A Fekete özvegy egy felesleges film. Sztori A Fekete özvegy története az Amerika Kapitány: Polgárháború után és a Bosszúállók: Végtelen háború között játszódik. A Bosszúállók közötti viszályt követően Natashának rejtőzködnie kell, azonban múltja elől nem menekülhet és újra szembe kell szállnia a kémszervezettel, amely fiatal éveiben kiképezte és alkalmazta. Fekete özvegy kritika Habár Natasha Romanoff karakteríve lezárult a Bosszúállók: Végjáték eseményei során, egy önálló Fekete özvegy filmben és a múltjával való szembenézésben lett volna potenciál, még ha az ötlettel egyébként késtek is vagy öt évet a Marvelnél. De az is lehet, csak az angol beszéd gyakorlása miatt kellett ennyit várni, ami Natasha való életbeli származását illeti. Véleményem szerint egy, a karakter szuperkém aspektusára és egyedüllétére alapuló, emberközeli méretű film lett volna ideális – mondjuk valami olyasmi, mint egy visszafogott költségvetésű, csonttörő, de karaktercentrikus Greengrass-féle Bourne-film. Elvégre is Romanoff bár Bosszúálló és képességei nyilván túlmutatnak egy átlagos emberén, mégiscsak egy halandó karakterről van szó… áh, mindegy, ez a Disney.
Ami a legnagyobb kérdés volt számunkra, az nem más, minthogy a Marvel megtalálja-e a Bosszúállók után méltó utódját Natasha Romanoffnak, és képes lesz méltó búcsút venni a Fekete Özvegytől? A válasz egyértelmű és egyben felemás: igen is, meg nem is. A Covid–19 kissé átrajzolta az MCU tervezetét, de a stúdió igyekezett úgy folytatni a negyedik fázist, olyan sebességre kapcsolni, mint amikor a Bosszúállók felrobbantották a mozikasszákat. Az igyekezet szép, azonban az eredetiségből kaphattunk volna kissé többet is. Először vegyük át az elkövetkező két esztendő mozis paletta kínálatát Marvel szemszögből… ha már a negyedik fázisnál tartottunk. Két hónap múlva az első ázsiai szuperhőssel ismerkedhetünk meg, Shang-Chi-vel és az Ő gyűrűivel, melyek legendával rendelkeznek (2021. szeptember 2: Shang-Chi and the Legend of the Ten Rings). Őt követi ősszel az Örökkévalók Chloé Zhao rendezésében, mely az első nagy durranásnak ígérkezik a Bosszúállók óta (cember 4: Eternals). Peter Parker az új Pókemberben is látható lesz még idén karácsony előtt, és képtelen lesz megtalálni a hazafelé tartó utat (cember 16: Spiderman-No Way Home).
Scarlett Johansson nyolcadszor – és jó eséllyel utoljára – visszatért Natasha Romanoffként. Amikor egy film különösképp hányattatott sorssal és jócskán késve érkezik meg a mozikba, akkor az a legtöbb esetben nem kimondottan jó ómen. Tulajdonképpen csak a Brad Pitt féle Z világháború jut eszembe szabályt erősítő kivételként, mert az is elég gyengének tűnt látatlanban, ám végül egy kellemes kis mozi kerekedett ki belőle. Szóval a helyzet az, hogy én csípem Scarlett-et, és a Fekete Özvegy lazaságát is, de… nem is tudom hogyan kellene ezt diplomatikusan leírnom… szóval nem tartozik a kedvenc Bosszúállóim közé, és nem feltétlen akarom leírni, hogy azért nem, mert egyszerűen felesleges… de kénytelen vagyok. Ettől függetlenül nem zavart egy pillanatig sem, de a jelenléte számomra abszolút súlytalan (biztos emlékeztek a poénra az Agymenőkből, hogy Indiana Jones teljesen felesleges volt a Frigyládában, mert nélküle is ugyanaz történt volna elejétől a végéig…. nos Natasha esetében is ugyanezt érzem).
A rendező, Cate Shortland a karaktereket igyekszik a középpontba helyezni – ami dicséretes – de a főhös gyötrelmei és fájdalmai nincsenek eléggé kicsomagolva, csak helyenként kapunk információt az igazi Natasháról. A szereplők közti dinamika, amikor időt és helyet kap a játékidőben, akkor jól működik, kár, hogy ezt nem boncolgatták tovább, hisz Florence Pught látványosan lubickolt szerepében. Dicséretes, hogy a producerként is szerepet vállaló Johansson nem akarta önmagát az arcunkba tolni, és engedte, hogy a többi szereplő is reflektorfénybe kerüljön. Okos, hisz sok jelenetben ott van, de nem érezzük tolakodónak a jelenlétét. Jelenát leszámítva a karakterábrázolás tehát csúnyán a háttérbe szorul az időszakosan megjelenő verekedős – robbantgatós jelenetek miatt, és mivel a figurák nem kapnak igazi mélységet, ezért izgulni sem lehet értük kellőképpen. Fekete Özvegy mostani ellenfele Taskmaster, aki inkább néz ki egy Daft Punk klip főszereplőjének, mint egy komolyan vehető főgonosznak. A Marvel filmek gyengesége – a főgonosz kidolgozottsága – tehát továbbra is érezhető, és szomorú, hogy ezen most sem voltak képesek változtatni.
A film végig meglehetősen feszes iramot diktál, nem hagyja a nézőt unalmában a pattogatott kukoricába borulni. A sok filmből megszokott Marvel humor is jelen van, kicsit talán egyedibb is a szokásosnál. Az egyediség kapcsán viszont előjön újra egy kis negatív érzés, nevezetesen hogy több volt ebben a történetben. Nemegyszer felvillan ugyanis egy mélyebb dráma lehetősége, ami a körül foroghatna, hogy mi választja el az emberek érdekében erőszakosan fellépő hősöket a közönséges gyilkosoktól. A felvetés nagyszerű, itt volna a helye, mégsem akarnak vagy mernek igazán elmerülni benne a készítő. Persze a metaforikus pohár akár félig tele is lehet: örülhetünk, hogy egyáltalán megemlítenek komolyabb kérdéseket. A Fekete Özvegy egy jól elmesélt, remekül eljátszott, ártő kezek által összerakott újabb darabja a hatalmas Marvel-kirakósnak. Ez sem kis teljesítmény, és csalódást okozni nem fog a rajongóknak, viszont új híveket sem fog szerezni nagy Univerzumának. Az Özvegy pedig elégedett lehet, mert a végre mozikba kerülő önálló filmje egy korrekt, sőt néhány elemében kifejezetten jó búcsúzásra adott neki lehetőséget.
Cate Shortland rendezése minderre - ebben a formában legalábbis - sajnos egyértelmű válaszokkal szolgált… A Polgárháború és a Végtelen háború eseményei közé lett pozicionálva a hidegvérű bérgyilkosból Bosszúállóvá lett Natasha Romanoff története, akit az élet egy ismerős helyszínre sodort: Budapestre, de még a kellemetlen kiruccanás apropója is hasonló ahhoz, mint amit a múltban Sólyomszemmel átéltek. Natashának nem csak a Kiképzővel, vagy épp egy nagyobb léptékű fenyegetéssel, de a múltjával is szembe kell néznie. A Fekete Özvegy teljes egészében erre is épít, ezt pedig egy olyan 10-15 perces nyitánnyal indítja útjára, mely az egész MCU egyik, ha nem a legjobb kezdése volt. Szavak nélkül születik meg a feszültség, minimális információcsepegtetésekből is azonnal képbe kerülünk, és nem csak egy izgalmas, de egy legalább annyira fajsúlyos élménynek is megágyaz a felütés. A nyitányt követő montázs is nagyon hangulatosra sikeredett, még ha a maga kissé szájbarágós módján is. A kezdeti lendület az alapvetően lassan építkező tempóval egyébként ki is tartott egy ideig, egyfelől mert Scarlett Johansson ugyanannyira tökéletes Natashaként, mint korábban, másfelől pedig Yelena figurájában is volt fantázia, pontosabban egy olyan fajta szemtelenség és lazaság, amit Florence Pugh előtt talán még nem is hoztak korábban az MCU-n belül.
Amikor egykori fogadott húga, Yelena Belova küld neki egy olyan csomagot, ami ismét a sötét múltját idézi fel benne, nemcsak múltbéli démonaival, hanem a rejtélyes Kiképző karakterével is összetűzésbe kerül. Nincs mit tenni, Natashának Budapest felé kell vennie az irányt, hogy egykori "családtagjaival" közösen pontot tegyen a múltja és a Vörös Szoba történetének végére. Őszinte leszek, a film első fele egészen rendben van. A múltidézős nyitójelenet, valamint a film eleji stáblista alatti zenés montázs ad egy komor, a 2014-es Amerika Kapitány: A tél katonájához hasonló atmoszférát az egész filmhez. Natasha menekülése, Kiképző első felbukkanása, valamint a Florence Pugh játszotta Yelenával közösen eltöltött "meghitt" budapesti kiruccanás is kifejezetten szórakoztató. Nyomokban az újhullámos Mission: Impossible-filmek is eszembe jutottak a vászon előtt, de talán csak elkalandoztam, és inkább már egy új M:I filmet néztem volna. Pugh egyébként nagyszerű a szerepben és a film egyik kiemelkedő pontja, miatta kifejezetten megérte elkészíteni a produkciót.
Parkolási lehetőség Ingyenes parkolási lehetőség az udvarban. Fizetési információ Hotel Nagyerdő az alábbi fizetőeszközöket fogadja el Elfogadott bankkártyák: Elfogadott SZÉP Kártyák:
Megújult Debrecen Zöld Övezete A Békás-tó kibővítésével és környezetének megújításával 2014. augusztus 5-én befejeződött a Nagyerdő parkerdei részének rekonstrukciója, amely több lépcsőben valósult meg. Teljesen megújult és funkciójában is kibővült Debrecen egyik ékessége, a Hotel Divinus***** szomszédságában található Nagyerdei park. A Békás-tó megújítása kapcsán egy észak-déli és egy keleti-nyugati ágat létesítettek, míg a mederben egy kisebb és egy nagyobb szigetet alakítottak ki. A tó középső részé felett híd biztosítja a gyalogos közlekedést. A tó mélysége 1, 35-2, 2 méter között változik. Debrecen hotel nagyerdő castle. Az ide látogatók kényelmét, nyugodt kikapcsolódását szolgálja 124 új pad, 10 napozó, 4 ivókút, továbbá 3 sakkasztal, 1 óriás sakk-tábla és 1 petanque-pálya. Biztonságos, korszerű, akadálymentesített játszóteret is kialakítottak a 3-12 éves korú gyermekek számára, amely természetszeretetre nevelő aktivitást, testmozgási lehetőséget nyújt 600 négyzetméteren, 16 kreatív játék kihelyezésével. Az új játszótér tematikájában visszaköszön a Békás-tó hangulata, ahol többek közt különleges "óriás" béka, kötélpálya és játszóház is várja a gyerekeket.
Kirándulási lehetőség a város határba a Zsuzsi vonattal. Programlehetőségek a közeli településeken: Hortobágyi Látógatóközpont, Nyíregyháza (ZOO), Hajdúszoboszló (fürdőzési lehetőség). A szálloda által kínált masszázstípusok Frissítő masszázs A kezelés időtartama: 15 vagy 30 perc Közérzetjavító masszázs A kezelés időtartama: 30 perc Aromaterápiás masszázs A kezelés időtartama: 30 perc