Örkény István: Nápolyi A fiam, a gazember, nem akar beszélni. Nemsokára meglesz kétéves, de annyit, hogy papa is csak kegyes úri jókedvében hajlandó kimondani. Másfelől azonban hibátlanul érti az emberi beszédet, s a legbonyolultabb feladatoknak is játszva a végükre jár. "Eridj ki a konyhába, és mondd meg anyádnak, hogy el kell mennem, adjon ebédet. " Kimegy a konyhába, valamit muzsikál az anyjának, két perc múlva itt az ebéd. Az a legingerlőbb a dologban, hogy ő nem tanulja meg a mi beszédünket, de mi az övét igen. Örkény István: Egyperces novellák (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1984) - antikvarium.hu. Szép lassan rácsalogatott minket az ő kézzel-lábbal, mutogatással kevert tolvajnyelvére. Ha valamit keres s megtalálja, fülsértő í-zéssel sikoltja világgá örömét; ha nem találja, egy hosszan elnyújtott nyee-vel adja tudtunkra bosszúságát, de azt is olyan idegtépő hanggal, mint amikor a porcelántányéron megszalad a kés. Ha szomjas, odacibál a fiókos szekrényhez, ahol tavaly ilyenkor, amikor betegen feküdt, a szacharinos tea állt. Azóta odajárul vízért, s ha megkapta, jóleső hömmentéssel jelzi elégedettségét.
Senki sem szólt érte, ha a vételezők zsebre vágták az ilyen hulladékot. Közös megállapodás szerint tehát barakkonként nyolc-nyolc ember hozta haza a kenyeret, plusz a barakkparancsnok vagy ennek helyettese. A valóságban azonban nagyobb volt ez a szám. Örkény István: A kenyér - diakszogalanta.qwqw.hu. Sokan ugyanis nem bíztak a vételezőkben, akik (ha a barakkparancsnok vagy a helyettese nem nézett oda) esetleg benyúlhattak a lepedőbe, és jókorákat törhettek a kenyérből; ezért aztán olyanok is, akik nem voltak sorosak, elindultak a vételezőkkel, megvárták őket a pékség előtt, és hazakísérték a kenyeret. Körülbelül hét óra volt, amikor a vételezők megérkeztek. Ledobták a lepedőket a földre, és hozzáláttak a kenyér szétméréséhez. Egy-egy barakk létszáma négyszáz fő körül mozgott. Majdnem másfél évig tartott, amíg a hetvendekás adagok kiosztására sikerült olyan módszert egy olyan módszert találni, mely többé-kevésbé mindenkit kielégített. A barakkparancsnok maga elé tett egy hosszú furnérlapot, rajta a barakklakók névsorával és egyes nevek előtt csillagokkal.
Eltűnt a múlt, s belőle Moszkva. Már ifjúságát eltemette Érte. Ha sír egy újabb élet, felriad. Elűzi még a háborút a béke, Míg oszlopokban áll a kézirat. Mit össze-vissza vet papírra Tolsztoj, Tisztázni mindig ott a női kéz. Ezerszer újra írni, és ha kész, Tucat kötet tekint le majd a polcról. Élet s halál papírba fogva. Világhír vár a Rosztovokra. S mi vár reám? Egy furcsa ízű eszme Terhétől rogy Ljovocska asztala. Tanát a józan ész fölé helyezte. Zarándokhely lett házunk, Jasznaja. A testi kéj, a pénz, mind ördögadta Világi bűn. Elvetni szent dolog. Haszonlesők, kétszínű csertkovok Körében ül, s áldoz le lelke napja. S míg hirdetett sok józan elvet, Sokadszor is teherbe ejtett. Aszályos év. Szomjazva küzd az élet. Járvány kaszál csupán, a rozs kiég. Bejárva mind az éhező vidéket, Élelmet osztogatnak Tolsztojék. Megannyi cél, hogy küzdjön és utazzon. Egy misszió, mely összeköt megint. Nyomdába vinni Lev regényeit, Tárgyalni, mint valódi üzletasszony. Segéllyé válhat minden oldal - Így él az "átkozott" vagyonnal.
Megmutattam a következő nápolyit. - Mondd szépen: cukor. A szóvégi r-t kimondani már férfimunka. Kimondta. Kimondta, hogy kenyér, hogy virág, hogy alma, hogy madár, hogy rocska... Talán egy félóra hosszat csevegtünk kéttagú szavakban; amit mondtam, mondta utánam. Ekkor vérszemet kaptam és így szóltam: - Mondd szépen: villamos-végállomás. Nézte az én mindent tudó számat, és elkezdte utánaformálni az ő rózsaszínű, puha, szamócalevél nagyságú ajkával e két szót. De ők nem akartak világrajönni, megkapaszkodtak valahol, összegabalyodtak, csak valami alaktalan habarék bukott ki száján. Lehajtotta fejét, és elkezdett sírni. Bennem pedig előötlött valami, valami, amire sohasem gondoltam, amit már régen elfeledtem, s ami soha vissza nem ötlött volna az emlékezetembe, ha sírni nem látom a fiamat - az, hogy amit tudunk, milyen fáradalmak és kínok és töredelmek árán tudjuk. Elszégyelltem magam, kifújtam az orrát, kezébe nyomtam a nápolyis zacskót, és kimentem a szobából. Tíz perc múlva benéztem hozzá, még mindig a földön ült, eszegette a nápolyit, és hüppögött.
Natascha Kampusch könyvei - 1. oldal 1. oldal: 1 - 1 Könyv Natascha Kampusch 1 5 990 Ft 3096 Days On March 2, 1998, ten-year-old Natascha Kampusch was kidnapped, and found herself locked in a house that would be her home for the next eight years. She was sta... Sikerlista 2 999 Ft Árvízi napló Fábián Janka -25% Alig hét esztendővel a pusztító kolerajárvány után, 1838 tavaszán minden idők legnagyobb árvize öntötte el az ekkor már rohamosan fejlődő, nyüzsgő és prosperáló... 3 443 Ft Öveket bekapcsolni! - Történetek a boxutcából Szujó Zoltán -31% Az egyik legismertebb hazai sportriporter, Szujó Zoltán 11 éven át utazott a Forma-1-es világbajnoksággal riporterként, majd további 7 éven keresztül volt a haz... 3 299 Ft Vadító L. J. Shen Az összetört szívek szellemei visszatérnek "Az év legjobb könyve. " - When Vane Reads blog "Felkorbácsolja az érzelmeket. " - BluvsBooks blog 3 374 Ft Minden mulandó - Tíz pszichoterápiás történet Irvin D. Könyv a pincéből: Natascha 3096 napja - Blikk. Yalom "A nyolcvanas éveimben járok, és soha nem voltam nagyobb békében önmagammal. "
2006. Natascha kampusch konyv 1. augusztus 23-a kora délutánján Natascha Kampusch, a mindenre elszánt 18 éves fiatal nő őrült rohanásba kezdett egy látszólag teljesen átlagos osztrák ház kertjéből a szabadság felé... Alan Hall és Michael Leidig az akkor 10 éves kislány elrablásának pillanatától kísérik figyelemmel a nyolc és fél évig tartó történetet. Beszéltek és interjúkat készítettek több rendőrségi nyomozóval, ügyvéddel és pszichiáterrel, valamint a Nataschához legközelebb álló családtagokkal is. A szerzők minden rendelkezésre álló forrást felhasználtak, hogy minél közelebbről megismerhessük a gyermekrablás, a nyomozás és a pincében eltöltött évek történéseinek hátterét, körülményeit, a szereplők jellemét és tetteik mozgatórugóit. De ebben a történetben a dolgok ritkán azok, aminek látszanak.
Túl sok az elhallgatás, túl bonyolult és ellentmondásos minden, túl keveset láttam az igazi Nataschából. Úgy érzem, nem az igazi történetet olvastam, nem kerültem közelebb az igazsághoz. Az elmondottaknál fontosabbak az elhallgatások. A saját történet pedig még várat magára. Natascha Kampusch könyvei - 1. oldal. Az olvasónak nem kell feltétlenül megtudnia azt, nem is tudhatná meg maradéktalanul. Elég, ha Natascha felépíti magában, magának. Remélem sikerül neki.
Miközben a szövegben megszólalni tűnő Natascha határozottan, öntudatosan követeli magának a saját történetéhez való jogát, miközben kikéri magának önmaga, története mások általi kisajátítását és a celeb státust, amit nyújt, az egyrészt mások (a fent említett, közvetlenül a szabadulás után a lányra nagy hatást gyakorló szakemberek tömege) által hozott magyarázatok és elemzések sora, másrészt a közvélemény, a támadók és kételkedők, megbélyegzők számára írt mentség, egyféle apológia, magyarázkodás, mentegetőzés – féltudományos formába öntve. Natascha kampusch konyv teljes film. Maga a könyv felépítése is ezt sugallja – az emlékezés elején bemutatott családi háttér története is az önigazolás, magyarázat része. A csöppet sem boldog, széthullt családból származó, verbális, sőt fizikai erőszaknak is kitett, szorongó, önbizalomhiányban szenvedő, gátlásos kislány eleve hátrányból indul. Kinti, fogsága előtti élete is inkább menekülés, magányba való zárkózás, a későbbi borzalmak még maradék erejét, önbizalmát is semlegesítik. A belső, lelki fogság az, amiből fel kell állni, ebből kell kiszabadulni.
Hűha. Most egy kicsit gondban vagyok. Mert ahhoz, hogy ezt a könyvet értékelni tudd, ahhoz némiképp el kell szakadni a történettől, ki kell lépni belőle. Ez pedig nem könnyű, óhatatlanul beléd férkőzött, nehéz szabadulni tőle, meg attól az érzelmi, gondolati káosztól, amit kivált belőled. Nehéz és egyszerre könnyű elhinni azt, ami Nataschával történt. Nehéz, mert nem akaródzik arra gondolni, hogy fehér furgonok a te utcádban is megfordulnak. Könnyű, mert bármilyen cinikusan hangzik: egy a sok borzalom közül, amelyről nap mint nap hallasz. De valójában mi is történt Nataschával? A könyvet olvasva úgy tűnhet, mindent megtudtunk a rablás-fogva tartás-szabadulás történetéből. Közben meg egyre erősödött bennem az érzés, hogy bizony több benne az elhallgatás, az elfedés, a hiány, a talány. Kampusch Natascha szerző könyvei - Book24.hu könyváruház. Nem biztos, hogy tudatosan alakították így az elbeszélők, de könnyen lehet, hogy igen. Az igazságot csak és kizárólag Natascha tudja – vagy bizonyos szempontból talán még ő sem. Szándékosan szóltam "elbeszélők"-ről.
Natascha azonnal kihasználta a lehetőséget, és megszökött. A 3096 nap ban őszintén beszél rabságáról. Kendőzetlenül tárja fel a pinceodúban, majd a lakásban eltöltött napjait. Fogvatartója (akit mindvégig tettesként említ), gyakran brutálisan megverte, éheztette, lelkileg terrorizálta, nehéz fizikai munkával terhelte és folyton megalázta. Arra is kényszerítette, hogy vele töltse az éjszakát a fenti hálószobájában, de – Natascha állítása szerint – szexuálisan nem bántalmazta. Erre Natascha szaván kivül más bizonyíték nincs, ő pedig minden további magyarázkodást elutasít ezzel kapcsolatosan, ahogyan elutasítja a Stockholm-szindrómát is. Szerinte ez egy kategorizáló diagnózis; úgy véli, hogy "egy bűncselekmény keretei között megteremteni a normalitás védőburkát nem szindróma", hanem egyféle harcmodor a kilátástalan helyzetben. Natascha kampusch könyv. Egy interjúban arra a kérdésre, hogy kiknek ajánlja a könyvét, azt felelte: 12-16 év közötti gyerekeknek, hogy tanuljanak belőle. Én nem hiszem, hogy ezt a könyvet odaadnám majd a 13 éves gyerekemnek: ezt olvasd el, és okulj belőle, mert olyan dolgokról számol be Natascha, amelyek nem szabadna megtörténjenek, túl vannak a normalitás határán és még egy felnőttet is elborzasztanak.
Felnőtt lettem, a második énem szorosan fogta a kezem, és pontosan tudtam: nem akarok továbbra is így élni. Önálló akartam lenni. Színésznő akartam lenni, könyveket írni, zenélni, találkozni más emberekkel. Szabad akartam lenni. " Az ember nem változik meg egyik napról a másikra. Attól, hogy betöltöm a tizennyolcadik évem, nem leszek felnőttebb, mint egy nappal korábban. Nyolc év gyötrelem ezért, hogy egy jelképes nap felnőtté avasson, hogy felnőttként viselkedhessem? És ez csak egy a furcsaságok közül. (Azt sem értem, hogyan lehet erősebb a félmeztelenség miatti szégyenérzet a fogságnál, erőszaknál… Nem, ha igazán szabadulni akarsz, ennyi nem tarthat vissza, mondjanak bármit a pszichológusok. Egy ilyen határhelyzetben a szégyenérzet felesleges civilizációs máz, amely már rég lekopott az emberről. ) És még nem szóltam a majdnem mindvégig "a tettes"-ként emlegetett Priklopillal való viszonyról, ennek megítéléséről. Minden megértő pszichológiai megközelítés, keresztényi megbocsátás, felnőtt tárgyilagosság ellenére nem érzem Nataschát hősnek, kivételesnek emiatt a nézőpont miatt.