Nagyon masszív és nagyon stabil az autó, annak ellenére, hogy extrém magasan ülünk benne. Adaptív menetmódjai között éles a kontraszt a takarékos és a sportos beállítások között, a normál, a komfort és az offroad mellett van egyéni mód, ahol lehet konfigurálni sportos hangot és takarékos motort – nekem ez jött be. A menetmódválasztó a motor- és a DSG-váltó, valamint a Haldex összkerékhajtás vezérlését is érinti, takarékos módban előszeretettel vitorlázik, ha elvesszük a gázt. Szerencsére nem ültették le, így terepen továbbra is elboldogul – ahol a gumik engedik -, szabad hasmagassága 197 milliméter. A továbbfejlesztett összkerékhajtás a nyomaték 85 százalékát is képes egyetlen kerékhez irányítani, de alaphelyzetben csak előre küldi a nyomatékot. Önzáró differenciálmű helyett elektronikus XDS jár mindkét tengelyre, amely a kipörgő kerekeket fékezgeti. A Continental 235/45 R 20 méretű téli gumijai kiválóan tapadtak, a csúszós reggeleken sem okoztak különösebb izgalmakat. Teszt: Škoda Octavia Combi RS 2.0 TDI 4X4 DSG. Ha csak ... - AvtoTachki. Hangja nem igazi, a vérbő hangzást rezonátor adja, művi, akárcsak az elődben.
Valahogy olyan reálisnak tűnik, minden szempontból. Aztán az istenek is ellenem esküdtek, bő havat jósoltak a meteorológusok indulásom napjára, ami be is jött: a leghidegebb és leghavasabb napon vágtam neki, félő volt, hogy elakadok. Lassan feloldódott a kapcsolatom a kocsival, és rájöttem, ha nem is 4x4-es az RS, de öröm vezetni (persze ezt tudtam fagyos viszonyunk előtt is, a nemzetközi bemutatón versenypályán is teszteltük). Szolnok után már a takarítatlan belső sávban előztem a sort, csak a rendületlenül szaporodó kátyúkat kellett kerülgetnem. © bcs A Királyhágó meg sem kottyant, szép lassan csúszásmentesen teljesítettem a durva szerpentineket. A hóesésben nem vettem észre az ákosfalvi rövidítést (ami sokak szerint nem is rövidebb időben, de elkerüli Vásárhelyt), így még a Koronkával is megküzdöttem. A legdurvábbnak a Korond és Farkaslaka közötti Kalonda-tető bizonyult. A jeges havas úton nehéz volt megtartani a Skodát sötétben, sűrű hóesésben, amelyhez köd is társult. A Nagy- és a Kis-Küküllő vízválasztója nem fekszik magasan, csak 845 méteres, de annyira kiszámíthatatlanok a kanyarjai, hogy a szívem a torkomban dobogott.
Ha nem állok mellé laikusként egy mérőszalaggal, talán nem is fogom tudni megmondani, hogy ki kicsoda. A feláras fényezés teljesen levett a lábamról, gyönyörű ez a csillogó sötétkék (hivatalosan lávakék metál), és bár indokolatlan, de hét nap alatt négyszer mostam le, annyira jó volt ránézni. Dizájnban bár ütött, a 19-es könnyűfém felnit kicsit soknak éreztem az autó alatt. Enyhén szekér beütése volt az amúgy még mindig nem nagy autónak, arról nem beszélve, hogy rosszabb úton – amiből itthon azért van -, a puha futómű ellenére is tudott fájni. Mindenre számítottam, csak erre a beltérre nem A teszt elején elhintettem, hogy miután beültem, tátva maradt a szám. Ez egészen pontosan azelőtt történt, hogy beindítottam volna az autót, tehát ez még csak a jéghegy csúcsa. A formák harmonikusak, kellemesek, nincsenek kiugró vagy túlgondolt részletek. Minden csak olyan finom és elegáns, amit őszintén még feljebb kategorizált autókban sem érzek mindig. Eleve a világos szín megvett, de mindenhol bőr, esetleg kellemes tapintású, puha műanyagok és egy sor jól elrejtett gomb – ezeket kicsit keveselltem.
Filmjei [ szerkesztés] Jegyzetek [ szerkesztés] Fordítás [ szerkesztés] Ez a szócikk részben vagy egészben a Yul Brynner című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
[3] Julijt apai nagyapjáról, Jules Brynerről nevezték el. Háttere az amerikaiak számára egzotikus volt, de úgy döntött, hogy még tovább színesíti: azt állította, hogy mongol leszármazottként, Taidje Khan néven született Szahalinon. A valós részleteket fia, Rock Brynner 1989 -ben kiadott Yul Brynner-életrajza tárta fel. A régebbi lexikonokban a téves adatok szerepelnek. Miután Borisz Brinyer elhagyta a családot, az anya Julijt és lánytestvérét, Verát Harbinba, Kínába vitte, ahol a YMCA iskolájába jártak. 1934 -ben Párizsba költöztek. A második világháború idején – 1941 -től a D-napig – Julij francia nyelvű rádióbemondóként dolgozott az Egyesült Államok Háborús Információs Irodája (United States Office of War Information) számára, amelynek üzeneteit az éteren keresztül közvetítette a németek által megszállva tartott Franciaország lakói felé. Színészi pályája [ szerkesztés] Színészi és modell karrierje húszas évei elején kezdődött. George Platt Lynes meztelenül is fényképezte. Legismertebb és legelismertebb alakítása Mongkut sziámi király szerepe volt A király és én című broadwayi musicalben.
Együtt játszott Marlon Brandóval a Morituri című filmben, Katharine Hepburn volt a társa a The Madwoman of Chaillot című vígjátékban és William Shatner A Karamazov testvérek 1958 -as filmváltozatában. Utolsó filmes megjelenései közt volt a Feltámad a vadnyugat ( 1973) és az Eljövendő világ ( 1976). Utoljára Barbara Bouchet -vel játszott a Death Rage című filmben 1976 -ban. Magánélete [ szerkesztés] Yul Brynner négyszer házasodott, az első három házassága válással végződött. Három természetes gyermeke született és kettőt adoptált. Első feleségével, Virginia Gilmore színésznővel 1944 és 1960 közt voltak házasok és egy gyermekük volt, ifjabb Yul Brynner, aki 1946. december 23-án született. Apja a Rock becenevet adta neki, Rocky Grazianóról, aki 1947 -ben lett a ökölvívás középsúlyú világbajnoka. Rocktörténész, regényíró és tanít a poughkeepsie -i Marist College-ban, illetve a danburyi Nyugat-connecticuti Állami Egyetemen. [4] 2006 -ban könyvet adott ki apjáról és a család történetéről Empire and Odyssey: The Brynners in Far East Russia and Beyond (Birodalom és odüsszeia: A Brynnerek a távol-keleti Oroszországban és azon túl) címmel.
Julij Boriszovics Briner (oroszul: Юлий Борисович Бринер; 1920. július 11. – 1985. október 10. ), szakmai nevén Yul Brynner, orosz, francia, svájci és amerikai színész, legismertebb énekes, rendező és alakítója. King Mongkut a Rodgers és Hammerstein című musicalben, a The King and I című színpadi musicalben, amelyért két Tony-díjat, később pedig a legjobb színésznek járó Oscar-díjat nyert a filmadaptációért. A szerepet 4625 alkalommal játszotta a színpadon, és borotvált fejéről vált ismertté, amelyet személyes védjegyként tartott fenn sokáig azután, hogy a The King and I számára elfogadta. Az egyik első orosz-amerikai filmsztárnak [1] tartották, 1956-ban a hollywoodi Grauman's Chinese Theatre előtt egy ünnepséggel megtisztelték, majd 1960-ban csillagot kapott a hollywoodi Hírességek sétányán. Megkapta a National Board of Review-díjat a legjobb színésznek járó Ramszesz II. alakításáért a Cecil B. DeMille - eposzban, a Tízparancsolat (1956) és Bounine tábornok alakításáért az Anastasia című filmben (szintén 1956).
Yul Brynner Mongkut király szerepében az 1972-ben bemutatott Anna and the King című televíziós sorozatban Életrajzi adatok Születési név Julij Boriszovics Brinyer Született 1920. július 11. Vlagyivosztok Elhunyt 1985. október 10. (65 évesen) New York, New York Sírhely Abbaye royale Saint-Michel de Bois-Aubry Házastársa Virginia Gilmore (1944-1960) Doris Kleiner (1960-1967) Jacqueline Thion de la Chaume (1971-1981) Kathy Lee (1983-1985) Élettárs Marlene Dietrich Gyermekei Victoria Brynner Pályafutása Iskolái YMCA Aktív évek 1941 – 1985 Díjai Oscar-díj Legjobb férfi főszereplő Anna és a sziámi király (1956) További díjak Tony Award for Best Featured Actor in a Musical (Anna és a sziámi király, 6th Tony Awards, 1952) Oscar-díj a legjobb férfi főszereplőnek (Anna és a sziámi király, 29. Oscar-gála, 1956) National Board of Review Award for Best Actor (Tízparancsolat, Anastasia, Anna és a sziámi király, 1956) Special Tony Award (1985) Grammy Hall of Fame (Gertrude Lawrence, The King and I, 1999) csillag a Hollywoodi Hírességek Sétányán Yul Brynner IMDb-adatlapja A Wikimédia Commons tartalmaz Yul Brynner témájú médiaállományokat.