Ide sorolnám a líraibb hangulatú Fly-t, meg a lebegős-sejtelmes Deaf Ears Blind Eyes is akadály nélkül hozza a '90-es évek világát, a hullámozva vánszorgó, kellemetlenül sikerült tripet megzenésítő So Far Underrel együtt. A záró, hét perce feletti All I Am pedig a zenekar olyan mérföldköve, amit talán még sosem csináltak, ennyire végtelenül szívbemarkoló módon reménytelen, végtelenbe nyúló dalt talán sosem írtak, főleg tőlük ennyire szokatlan zenei eszköztárral. Egyszerre okoz konstans libabőrt, és végtelenül összetörtnek érzed is majd magad, ha hallgatod. A gitárszólókat külön ki kell emelnem, mindenhol csodálatosak, káprázatos Jerry Cantrell játéka, valahogy most mintha újraértelmezte volna önmagát, és mindent, ami benne, meg az ujjaiban, a szívében rejtőzött. Mindegy, hogy csak pár hangot fog le, vagy egy hosszabb témába bonyolódik bele, minden gitárszóló különálló, tükörfényesre csiszolt gyöngyszem, amely kisimogatja a gyűrődéseket a lelkünkből. És akkor meg is követem magam rögtön, hogy miért rokonszenves az újkori pozitív Alice In Chains, hiszen a Rainier Fog ugyan nem depresszív, de bizonyos pontjain végtelenül szomorú.
Inkább el tudnám képzelni talán a The Devil Put Dinosaurs Here albumon. Viszont emellett egy jó nótáról van szó, amit ráadásul DuVall egyedül jegyez. Így azt hiszem, senki előtt nem lehet többé rejtély, mégis miért találtak ők Jerry Cantrellel ennyire egymásra. Video of Alice in Chains - All i Am (OFFICIAL 2018) A Never Fade aztán ismét oldja a feszültséget. A Rainier Foggal tudnám párba állítani, és gyakorlatilag rajtuk kívül nincs is más, tempósabb szám a lemezen. Itt ismét nosztalgiázhatunk kicsit, ráadásul épp megfelelő helyet is találtak neki, hiszen utána máris a záródarab következik. A filozofikus témájú All I Am bőven helyet kell, kapjon az Alice In Chains legnagyobb pillanatai között. Tördelt ritmusával, a lelkünk legmélyebb, legelszigeteltebb bugyraiba is beférkőző és onnan könnyeket előcsalogatni is képes melankóliával valami egészen elképesztőt képvisel. Nem voltak korábban sem idegenek az ehhez hasonló pillanatok a zenekartól, de ebbe most hihetetlenül beletaláltak. A refrén felvezetése, aztán a harmóniák, Cantrell és DuVall éneke az okosan felépített, de mégis zsigerinek, ösztönösnek érződő dallamokkal olyan elegyet alkot, ami a délutáni kissé fülledt melegben, a tömegben hazafelé sétálva - amitől azért nem igazán szoktam meghitt hangulatba kerülni -, és már nagyon sokadjára, egymás után hallgatva is instant libabőrt okoz.
Hogy Kurt Cobain és Chris Cornell nélkül a Nirvana és a Soundgarden történetének le kellett zárulnia, az tiszta sor. És ma már legalább ennyire egyértelmű, hogy az Alice In Chains sztorija nem érhetett véget Layne Staley halával, bármily karizmatikus frontember is volt. A Black Gives Way To Blue és a The Devil Put Dinosaurs Here albumok ismeretében ugyanis senki nem kérdőjelezheti meg, hogy a seattle-i csapatnak a továbbiakban is volt érvényes – ugyanakkor a klasszikus lemezekhez méltó színvonalú – mondanivalója. A Rainier Fog pedig talán végérvényesen meggyőz mindenkit arról, hogy a 2018-as Alice In Chains véletlenül sem tekinthető egy egykori rocklegenda igen meggyőző utódzenekarának. Egyrészt, mert – megkockáztatjuk – az új lemez talán két elődjénél is hajszálnyival erősebbre sikeredett, másrészt, mert a 2000-es évek kiadványai közül ez az anyag érezteti leginkább, hogy a zenekar új utakon jár. Természetesen ízig-vérig Chains-műről beszélünk, hangvételében azonban mégis valamennyire más, mint a korábbi anyagok.
És ez ebben a formában mélyebbre mar, mint bármi más. Élőben az életigenlést hozzák, legalábbis amikor koncerten találkoztunk ( 2009 és 2018), ezt mutatták nekem, és ugyan ez a két alkalom elképesztően kevés, de igyekszem bővíteni a közös randevúkat, addig is innen üzenem egy esetleges legközelebbi találkozás bevezetéséhez: Hello, Jerry!...
Az egy dolog, mindenki tudja, hogy a legjobb lírai dalokat a rockzenészek tudják írni, ám megkockáztatom, hogy az All I Am olyan szintű mű, amilyet a rockzene, illetve minden egyéb zene történetében csak nagyon keveseknek sikerült alkotni. Ha ilyen dalokat tudnak írni 2018-ban, akkor nincs miért aggódni. Mélységesen szép és magával ragadó, de van benne egy adagnyi fájdalom is, mindez tökéletesen ötvözve. Megjegyzem, ez benne volt a zenekarban. Amikor 2016-ban kijött tőlük a Rush-feldolgozás, a Tears, már akkor az járt a fejemben, hogy milyen nagyszerűen elkapták a dal hangulatát. Érdemes azt a szerzeményt is meghallgatni, annak is nagyobb nyilvánosságot kellett volna kapnia. De vissza az All I Am-re! Ha létezne, illetve ha olyan hatása lenne az MTV-nek (a félreértések elkerülése végett, a Music Television-re gondolok), mint volt a '90-es évek elején, akkor ez a dal minden kaput megnyitna a zenekar előtt. Az album hangzásáról különösebben nem akarnék írni: kiváló, ahogy azt sejteni lehet.
Hurrá! Hurrá! Hurrá! Igen, én még így tudok lelkendezni, ha egy Top 3-as kedvencem új albumot ad ki. Márpedig a "Csénsz" nálam kb. 1992 óta Top 3-as kedvenc. Emlékszem, a '93-as budapesti Metallica-koncertet is nagyobb részben miattuk vártam, annyira belehabarodtam a Dirt albumba. Ám végül, ahogy az ismert, a Megadeth ugrott be az AIC helyett a betegeskedő Layne Staley miatt lemondott turnéra. Én pedig 2009-ig vártam, hogy végre élőben láthassam a zenekart. Előrebocsátom: ez az album hatalmas 5/5. Pont. Oszoljunk, kérem, nincs itt semmi látnivaló! Na, jó, nézzük egy kicsit bővebben! Ez már a harmadik sorlemez a zenekar visszatérése óta, tehát William Duvall énekes immár éppen annyi AIC-albumon énekel, mint Staley. Azonban semmiféle összehasonlításnak nincs értelme, annyira két különböző karakterről beszélünk. Felesleges a korábbi Duvall-albumokkal való összevetés is; a visszatérő Black Gives Way to Blue és a The Devil Put Dinosaurs Here is kiváló a maga nemében. Talán a Devil… a hossza miatt egy kicsit gyengébb, ott beleestek abba a hibába, amibe sokan mások, 67 perc ugyanis sok egy albumból.
Ez lehet az első mRNS vakcina, amit egy fertőző vírusbetegség megelőzésére alkalmaznak. A hagyományos vakcinák elölt vagy élő, de legyengített vírust alkalmaznak, hogy "megtanítsák" az immunrendszert a kórokozót felismerni és így immunválaszt indukálni. Az élő legyengített vírus betegséget nem tud okozni. Ugyanakkor a sejtekben elszaporodik és így az immunrendszer ugyanúgy védekezik ellene, mintha természetes fertőzés támadta volna meg a szervezetet. Az mRNS vakcinák, ezzel szemben, becsapják a sejteket – magyarázza a kutató –, mert teljes vírus helyett csak egy vírus proteint gyártatnak le velük. A természetben az mRNS molekula feladata ugyanis az, hogy a DNS molekulából lemásolja egy-egy fehérje előállításához szükséges genetikai információt. Egyre több a veszélyes hamisítvány az interneten - HáziPatika. Az mRNS vakcina a korona vírus tüske fehérjéje gyártásához szükséges küldönc RNS molekula laboratóriumban előállított változatát tartalmazza. Ezt oltják be a szervezetbe, ahol a sejtek elolvassák a szintetikus mRNS-ben kódolt információt és legyártják a tüske proteint.
Korábbi cikkek Hetilap Választás 2022 hvg360 előfizetés Az mRNS nem csak a Covid elleni oltáshoz jó, sokféle betegség ellen is gyógyszer lehet belőle a következő évtizedekben. Duma Aktuál: NER-tagságit a kormányablaknál és közbeszerzést mindenkinek! Duma Aktuál 2022. 03. 25. 17:30 1 perc Vessünk véget a kettős mércének: magánjachtot és elérhető drogokat az átlagembereknek is! Index - Tech-Tudomány - RNS-alapú vakcina fázis-II vizsgálata kezdődhet Amerikában. Ezt javasolja Litkai Gergely a politikusok képmutató vagyonnyilatkozatainak böngészése után. Megfogalmazódik még tucatnyi szokatlan ötlet: nyolctalálatos ötöslottó, visszaosztás minden kártyás fizetésből, kuponos Magyar Közlöny. De kik azok a KATA-manók és mit jelent az optimál szexualitás? Duma Aktuál: "Andi, Paksot lekapcsoltad? " – így lett szegényebb Mészáros Lőrinc Duma Aktuál 2022. 04. 06. 17:30 1 perc Még nem tudni, mennyit hozhat Mészáros Lőrinc konyhájára a Fidesz újabb kétharmados választási győzelme, de előtte az ukrajnai háború miatt több mint 20 milliárdot vesztettek értékükből tőzsdei érdekeltségei.
Egyszerű lehet mindezt azzal elintézni – és Facebook-kommentelők ezt láthatóan meg is teszik –, hogy itt forint a fizetőeszköz, amíg nem megyünk külföldre, ez kit érdekel, ám a helyzet ennél jóval bonyolultabb, a gyengülés pedig épp annyira érinti azokat is, akik nem mennek tovább a sarki boltnál. Elmagyarázzuk, miért.