A BMW 330e is a maga súlycsoportjában is egy nagyon használható autó a BMW minden presztízsével és árával persze. A 23, 4 millió forintos konkrét ára a tesztautónak elég elriasztó elsőre, de itt a lézerfényszórós és egyébként is 1, 3 milliós tech-csomaggal megpakolt csúcsfelszereltségű modell volt a tesztalany. Az biztos, hogy egyre több megkötés hajtja a hibriautók felé a céges beszerzéseket, miközben az egyelőre még érintetlen zöld rendszámos kedvezmények sok magánvevőt is megnyernek bónuszként, ami miatt komoly piaca lehet ennek a modellnek is. Bmw 330i test. Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.
Az üzemanyagtartály nem túl nagy, 59 literes, de a hatótáv így is simán 900 kilométer felett alakul. Pedig az M340d xDrive nem könnyű, tömege 1955 kilogramm, de még így is kicsit könnyebb, mint a 4 hengeres benzinmotorral és méretes akkumulátorral szerelt hibrid 330e. Tömegfetisiszták számára titkos tippünk az összkerék-hajtás nélküli 330d, melynek 1845 kilogrammja mellé még mindig 286 lóerő és 650 Nm társul. Ráadásul a csúcsnyomaték még alacsonyabb, akár már 1500-as fordulattól elérhető. Az M340d nem kapható négykerék-hajtás nélkül, csakúgy, mint az általunk korábban tesztelt 374 lóerős benzines M340i, de percig sem kell aggódni amiatt, hogy az extra trakció esetleg a vezetési élmény rovására menne. Bmw 330e teszt forum. Erről szó sincs, ugyanis a hajtás alapvetően mindig a hátsó kerekekre érkezik meg, és csak akkor kapcsolódnak be az első társaik, ha jelentős a tapadásvesztés. A remek vezetési élményben nemcsak a motor és a váltó, hanem a sportosság és a komfort határmezsgyéjén remekül táncoló futómű, illetve a picit talán szintetikus érzetű, de összességében véve nagyon szerethető, szuperpontos kormányzás is komoly szerepet játszik.
A 330e xDrive Touring igazi sporthibrid, a vezetési élmény echte BMW-s, hiába az összkerék-meghajtás, érződik, hogy a bajorok leginkább azt szeretik, ha hátulról tol az autó. Aki csapatni szeret egy BMW-vel feneket riszálni, annak nem ez a bömös lesz a lelki társa, ez kiszámítható és hülyebiztos. Mennyibe kerül? A hibrid 3-as kombi alapára xDrive hajtással 17, 183 millió forint, a tesztelt változatért több mint 22 millió forintot kell fizetni. Kép és szöveg: Biró Csongor
Az új plug-in hibrid 3-asban dolgozó benzinmotor elődjét korábban már próbáltuk. Négy éve még BMW 328i volt a neve a 2 literes, turbós aggregáttal hajtott bajornak. Az akkor 245 tagú ménes elég meggyőzően viselkedett menet közben, de a fogyasztása nem volt kiemelkedő. Ehhez képest itt van a 330e változat, ami a 88 lóerős elektromotor beiktatásának köszönhetően ugyan alig erősödött, mert itt alapból 184 lovas a benzinmotor, de a rendszer összteljesítménye azért így is combos, 252 paci. Tehát ugyanannyi lovacska van a zöld verzióban, mint a mára 252 lóerősre izmosodott, 30i jelölésű modellben. Csak éppen a hibrid, fogyasztásban szabályosan legyalázza testvérét. Nem gyenge tehát a 330e, bár itt nem a száguldás volt a cél. A bajorok ugyanis bár híresek tettre kész, erős motorjaikról, a jövőben kicsit más célok felé hajtanak. Az eddigi "i" modellek már mutattak egy szeletkét a nagy tervekből, de mivel a teljesen elektromos hajtású autók csak most kezdenek elterjedni, ezért a cég szakemberei is hibridek fejlesztésével erősítik zöldautós projektjüket.
Fontos azonban megjegyezni, hogy az ilyen természetű filmek végén, visszatekintve az összes jelenet, az összes másodperc abszolút és pontosan a helyénvalónak tűnik. Ilyen Jancsó-film például az Isten Hátrafelé Megy is. Ami az Ede Megevé-t illeti, ez a kohézió nem tűnik kifejezetten intenzívnek, mármint a jelenetek és a jelenetek másodpercei visszatekintve sem állanak össze egy abszolút indokolt meta-cselekmény folyammá. Így van ez a kísérleti, vagy a kísérleti jellegű filmeknél, néha előfordul, hogy nem sikerülnek annyira. Az Ede Megevé mindenen felül még egy roppant különös hibával is rendelkezik, hogy tudniillik a film háromnegyedénél bekövetkezik egy film vége-hatást keltő finálé jelenet. Ez a finálé precox a szó rossz értelmében felszabadítja a nézőt, aki ezután már csak maximum vissza tud helyezkedni a filmbe, aminek legjobb tudomása szerint egyszer már vége volt. Innentől kezdve már tényleg a végét várjuk, és ez nem jó. Ede megevé ebédem - Teljes Magyar film (2006). Lehet persze, hogy a film a vágóasztalon kapta azt a befejezést, amit végül kapott, lehet, hogy a filmnek azért az a jelenet lett a befejező jelenete, amelyik, mert abban Halász Péter szerepel, aki sajnos időközben elhunyt.
A szürracionalitás legnagyobb mestere természetesen Bódy Gábor, akinek a filmjeit a lehető leghétköznapibb módon is meg lehet nézni, mert "rendes" epikai rétegük, érthető, követhető cselekményük is van nekik, ám valódi hatásukat mindig a pusztán vizuálisan, ösztönök szintjén, emocionálisan (dionüsszoszi módon) áramoltatott transzcendens meta-cselekmény adja. Egy közismertebb példa a szürracionális filmre Fliegauf Benedek Dealer-je, amely nagyon szimpla, pár mondatos cselekményt valósít meg másfél órás vizuális, zenei jellegű folyamként (mestere, Tarr Béla nyomán, aki a remek "másfél órás" Krasznahorkai regényt duzzasztotta 7 órás filmmé). A szürracionális filmeknél "semmi sem szent", az epika, a hagyományos értelemben vett cselekmény-görgetés törvényei közül minden kizárólag a zenei, ösztönös, transzcendens történetfolyam áramoltatásának rendelődik alá, és a Jancsó-filmek abszolút ilyenek. Ez a szürracionális "free-style" gyakorlatilag azt jelenti, hogy minden jelenet esetében a következő másodperc, a következő jelenet tulajdonképpen bármi lehet, és bárminek az ellenkezője is.
A Jancsó-filmeknél (ahogyan pl. fe Lugossy László filmjeinél is) arról van szó, az történik, hogy a rendező felemeli mutatóujját, és elkezd egy jelet rajzolni az égre (mondjuk), a nézők meg elkezdik követni tekintetükkel az ujját, a rendező pedig úgy folytatja ezt a vonalat, amit az ujjával húz, hogy a nézők továbbra is kövessék, hogy a vonalhúzás és ennek követése egy fokozódóan izgalmas közös cselekvéssé fejlődhessen. A szürreális (vagy ahogyan mi nevezzük: szürracionális) filmeknél a lényeg az, hogy a "B" pont ismeretlen. Adva van a kiindulási pont, és onnantól semmi sem számít, semmilyen apollóni jellegű kényszerítő erő (ahogyan a Tragédia Születésében használja a szerző az apollóni és dionüsszoszi fogalompárokat), egyedül a vad dionüsszoszi ösztön határozza meg, mi lesz a következő mozdulat, a következő kép a vásznon - pont mint egy zenében. A szürracionális filmeknél, mint Jancsó Miklós, vagy feLugossy László filmjeinél a történetet sokkal inkább érezzük, mint értjük. Sokkal inkább zenei hatást gyakorol ránk a történet, mint epikait, leginkább úgy követjük a filmet, mintha idegen nyelven menne feliratok nélkül, és nem úgy, mintha a tévében menne egy film, magyar szinkronnal, és csak hallgatnánk, és nem is néznénk.