A szituáció mélységesen felháborító, de ami miatt még inkább elszomordtam, az volt, hogy az interjú után úgy döntöttem, guglizom Szűcs Balázs nevét ("Szűcs Balázs atya" - ennyit írtam be, más kulcsszavak nélkül). Kanadai Magyar Hírlap – A pedofilia és az egyház: Oliver O’Grady atya esete. Elkeserített, hogy az első találatok között csupán elvétve találtam olyan honlapokat és cikkeket, amik a molesztálást említik. Tehát amennyiben valaki, aki segítségre szorul és az egyházi közösséghez fordulna tanácsért, továbbá nem tájékozott a szituációban, szinte tekinthetne tisztelettel is az emberre. Szomorú és undorító.
Preynat meg is próbálta megakadályozni a film berlini premierét, sikertelenül, mert ott ültem, és néztem azt, hogyan tette tönkre felettesei tudtával egy pedofil pap gyerekek életét. Ozon leginkább a harsány, stílusos filmjeiről ismert (8 nő, Dupla szerető), de a Grâce à Dieu kedvéért minden stílusjegyét a fiókban hagyta, és nagyjából Ingmar Bergmanra emlékeztető szikársággal rendezte meg ezt a filmet, ami néha nem is moziba való, tehát valamilyen szinten mégiscsak szórakoztató alkotáshoz hasonlít, hanem mondjuk David Simon (Drót, Fülledt utcák) egy sorozatához. A Grâce à Dieu története három férfit követ. Az első, Alexandre (Melvil Poupaud) családos ember, a banki munkájában sikeres, van pénze dögivel, ahogy gyereke is, szám szerint öt. Alexandre még mindig hívő. Index - Kultúr - Titokban készült film a pedofil papról. Akkor is hívő, amikor megtudja, hogy egykori molesztálója, Bernard Preynat még mindig hittant taníthat gyerekeknek. A szülei akkor sem foglalkoztak a fiú vádjaival, és most, felnőttként is lesöprik annyival, hogy "azok más idők voltak".
Még csak vizsgálatok sem indulnak
Furcsa, hogy a nyugati világon szinte mindenhol előkerültek és felelősségre vonták a katolikus egyház pedofil papjait – vagy legalább is egy részüket – miközben Magyarországon alig hallani ilyen esetekről. Igaz lehet, hogy alig volt pedofil pap a Magyarországi Katolikus Egyházban? Vagy esetleg az egyház, a hatóságok és a kormány titkolja a releváns dokumentációt és bizonyítékot, az áldozatok pedig félelemből, esetleg a szégyenkezés miatt inkább hallgatnak? Feltételezem, hogy az elkövetkező évek folyamán erre is fény derülhet. Author: A Kanadai Magyar Hírlap alapítója és főszerkesztője. A montreáli Concordia Egyetemen diplomázott történelemből. II. kerület | Amikor azt gondolod, hogy ilyesmi csak mással, máshol eshet meg, de nem: a papi abúzus-botrány szálai Hidegkútra vezetnek. Master of Arts fokú képzését a Carleton Egyetemen, PhD-jét az Ottawai Egyetemen szerezte, szintén történelemből. A KMH-n kívül a Hungarian Free Press című angol nyelvű lap főszerkesztője. 2015-ben Szabad Sajtó díjjal tüntették ki a Kanadai Magyar Hírlapot. A díjat Christopher Adam vette át Budapesten a Szabad Sajtó Alapítványtól.
- 2015. között volt a Pesthidegkút-Ófalui plébánia lelkipásztora, és a plébánia weboldala a mai napig így ír róla: "... Családjával 1986 óta él Pesthidegkúton. A középiskolát a Budapesti Piarista Gimnáziumban végezte, 1994-ben érettségizett. Gyermekkora óta a Regnum Marianum közösség tagja. Érettségi után az Esztergomi Szemináriumba jelentkezett. 1999-ben diakónussá szentelték, hatodévben diakónusként a rákoskeresztúri Szent Kereszt Plébánián végezte szolgálatát. Pappá szentelése 2000. június 17-én volt Esztergomban, első újmiséjét másnap, június 18-án mutatta be a hidegkúti-ófalui templom kertjében. 2000 és 2006 között káplán volt Szentendrén, ahol főleg az ifjúsággal foglalkozott. Önkéntesekkel megrendezte az István a király című rockoperát és a Valahol Európában című musicalt, amit itthon az anyaországban, Kárpátalján, Erdélyben és a Vajdaságban is előadtak. 2006-tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi lelkésze és tanára. Csobánkán nehéz sorsú gyerekeket táboroztat évek óta. 2012-ben először rendezte meg a Remény Kis Emberei Fesztivált szeptember 1-jén a pesthidegkúti Klebelsberg Kultúrkúriában.
Ezzel szemben Mahoney egyszerűen a 80 kilométer távolságra lévő san andreas-i egyházközségbe helyezte ki O'Grady-t, aki egy évtizeden keresztül tovább folytathatta a kiskorúak megerőszakolását. 2007-ben – Mahoney vezetése alatt – összesen 660 millió dolláros kárpótlást fizetett ki a katolikus érsekség 508 áldozatnak. O'Grady-t 1993-ban tartoztatták le és 14 évig terjedő szabadságvesztésre itélték. De összesen hét évet töltött egy kaliforniai börtönben, mielőtt 2000-ben Irországba deportálták, ahol szabadlábon élt. Berg 2005-ös, megrázó dokumentumfilmjében O'Gradyt is meginterjúolják, aki szerint a filmben való szereplése "élete legőszintébb gyónásának" szánja. A filmben levelet ír áldozatainak, melyben Irországba hívja őket egy találkozóra, ahol személyesen is bocsánatot kérne tőlük. A felszólaló áldozatok először felháborodással fogadják O'Grady meghívását, de mire végül elfogadnák azt, az egykori pap visszavonja ajánlatát. O'Grady minden interjújában látszik, hogy egyszerűen nem érti, nem tudja igazán felfogni tetteinek igazi súlyát.
Majd meleg, párás környezetben pár napig tovább oxidálódni hagyjuk. A karib tenger kalózai 6 Miután összecsaptunk teljes film magyarul 1 rész videa Dr weiss patika szeged bartók tér la 2 az 1 ben babakocsi 7
Bár az összkép némileg pozitívabb, a filmnek továbbra is vannak látványos hibái. Az egyik ilyen, hogy a karakterek is elképesztően elnagyoltak. A mellékszereplők esetében ez még talán elnézhető, ám a főszereplők is vázlatosak, a döntéseik, gondolataik nincsenek elég finoman megjelenítve, ez pedig rányomja a bélyegét az egész kapcsolatuk hitelességére (egy ilyen "egymás husába beletépünk" típusú viszonyrendszer nem működhet nüanszok nélkül). Egyszerűen nem lehet a Jane Austent bármikor hibátlan idéző, eminens tanulóból egyik napról a másikra bulikon verekedő, ordítozó lányt, még a suli rosszfiújából felelősségteljes és gondoskodó férfit csinálni. Az ilyen karakterívek hitelességéhez kellenek az átmenetek, kellenek az akadályok, azok a személyek, akik formálják főhőseink személyiségét. Ami ennél is nagyobb probléma, hogy Hardin viselkedésére továbbra sem adnak értelmezhető magyarázatot a készítők. Az anyakép behozása, a gyermekkori tragédiák felelevenítése jó elgondolás volt, azonban ez még mindig csak egy nagyon kis szeletét magyarázza meg az egész jellemnek.
Második részével folytatódott az Anna Todd regényein alapuló Miután -sorozat, és bár az első részhez képest érezhető némi minőségbeli javulás, a végeredmény még így is fájóan klisés és kiszámítható. Spoilermentes kritika. Az internet megjelenésének egészen biztosan vannak hátrányai, azt azonban az előnyök oldalán mindenképpen meg kell említenünk, hogy korábban soha nem látott módon demokratizálódott a tartalomgyártás. Ma már nem kell feltétlenül a legnagyobb televíziós csatornákon megjelennie, vagy a legolvasottabb lapokban publikálnia valakinek ahhoz, hogy milliók kövessék a munkásságát. Erre Anna Todd történeténél nincs is ékesebb bizonyíték. A szerzőnő bolti eladóként dolgozott és szabadidejében írta meg fan fictionjét (rajongói tovagondolás), melynek főhősét a One Direction akkori énekeséről, Harry Stylesról mintázta. Ezeket a történeteket Todd a Wattpad nevű, hazánkban is egyre népszerűbb alkalmazáson publikálta, a főleg tinikből és fiatal felnőttekből álló közönség pedig egyenesen rajongott a művekért, így azokat a szárnyi alá vette egy könyvkiadó (persze nem ez az első könyv-, majd filmsorozat, mely egy fan fictionből növi ki magát, ilyen volt többek között a Szürke ötven árnyalata is).
Hiába tehát a sok apró pozitívum, az összkép még mindig nagyrészt negatív, egyszerűen annyira komoly koncepcióbeli hiányosságok buknak ki folyamatosan a két epizód során, melyeket nem lehet egy-egy ügyesebb alkotói húzással ellensúlyozni. Amit el kell ismerni, hogy a készítők ezúttal komolyan gondolták, hogy az elődtől jelentősen különböző filmet szeretnének csinálni. Ez pedig végső soron sikerült is. Értékelés: 5/10 Képek: The Buzz Paper, Newsweek, Seventeeen 895 megtekintés.
Emellett meglepően jól állt a filmnek, hogy Roger Kumble rendező (aki a Kegyetlen játékokat is jegyzi, és több esetben ahhoz az alkotásához hasonlította jelenlegi munkáját) több összetevő esetében a szélsőségességig feszítette a határokat. Ennek köszönhető például, hogy a filmnek vannak kifejezetten önironikus pillanatai, amikor azt érezni, hogy a készítők tisztában vannak az egész alkotás, sőt a zsáner képtelenségével, negédes idealizmusával, és mernek is ezzel viccelni. Emellett a második epizód már nemcsak fülledtnek hirdeti magát, hanem az is, az erotikus jelenetek számában és azok explicitségében is exponenciális az emelkedés. Ez egyrészt nyilván szolgálja a Kumble által elérni kívánt atmoszférát (még akkor is, ha korábbi kultfilmjét meg sem közelíti a rendező), másrészt dicsérendő, hogy próbáltak egy nagyon más második részt csinálni. Persze ezek a jelenetek is klisések, a zene feleslegesen didaktikus sok esetben, szinte a jelenet elé türemkedik, ám az újítás szándékát lehet értékelni.