Az eddig elkülönülő zenei műfajokból közös nyelvet teremteni - alighanem ebben rejlik Szakcsi elhivatottsága, és ennek jegyében került sor Kathy Horváth Lajossal évtizedek óta tartó improvizációinak első felvételére (In one breath, 2002 - BMC CD 061). Következett a Új Magyar Cigány Jazz című kiadvány (Orbán György-nagybőgő, Lakatos Pecek András-dobok, Rostás Mónika-ének, Rostás Csaba-ének, szájbőgő, Szakcsi Lakatos Béla -zongora), amely egyedülálló, ha úgy tetszik stílusteremtő. Néhány amerikai zenész tagadja, hogy létezik európai jazz is. Csak a néhai nagy belga cigány származású gitáros Django Reinhardt számított kivételnek. Amikor őt hallották, elismerték, hogy jazzt játszik, ha nem is pont olyat, mint az övék. Django nemigen játszott pluszt, zenéjének olyan textúrája és érzelmi világa volt, mint a jazznek. Ez az új cigány jazz óhatatlanul modernebb, mint Djangoé, egy másik cigány hagyományból ered. Ennek szellemében az együttes 2004-ben, No dara! Címen, lemezt készített a BMC gondozásában.
Értékelés: 130 szavazatból Az aktuális rész ismertetője: DVORSZKY HEDVIG művészettörténész mondja a műsor bevezetőjében: "Balatonfüreden születtem ezelőtt nyolcvan éve. 18 éves koromig voltam balatonfüredi lakos. Aztán felvettek a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemre, azóta Budapesten élek. Az első 18 évem legalább annyira emlékezetes füredi lakosként, mint az utána következő évtizedek, mivel akkor is folyton Balatonfüredre jártam. Itt élt édesanyám, aztán házasságkötésem után is gyakran jártam ide nyaralni és vitorlázni előbb a férjemmel, később a fiammal és az unokáimmal. Emellett Tihanyhoz is sok-sok kirándulás élmény és irodalmi, művészeti kapcsolat köt. E két helyszínen próbálom felidézni emlékeimet: a füredi Tagore sétánytól a tihanyi Apátságig. Még egy kedves baráti társasággal is megismertetem a nézőt. Ők szervezték a Romantikus Reformkor elnevezésű rendezvénysorozatot. " Egyéb epizódok: Stáblista: április 7. - csütörtök április 14. - csütörtök
1980-ban a Beatricével, valamint párhuzamosan a Vágtázó Halottkémekkel lépett fel. Bár sokan a nagygenerációs underground tagjai közé sorolják, ő azt mondja, soha nem ismerte azt a világot, bár kapcsolata volt velük: "mindannyian ellenzékiek voltunk, de soha nem tartoztam közéjük. Más vágyaink voltak, más tetteket akartunk véghez vinni". Az 1980-as évek második felében már leginkább, mint "Kelet-Európai Rock Sámán" koncertezett itthon és Nyugat-Európában. Több zenei fesztivált is szervezett, amelyek célja a hagyományápolók, és az azt számos műfajban feldolgozók közös szerepeltetése volt. Egy Beatrice-koncerten így énekelte az Írtam a bátyámnak egy dalt című számot, aminek sikere miatt fel is vette az Ullmann Mónika művésznevet: Később is sokat koncertezett, mint mondta, "én mindenhol zenélek, evezőstúrákon, disznótorokon, bárhol. Most is kaptam például egy harmonikát erdélyiektől, akik megkértek, hogy itt a kocsmában játsszak nekik néhány felvidéki nótát. Waszlavik gazember sámán lászló. Gyerekkoromtól kezdve ez volt az én zeném, minden más csak másodlagos lehetett.
"Szóval Feró előszedegette ezeket a számokat, és a Neoton Jojója mellett merült fel – úgymond szarkasztikus stílusban feldolgozandó anyagként – Ullmann Mónika egyik gyerekdala is, ami eredeti formájában körülbelül olyan művészi értékkel bírt, mint azok a filmek, amikbe (a biztos siker érdekében) vagy kutyát, vagy meztelen nőt raknak a producerek. A Beatricében pedig mindig érvényesült egyfajta demokrácia, ezért Feró felkínálta ezt a dalt, hogy adja elő az, aki a legordenárébban tudja elénekelni a Boney M. Daddy Cool című számának alapjára. Ezt a szerepet a dobos, a gitáros, Donászy Tibi és én is megpályáztuk, majd meg is nyertem aztán a versenyt azzal, hogy mintegy megelőlegeztem az éneklésmóddal egy bizonyos, talán pig-metal nevű alműfajt. " Persze az ilyen modalitású hörgésnek hangot adó csepűrágó figurája egyáltalán nem áll távol attól a képtől, amit a már-már hungarikumnak minősíthető hőskorszak keserédes közegében komédiázó Gazemberről őrzünk. Waszlavik Gazember László. Összképünk azonban hiányos marad, ha elkerüli a figyelmünket a tény, hogy interjúalanyunk messzemenően komoly ön- és környezettudatos, példátlanul rétegzett reflexivitással tekint múltba s jövőbe, mikor az emlékezés jelenében ütközteti ezeket.
"Igen, ez így van. Pontosabban bizonyos nyilvánosság elől tűntem el, másban pedig benne vagyok. Körülbelül egy éve csak egy könyv írásával foglalkozom. " Miről fog szólni? "A magyar népdalok szövegvilágát kutatom. Meg is írtam tavaly, de közben annyi új információ merült fel, hogy rájöttem, újra kell írnom az egészet…" …Ön most miből él? "Én is szoktam fellépni. A zenészeknek általában 35 ezer forint a nyugdíjuk. Waszlavik László | Koncert.hu. Ez áll Feróra, áll rám vagy például Török Ádámra is, aki szintén szokott ide, Szentendrére járni. Nekem egyébként több kellene hogy legyen, mert annak idején műszaki fordítóként dolgoztam, de az egykori Kohó- és Gépipari Minisztériumban elkallódtak a papírjaim, pedig szinkrontolmácsként öt-tízszeresét kerestem egy akkori átlagfizetésnek. Ezért a könyvírás mellett húzom a tangóharmonikát, és koncertezem, ahol lehet. " Feróval, Wahorn Andrással (Bizottság) és a többi zenésztárssal tartják a kapcsolatot? "Nem nagyon. Feróval a kedves és tisztességes távolságtartás jellemzi a kapcsolatunkat.