévé elé ül. Új üvöltésre készül. Művészet – Wikidézet. A "feszítsd meg" élvezetesebb. A kereszthalál érdekesebb. A nagypéntek a valóság. Nem csap be engem. A virágvasárnap illuzióját engedd elfelednem. Juhász Gyula: Az utolsó vacsora János a Mester nagy szivén pihen, E tiszta sziven, e csöndes sziven pihen, de lelke a holnapra gondol, S fiatal arca felhős lesz a gondtól.
Én nem a győztest énekelem, nem a nép-gépet, a vak hőst, kinek minden lépése halál, tekintetétől ájul a szó, kéznyomása szolgaság, hanem azt, aki lesz, akárki, ki először mondja ki azt a szót, ki először el meri mondani, kiáltani, bátor, bátor, azt a varázsszót, százezerek várta, lélekzetadó, szent, embermegváltó, visszaadó, nemzetmegmentő, kapunyitó, szabadító drága szót, hogy elég! hogy elég! elég volt! hogy béke! béke! béke! béke már! Legyen vége már! Aki alszik, aludjon, aki él az éljen, a szegény hős pihenjen, szegény nép reméljen. Szóljanak a harangok, szóljon allelujja! mire jön új március, viruljunk ki újra! egyik rész a munkára, másik temetésre: adjon Isten bort, buzát, bort a feledésre! Ó, béke! Szerelmes Vers - Az élet szép!. béke! legyen béke már! Aki halott, megbocsát, ragyog az ég sátra. Testvérek, ha túl leszünk, sohse nézünk hátra! Ki a bűnös, ne kérdjük, ültessünk virágot, szeressük és megértsük az egész világot: Dsida Jenő: Húsvéti ének az üres sziklasír mellett (részlet) Te kegyelmet mindig oszthatsz, feltámadtál s feltámaszthatsz, hogyha én is akarom.
Jönnek fiúk csapatban, vidám verssel hajnalban: Kiskertemben jártam én, szép virágot láttam én: meglocsolom, megöntözöm, kedves szóval felköszöntöm. hajnalán örüljön sok kicsi lány! Gerzsenyi Sándor: Eljött a drága ünnep Eljött a drága ünnep Nagy napja mennynek, földnek. Ma múljék gyász és bánat: A Megváltó feltámadt! Te csüggedt, bús tanítvány, Tekints az Úrra, bízván: Halálon győz az élet, A sírtól nincs mit félned! Benedek Elek: Húsvéti ének Gyermekkoromnak szép emléke, Köszöntelek, húsvét vasárnap! Ballagasi idézetek barátoknak szép versek. Száll a szívemre égi béke Ünnepén a Feltámadásnak. Szárnyakat öltve száll a lelkem, Ujjongva száll, gyors szárnyalással… Ím, ott vagyok az ősi telken, S zsebem tele piros tojással! Gyermek vagyok, ki házról házra Kántálni jár piros tojásért, S gyűl a tojás, gyűl egyre-másra, Ékesen csengő szavalásért. Látom magam az új ruhában… Hej, nem afféle bécsi rongy a'! Meg van ez szőve igazában: Édes jó anyám szőtte, fonta! S a pörge kalap, a bokrétás! S a rámás csizma, a ropogós! Ilyen kalapod van-e, hékás?
[27] E kettő alkotja Fee és Stuart első két írásmagyarázati szempontját; ld. Fee, G. D. és Stuart, D. Kétélű kard: A Biblia olvasása és értelmezése. Budapest, Harmat, 1996, 17k. [28] Engels-szel egyetérthetünk, hogy a történeti pietizmus minden bizonnyal haladó mozgalom volt (ld. Karl Marx, Friedrich Engels: Über Religion, 189). A hazai pietista köröknek tisztázniuk kellene magukban: a pietizmus vagy az ortodoxia örököseinek, reformmozgalomnak vagy a hagyomány merev őrzőinek tekintik-e magukat. [29] Az igehirdetés és a még közvetlenebb isteni kijelentés, a prófécia közti különbséghez ld. Green, M. I Believe in the Holy Spirit. London: Hodder and Stoughton, 1975, 168-72. [30] Ld. pl. Wright, N. Kétélű kard in English - Hungarian-English Dictionary | Glosbe. T. The Resurrcetion of the Son of God (Christian Origins and the Question of God, 3). London: SPCK, 2003, 219-25, 241-67. Írásaiban Wright számtalan alkalommal utal a feltámadás, a Messiás halála, a fogság, a teremtés, a pusztai vándorlás meghatározó történeteire. [31] Ehhez ld. cikkemet, "A valóság ábrázolása: Az Ige műfaja és az igehirdetés műfaja", Theologiai Szemle 46 (2003) 194-200.
A lovasság kardjai szinte kivétel nélkül hosszabbak és nehezebbek voltak a gyalogságban alkalmazottakénál, lévén magasabbról kellett alkalmazni ezeket, illetve ki lehetett használni a ló nagyobb teherbírását is. Ezzel párhuzamosan az egyes gyalogsági alakulatoknál is rendszeresítettek hosszú kardokat a lovasság ellen. Az Oszmán Birodalom katonáinak elterjedt fegyvere az ívelt pengéjű, "török kard"-ként ismert jatagán volt. Az újkor közepe táján az egyre pontosabb lőfegyverek vették át a gyalogosoknál a kardok szerepét, ugyanis az 1700-as években a legtöbb hadsereg rendszeresítette az új fegyvernek számító szuronyt, így a puska egyszerre lett lő- és közelharcfegyver. A kard így a lovasság első számú fegyvere lett (kivéve az ulánusoknál, akik dzsidát használtak). A 19. Kard. Szablya. | Magyar viseletek története | Kézikönyvtár. század végén megjelentek az ismétlő- és sorozatlövő fegyverek, így a lovasság egyre inkább háttérbe szorult. Ennek ellenére az összes hadsereg tartott még fenn lóval közlekedő katonákat, akik szablyákkal és karabélyokkal harcoltak.
Cambridge: Cambridge University Press, 1977; Smith, H. P. A Critical and Exegetical Commentary on the Books of Samuel (ICC). Edinburgh: T. & T. Clark, 1899. [21] Ld. Barr, J. The Concept of Biblical Theology: An Old Testament Perspective. London: SCM Press, 1999, 240-52. [22] Aminek legékesebb jele, hogy ideákkal, eszmékkel találkozunk, de nem látjuk az 1. századi Palesztina eseményeit, személyeit, magát a kort. [23] Tom Wright (nem egyedüliként), akitől alább az igehirdetést idézem, történetileg hiteles Jézus-képet vázolt fel, amely ugyanakkor teológiailag nem sekélyes; ld. írásait. Keskeny kétélű kardon. [24] Newbigin, L. Az evangélium a pluralista társadalomban. Budapest: Harmat Kiadó, 1989, 29-56. [25] Nem véletlen, hogy Bultmann igehirdetéseit nem kevés pietista hallgatta odaadóan. [26] Arról nem is beszélve, hogy míg a 19-20. századi liberalizmus szociáletikájáról elmondható, hogy bizonyos mértékben szakítani tudott a kartéziánus individualizmusával, a pietizmus még mindig nem tudott szabadulni a százszor elátkozott felvilágosodás individualizmusától.
A tachi párja a tantō volt; pengéje nem lehetett hosszabb 30 cm-nél (az európai szakirodalom ennél fogva tőrként kezeli), de pengéje szélesebb és egyenesebb a legtöbb európai tőrnél. Általában nem került rá marklatvédő, de fel lehetett szerelni a wakizashi tartozékaival. A közelharcnál rövid kardot használtak, a tantō t pedig a seppuku során alkalmazták. Megjegyzendő, hogy a tachi és a tantō a többi kardhoz képest viszonylag ritka. Léteztek még egyéb tőrök is, pl. a markolatvédő nélküli aikuchi és a nők által hordott kaiken. Kovácsolás A japán kovács kard iránti tisztelet miatt csak bizonyos vallási előírások (pl. Keskeny kétélű kart wii. böjtölés) után kezdhette el a kard készítését; közben az udvari nemesek által viselt ceremoniális ruházatot kellett viselnie, továbbá a tanítványon kívül senki nem léphetett be a műhelybe. Maga a kovácsolási technika iskolánként, illetve műhelyenként változott: a penge lehetett homogén anyagú, de számos alkalommal a lágyabb belső magra egy keményebb acélréteget kovácsoltak. Az acél finomítása után megkezdődött a penge megformázása több darabból; ehhez egymás után többször felizzították, hajtogatták és edzették a pengét, hogy kialakuljon a több ezer réteges penge.
A kard a honfoglalás korában még nem volt általános fegyvere a harczosoknak, inkább csak az előkelők viselték. Neve irán eredetü s tulajdonkép «kés»-t jelent. A kétélű egyenes Szasszanidakori kardokkal szemben azonban már a népvándorláskori turánoknál elterjedt az egyélű szablya, melynek neve kétségkivül valamely magyarfajta népségtől ered s annyit jelent: «szabdaló fegyver». A régi magyar kard is, miként az avar, keskeny pengéjü, 74–76 cm. hosszúságu s kissé görbe, sőt néha csaknem egyenes egyélü szablya volt, de az a változat, mely a honfoglaláskori (nemes-ócsai, székesfejérvári, tarczali, bezdédi, gombási és egyik szolyvai) leletekből ismeretes, több tekintetben különbözik a hunn-avar szablyatipustól; a markolat nem egyenes folytatása a pengének, mint az utóbbinál, hanem kissé előre görbül, úgy, hogy tengelye ferde állásban van a penge tengelyével, a keresztvas két szára lefelé hajlik s mindkét végén gömböcskével van ellátva. Igény és elhízás Kétélű kard - Clinica Paleari. E változathoz tartozik a római-német császári kincsek közt a Nagy Károly császárnak tulajdonított szablya is, melyet állítólag Harun-al-Rasid khalifától kapott ajándékba; a szablya azonban mindenesetre későbbi a VIII.
5. ), melynek egész hossza 65 cm., ebből a penge 54 cm. A kiugrással ellátott pengeház a XV. század közepe felé kezd feltünni, ilyen szablyával van ábrázolva a bécsi egyetem magyar tanulóinak anyakönyvében a Sz. Lászlóval küzdő kun ( 32. ) s ettől kezdve majdnem kétszázadig jellemző sajátsága a magyar szablyának. század második felében úgy a penge, mint a markolat meghosszabbodott; az ezen időbeli szablyák hossza 106–108 cm. Keskeny kétélű karl lagerfeld. közt váltakozik, melyből 18–20. cm. esik a markolatra; a keresztvas, mint az egyenes kardoknál S alaku s a markolatgomb is ezekéhez hasonlóan lapos csonka négyszög, közepén kidudorodással. ( 42. 18–20. ) Ez a szablyaforma a Dselalszádeféle török krónika szerint egész a mohácsi vészig, sőt tán még azontul is használatban volt. A keleties jellegű szablyák a XV. század vége felé tünnek föl; a Weisskunig rendesen ilyen szablyával ábrázolja a magyarokat, melynek jellemző sajátsága a madárfej alakban végződő markolat, a két ágra osztott s lefelé hajló keresztvas. ( 43. – XVII.