A botanikus kert területén 1897-98-ban építették fel a Honvéd Főreáliskolát az uszodával. Ez a mai alsó botanikus kert, a kollégiumok területe nélkül. A terület egyes részeit befásították, meghagyva szép növésű, idősebb facsoportokat is. A fásítás a terület kb. 50-60%-án, esztétikai szempontok szerint, parkszerűen történt. A planírozott részen sportpályákat építettek, illetve az oktatási épületeket emelték. A parknak botanikai célra való átalakítása 1922 szeptemberében vette kezdetét a Magyar Királyi Bánya- és Erdőmérnöki Főiskolának Selmecbányáról történt menekülésével, illetve annak a Károly-laktanyából való idehelyezésével. A munkálatok 1923 tavaszán kezdődtek Dr. Fehér Dániel vezetésével és tervei alapján. Fehér Dániel az új telepítéseket Wettstein bécsi professzor rendszertana szerint, növényrendszertani alapon végeztette, az akkori adottságokhoz alkalmazkodva. 1929-ben került sor a sportpályák betelepítésére, főleg örökzöldekkel, máig ez az egyik legszebb része a kertnek. A kert azóta többször bővült (1959-ben és 1963-ban) így a botanikus kert jelenlegi területe mintegy 17, 2 ha.
1997-ben a Földmérési és Távérzékelési Tanszékkel közreműködve megkezdődött a Botanikus Kert térinformatikai rendszerének kidolgozása, mely napjainkban is tart. 18 év kitartó munkájának eredményeképpen, 2003-ban a kertet Központi Törzsültetvénnyé nyilvánították. 2009-ben a Botanikus Kert előkészített és benyújtott egy, az egész kertre kiterjedő rekonstrukciós KEOP pályázatot, melyet 2010-ben el is nyert. Kocsó Mihály nyugdíjba vonulásával, 2010-től a Botanikus Kert vezetését EZERNÉ LÓTH ANNAMÁRIA vette át. Az ő feladata lett a pályázat kivitelezésének megvalósítása: a gyertyános tölgyes, melegkedvelő tölgyes és bükkös termőhely rehabilitációja, a sziklagyepek felújítása és fejlesztése, a védett és veszélyeztetett növények megőrzése, az inváziós és pionír növények visszaszorítása, a madárodúk, madáritatók, madáretetők cseréje, felújítása, az örökzöld növényállományok ifjítása, kezelése, az elő- és védőállománytól való felszabadítása, pótlása, az üvegház teljes körű felújítása, valamint a tó rekonstrukciója.
Még 1967. év őszén megkezdődtek a külső kertben az Erdőmérnöki Kar által jóváhagyott tervek szerinti telepítések is. A nyugati részben (Deákkúti út felől) Eurázsia jelentősebb fa és cserjefajait telepítették a következő csoportosításban: 1. Japán mérsékeltövi flórája. 2. Korea, Mandzsúria, Amúr-vidék növényei. 3. Kelet-Szibéria fás növényei. 4. Kína lombhullató és tűlevelű erdeinek növényei. 5. Nyugat-Szibéria és Észak-Európa flórája. A keleti részben (Honvéd út felől) Észak-Amerika mérsékelt övének fa- és cserjefajaiból telepítettek különböző fajokat. Itt a következő csoportokat alakították ki: 1. Atlantikus flóraterület, 2. Pacifikus flóraterület. Ebben az időszakban is a fő növénybeszerzési forrást a nemzetközi magcsere jelentette. 1968-ban 9 hazai és 175 külföldi botanikus kerttel létezett csereviszony. A hazai faiskoláktól és botanikus kertektől is meglehetősen sok élő anyagot kapott, vásárolt, vagy cserélt a kert. Vancsura Rudolf 1969-es leköszönése után 1976-ig nem volt önálló vezetője a Botanikus Kertnek.
Szóval csakis mosolyogni van okom, ettől függetlenül biztosan könnyes lesz a holnap este. Aki pedig még nem látta az előadást, menjen és töltődjön lelkileg, érzelmileg, ebben a szemét világban nélkülözhetetlenek ezek az élmènyek! Hajrá kollegáim! Drága Mary, örökös rajongód és hódolód maradok, fogd meg a kezem, és most elrepülök majd Veled én is a keleti széllel…" – írta Facebook oldalán Csonka András. A búcsú alkalmából visszaidézzük a bemutató idején készült interjúnkat Csonka Andrással: " Nagyon különböző a három Berti? Nyilván vannak a karakternek, olyan tulajdonságai, amelyeket mindannyiunknak meg kell jeleníteni. Bertiről nem igazán lehet eldönteni, hogy kicsoda – kéményseprő-e, vagy festő. Mindig megjelenik Mary körül, de nem derül ki, hogy milyen viszony fűzi hozzá. A fő, hogy Berti kissé megfoghatatlan lénye, játékossága, érzelmessége érzékelhetővé váljon. Ugyanakkor habitusban és alkatilag is teljesen különbözőek vagyunk, tehát elkerülhetetlen, hogy estéről estére más Bertit lássanak a nézők.
Már gyerekként is így hívtam, keresztapu. Hát így vagyunk mi Bandival kereszttestvérek. " Bizalmi a kapcsolatuk A két színész egyébként 1997-ben, a híres Friderikusz Show részeként képernyőre kerülő UtóShow-ban találkozott csak egymással. Fridi felkérte őket, hogy hívjanak meg bárkit a műsorba, és vegyék át a házigazda szerepét fél-fél órára. Bandi Lorán Lenkét, Tábori Nórát és Máthé Erzsit hívta meg. Kristóf Fridit invitálta meg, no meg az első szerelmét, a tanárát, illetve a rokonait is. "Amúgy én már ezelőtt is nagy Csonka András-rajongó voltam, ezért feljogosítva érzem magam, hogy öregebbnek tekintsem a koránál. Amikor felköszöntöm, mindig boldog hetvenedik, nyolcvankettedik szülinapot kívánok neki, mire ő elküld a francba. Régi játék ez köztünk – nevet Kristóf, aki színigazgatóként is sokat dolgozott együtt Bandival, a Fórum Színházban most is közösen készülnek a Budapest Orfeum című darab premierjére Benedek Miklós rendezésében. Mégis elsősorban rokonoknak, barátoknak tekintik egymást, mintsem kollégának.
Eleve handicappel indultam: a castingon közöltem, hogy nem tudok szteppelni, soha életemben nem szteppeltem. Mondták, nem baj, majd megtanulsz. Persze a Dávid, a Vajk, a Szonja már szteppelt. Tehát azt tudtuk csinálni, hogy Andikával ( Mahó Andrea), vagy Andika nélkül, vasárnap reggelente, amikor mindenki békésen aludt, eljártam sztepp-felkészítésre. Emellett eljártam a szomszéd atlétikai pályára futni, újra elkezdtem úszni. Megpróbáltam magam olyan fizikai állapotba hozni, hogy egyáltalán ez a szerep szóba jöhessen. Kemény felkészülésen vagyok túl, de remélem, hogy amikor itt lesz már a közönség, és felcsendül a taps, akkor kiderül, hogy minden, de minden másodperc fáradság megérte. " Szerző: Kodova Michaela Forrás: Csonka András, Színház Online / Színhá