A 2005-ös év rögtönzött budapesti gyorsjelentése a teljesség igénye nélkül. 2005 a moziban Már az év kezdetén kiderült, hogy természeti katasztrófákért és terroristatámadásokért nem kell a moziba menni. Talán éppen ezért volt fogékonyabb idén a közönség a vígjátékokra, a romantikus filmekre és a művészi értéket is képviselő alkotásokra. Visszatekintésünk a 2005-ös moziévre tisztelettel adózik a bátor karrierlépéseknek, a legjobb színészi alakításoknak, a legérzékibb ajkaknak és a legemlékezetesebb táncjeleneteknek. Nem kíméljük viszont a szemérmetlen filmposzter-koppintásokat, a tehetségüket aprópénzre váltó Oscar-díjasokat, a szereposztói tévedéseket, valamint a röhejes akcentusokat. Hitler utolsó napjai a bunker mélyén - Blikk. Tarts velünk a nosztalgiázásban 66 kaategórián... Kísértetház, kommuna, zárt osztály - heti filmbemutatók Ezt a hetet nyilváníthatnánk a nagy visszatérések időszakának is, hiszen az ügyefogyott dzsigolón és a még mindig virgonc Kicsi kocsin kívül a nyugdíjba vonult Daniel Day-Lewis is újra tiszteletét teszi a mozivásznon, hogy eljátsszon egy kiöregedett, haldokló hippit.
Aki alaposan utánanézett, az közben megtudta, hogy nem volt őrült, illetve ez túl olcsó magyarázat; gondolatai néha meglepően tiszták, döntései logikusak voltak. De a film már csak a beszámíthatatlan elmebeteget mutatja meg, és hiába kapunk elgondolkodtató jellemrajzot az utolsó napon is önfeledten bálozó Eva Braunról, arról nem esik szó, hogy ez a két ember szerette egymást. Csak a sebtében lezavart házasság szerepel a vásznon, a közös öngyilkosság már csak kihallatszik a zárt ajtó mögül; a két lövés előtti utolsó beszélgetés talán azért maradt ki, mert arról nem maradt fenn forrás. Meghalt Bruno Ganz, A Bukásban Hitlert alakító színész | Híradó. Pedig esetleg itt lehetett volna keményet, kézifékeset fordítani a Hitler-képen, akár a források ellenére vagy hiányában is. Van gond a dramaturgiával is. A bukás részben Hitler titkárnője, Traudl Junge naplója alapján készült, így aztán Hitler öngyilkossága után még jó hosszan követhetjük a naiv kislány kalandjait, ami lehetne saját jogán izgalmas, de semmiképp sem a Führer bukásának árnyékában. A vezér halála után a titkárnőjének története már érdektelen, főleg mert hiába az igyekezet, Traudl Junge kezdettől sincs fókuszban, a körülötte nyüzsgő főalakok közt, a királydráma forgatagában szürke kisegérként vegetál.
A történelem nem emberekkel számol, csak szerepekkel, amiket aztán betölt, aki épp arra jár, és el tudja játszani. Igen, Hitler ember volt, egy közülünk, ahogy modern uralkodók mondják. Azt vártam, hogy láthatom végre Hitlert sírni. De csak egy alig-könnycseppre futotta. Az ecce homo nem hangzik el. Hitler a bukás online. A film Adolf Hitlere már nincs abban az állapotban, hogy emberileg elbeszélgessen a történelem iránt érdeklődő nézővel. A világtörténelem egyik legnagyobb drámája, a Götterdämmerung: a Vörös Hadsereg lassan közeledik Hitler bunkeréhez, felmentő sereg nincsen, a menekülés lehetetlen, az ezeréves birodalomnak napokon belül végleg vége, führerestül, horogkeresztestül. A vezér nemcsak életétől búcsúzik, hanem a művétől is, a nemzetiszocialista álomtól. Hitler, az ember már csak roncs, remegő kezű, rettegésével birkózó, a halállal ismerkedő beteg. Ez valószínűleg így hiteles, csakhogy ebben nincs semmi új: Hitlert, az őrültet ismertük eddig is, benne volt a nyolcadikos történelemkönyvben. Klikk a képre!
A fiktív történet a német népet lelkesítő utolsó, nagyhatásúnak szánt Hitler-beszéd körül forog, amivel nem boldogul a mély depresszióba zuhant vezér. Joseph Goebbels propagandaminiszter találja meg a megoldást a zsidó színész, Adolf Grünbaum személyében, aki még a kezdetek kezdetén színpadi tanácsokkal látta el Hitlert. Ezután a koncentrációs táborból előszedett Grünbaum segít előkészíteni a beszédet, közben pedig azon mesterkedik, hogy meggyilkolja Hitlert. A helyzet fokozódik, mikor a borbély véletlenül levágja Hitler fél bajuszát, aki ettől úgy megdühödik, hogy rekedtre üvölti magát. A naggyűlésen beszéd helyett így csak tátog és Grünbaum mondja el helyette a szónoklatot, amelynek eredeti szövegétől újra és újra eltér és nevetségessé teszi a Führert. A film január 11-én kerül a német mozikba. (Múlt-kor/MTI) Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát? kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám) Nyomtatott előfizetés vásárlása bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel. Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Több, mint húsz éve már, hogy Skandináviában jártam. Akkor a Volvo V60 Plug in hybrid családi autós túra egészen a norvégiai Nordkappig jutott, ami Európa legészakibb pontjához méltón bőven a Sarkkörön túl van. Ez azonban egy augusztusban történt, most meg februárt írunk: hiába van a svédországi Kall település több mint ezer kilométerrel délebbre, így is a legészakibb élmény, amiben valaha részem volt. Speedzone használtteszt: Volvo V60 D4 Geartronic (2017): Megöregedtél vagy sem? – Speedzone.hu. Itt nem sóznak, hanem szöges gumit tesznek fel a helyiek, és csak kotorják az utakat. Erre a fagyott csodavidékre invitált minket a Volvo, hogy kipróbáljunk egyszerre két újdonságot is: a négykerék-hajtással szerelt V40 Cross Country-t és a hidegre alaposan felkészített V60 Plug-In Hybridet. A hibrid V60 kifejezetten izgalmas autó, nem véletlen, hogy akkora a kereslet rá nyugaton, hogy nem futja a gyártási kapacitásból olyan piacokra, mint a miénk. Az alapvető felépítése igazából nem is egyedi, ugyanis a Volvo úgy épített hibridet, mint a franciák: előre sima dízelmotor került, és azzal csak kábellel összekötve, a csomagtartó alá rakták a delejes berendezéseket.
Ja, hogy ez utóbbit bármelyik összkerekes autó tudja a megfelelő gumikkal? Tudja, de csak addig, amíg fel nem hasal egy buckán vagy árokszélen. Ez pedig itt később következik be. Pont azzal a 7, 5 centivel később, amivel magasabban van a Cross Country. És ha felhasal, akkor se rögtön a fényezett küszöblemezt horzsolja szét, hanem csak a műanyag borítást. Továbbá, a fényezés helyett ezt ütögetik a kerekek által felvert kavicsok és a faágak is. Mindeközben odabent végtelen biztonságot sugárzó csönd honol, amit négyzetre emel a stabil futás és a masszív, vaskos elemek, amik körülvesznek. Csak az az átkozott négyhengeres dízelhang ne hallatszana ennyire egyértelműen. Szeretem a motor erejét, a 190 lovat, a 400 Nm-t (D4), na meg azt, hogy 8 litert eszik egy állandó összkerékhajtású, 1, 8 tonnás autó alatt. De a hangjával nem tudok megbarátkozni. Nem is lehet, az egyetlen út a könyörtelen elszigetelés, ebből kellene kicsit több. Illetve van még egy lehetőség, de ez inkább csak egyedüli autózásnál opció: a zenehallgatás.
Nem SUV és nem is "sima" kombi, hanem valahol a kettő között félúton. Íme, egy terepkombi egyenesen a műfaj egyik megteremtőjétől, a Volvótól. Dízelmotorral próbáltuk ki az új V60 Cross Country-t… Aki Volvóval jár, az rossz ember nem lehet – szoktam mondani, ha a svéd autómárka imázsbeli előnyére szeretnék rávilágítani. Mármint a 20+ milliós német prémiumokkal szembeni előnyére. Azokban ülve időnként negatív sztereotípiák megtestesítőjének érzem magam, egy Volvo kormánya mögül nézelődve viszont sosem látok rosszalló tekinteteket. Számomra nem kérdés a különbség. Az viszont igen, hogy meddig képes megtartani a márka eme barátságos imázsát. Főleg, ha ilyen gyors ütemben halad a menőség útján. Mert az tény, hogy kitartóan erősödik a Volvo a prémiumok között. Sokaknak bejön a visszafogott, mégis karakteres megjelenés. Remek arányok, gyönyörű részletek, az elegancia és a sportosság tökéletes arányú elegye. Feltűnősködés vagy fényűzés helyett pedig még mindig a nagybetűs "Biztonságos autó" szimbóluma, amely egyben a felelősségteljes tulajdonos képét festi elénk.