A hazánkat lejárató riportfilm azt sugallta, hogy a felújítás alatt álló budai Vár és a Kossuth tér a szélsőséges nacionalizmus bizonyítéka. Elnézést kért a budai Vár felújításával kapcsolatos lejárató propagandafilmjéért a Deutsche Welle – tájékoztatta a Magyar Nemzetet a Budavári Lakosok Szövetsége. A Magyar Nemzet megírta, hogy az I. kerületi lakosok érdekeit képviselő egyesület felszólító levelére – amelyben a szervezet a budai Vár felújításával kapcsolatos kisfilm korrigálását kéri – válaszul Christoph Jumpelt, a német közszolgálati televízió vállalati szóvivője közölte: nem állt szándékukban a történelmi összefüggések félreérthető bemutatása. A szóvivő emellett megjegyezte, hogy időközben a riportfilmet egy szerkesztőségi megjegyzéssel látták el, amelyben igyekeznek világossá tenni, hogy a náci Németország felelős a zsidók százezreinek kényszerített elszállításáért és meggyilkolásáért, így elnézést kérnek, ha a jelentés más benyomást keltett és egyoldalúnak tűnt. A Deutsche Welle válaszát értékelve a Budavári Lakosok Szövetsége kijelentette: az egyetlen elfogadható megoldás a videó törlése lehet, ugyanis a történelem meghamisítására és hazugságok közlésére nincs mentség.
Etikátlan csúsztatásokkal van tele a Deutsche Welle (DW) nevű német közszolgálati televízió a budai Várban készített videója, amelyben az egyik civil megszólalót is a német televízió propagandacéljaira használták fel. A felvételen nyilatkozó Wágner Tamás szavait úgy tolmácsolták németül, hogy eközben annak magyarul elhangzó kijelentései sokszor nem vehetők ki. Mint kiderült, szándékosan járhatott el így a DW, hiszen olyasmit adhatott Wágner szájába, amiket nem is mondott. Wágner Tamás lapunk kérdésére hangsúlyozta, hogy ő kizárólag a Várban folyamatban lévő építkezésekről, azoknak a közlekedést megnehezítő voltáról beszélt, illetve arról, hogy a kormányzathoz érkező delegációk miatt gyakran vannak lezárások, ami időnként szintén zavaró lehet az autósoknak és a gyalogosoknak. A videóban azonban azt sejtették, hogy Wágner ennél jóval többről beszélt, mivel úgy fűzték az általa mondottakat az előtte megszólaló Karácsony-párti polgármester, V. Naszályi Márta szavaihoz, hogy a helyi lakost "szintén nagyon elszomorítják a fejlemények".
A magyar kormány budapesti építkezéseiről készített nemrég riportot a Deutsche Welle. A német közszolgálati médium a budai várban zajló munkálatok és a Kossuth Lajos tér átépítése kapcsán igyekszik bizonyítani, hogy a magyar kormány szélsőségesen nacionalista, értékei pedig szembemennek az Európai Unió által vallottakkal. A riportban rögtön elhangzik, hogy a kormány "kisajátítja a város tulajdonában lévő ingatlanokat", ami kapcsán V. Naszályi Mártát, az I. kerület ellenzéki polgármesterét szólítják meg, akit nagyon elkeserítenek az építkezések. A polgármester szerint a kormány rossz társadalmi üzenetet közvetít, ő pedig nem akarja az 1944-es állapotában látni a Várnegyedet. "Ez a kormány önkényes, diktatórikus, a társadalom érdekeivel szembemenő döntése volt" – panaszkodik a politikus. A foly tatásban V. Naszályi "véletlenül" találkozik egy helyi lakossal, Wagner Tamással, akit szintén nagyon elszomorítanak a fejlemények. A férfi és a polgármester közösen sajnálkoznak, megállapítva, hogy már semmit sem lehet tenni a beruházásokkal szemben.
A várkapitányság az említett műsorra reagálva azt is kiemelte, hogy a városrész kulturális gyarapodása és életminőségének folyamatos javulása egyenes arányban áll az ingatlanok értéknövekedésével, és már csak ezért is érthető, hogy a várbéli polgárok döntő többsége támogatja a munkájukat. "A Várban élőktől érkező visszajelzések és a kutatások is azt igazolják, hogy az itt élők támogatják a programunkat, amely során a Várban élők igényeire is figyelemmel vagyunk" – tették hozzá. Folyamatos tájékoztatás A zrt. által végzett munkáról mind a Várnegyedben lakók, mind az ide látogatók első kézből szerezhetnek naprakész információkat. A friss hírekről a Nemzeti Hauszmann program közel kilencvenezres követőtáborral rendelkező Facebook-oldalán és hírlevelükben is folyamatosan tájékoztatást adnak. A havonta megjelenő, ingyenes tájékoztató és kulturális lapot, a Budavári Séták magazin t minden hónapban eljuttatják az első kerületi postaládákba, de online formában is bárki letöltheti az összes megjelent lapszámot.
A történetben nincsen semmi új a nap alatt, egy igazi heistsorozattal van dolgunk – a Netflix kissé szájbarágósan az angol címbe is beleerőltette a szót, holott az eredeti cím Papírház at jelent: egy kissé bogaras zseni megtervezi minden idők legzseniálisabb rablását, amihez Spanyolország-szerte toboroz csupa bűnözőkből álló szupercsapatot. A páncélszekrények mellett morális kérdéseket is feszegetnek, a Professzor fedőnévre hallgató agytröszt ugyanis kijelenti, hogy a nagy pénzrablás valójában nem rablás, mivel a pénzverdében maguknak nyomtatják a pénzt, és különbenis, a bankok az igazi tolvajok, azoktól meg ugye nem bűn lopni. Illetve ott a főszabály is, miszerint senkit nem szabad bántani, így főhőseink a spanyol királyi pénzverdében barikádozzák el magukat napokra, ahonnan valahogy el kell majd tűnniük egy kamionnyi pénzzel együtt úgy, hogy a spanyol rendőrség a hadsereggel karöltve körbevette őket. Olyan ez, mintha a spanyol Oceans's Eleven t néznénk, de szintén erős hasonlóságot mutat például A szökés című sorozattal is, hiszen a rablás mellett a szökés is elengedhetetlen bűnözőink számára ahhoz, hogy a jövőben ne egy börtön menzáján kanalazzák a finomfőzeléket, hanem a Bahamákon a kaviárt.
Ezért IMÁDJA mindenki A NAGY PÉNZRABLÁST | 1. -2. évad kritika 💲🎬 [ÚTKERESŐ] - YouTube
Picsogós, megható, érzelemdús vége lett, de olyan szinten, ami már zavaróan túlzó. Bevallom őszintén, miután véget ért az utolsó rész, elhúztam a számat. Kifújt a lendület, úgy éreztem, az utolsó rész nem méltó az egészhez. Aztán persze gondolkodtam sokat és arra jutottam, hogy a készítők gyakorlatilag semmi mást nem tettek így a végén, mint azt domborították ki, ami miatt A nagy pénzrablás alapjáraton népszerű lett. Hogy előhúzták a szeretetkártyát, az érzelmeket és a néző óhatatlanul törölgetni kezdte a könnyeit a szeme sarkából. Hiszen – valljuk be – a szeretet az, ami miatt ennyire tudtunk rajongani A nagy pénzrablásért. A szeretet, amit a színészek éreztek egymás iránt a munka közben, a szeretet, ami eggyé kovácsolta a karaktereket a sorozatban és a szeretet, amit a néző érzett úgy az egész iránt. Szerettük a bandát. Így egyben a bandát. Mert külön-külön ezek az emberek nemhogy nem voltak szerethetőek, de a sorozat is mehetett volna a kukába két epizód után, ha nem egyben nézzük őket.
Ez pedig rendkívül fontos tényező, mivel a sorozat leginkább abban tündököl, hogyan lehet a nézővel is átéreztetni azt a dilemmát, amin az úgynevezett "főhősök" végigmennek. Az emberi tényező, és annak kiszámíthatatlansága nagyon fontos a történet egészét nézve. Furcsa érzés, de a néző ezer százalék, hogy a spanyol államot megkárosítani vágyó tolvajoknak fog szurkolni a sorozat egésze alatt, ennek pedig több oka is van. Egyrészt megismerjük a rablók emberi oldalát, másrészt pedig elkezdjük tisztelni azt a fajta átgondoltságot, amivel Professzor, Tokió (Úrsula Corberó), Rió (Miguel Herrán), Denver (Jaime Lorente) és a többiek végigcsinálják a túszdrámát. Ez nagyjából a második évad végéig tart, a harmadik szezonban ugyanis a Netflix érezhetően elkezdte egy kicsit más irányba mozgatni a dolgok alakulását. Ekkor ugyanis magasabb fokozatra kapcsol A nagy pénzrablás és a pszichológia sakkjátszma helyett az akció, a robbanások és a szereplők közötti kapcsolat kerül a középpontba. Fotó: Netflix Ami még ennél is érdekesebb, hogy a netflixes sorozat a harmadik szezonjában már arról kezdi el oktatni a nézőt, hogy legyen bármennyire elfogadott eszme is nyugaton a kapitalizmus, a rendszer nem alkalmazható mindenkire: sokakat taszít szegénységbe a pénz utáni hajsza.
Töltsd le alkalmazásunkat Töltsd le alkalmazásunkat
A professzorról nem is beszélve. Női szemmel nézve kb egyszer nem támadtak pikáns gondolataim a professzorról, aki a sorozat nagy részében ing alól kivillanó retró trikóban vagy gombos, kockás pizsiben menőzött és közben madarakat hajtogatott. Mégis, amikor összerakták ezt a tíz-tizenegy figurát, lett belőle egy olyan maszlag, egy olyan banda, amit imád mindenki Alaskától Ausztráliáig. Együtt valami fantasztikusak, bár erre nem igazán van magyarázat. És pont ez az, amit megfogtak az alkotók és nem eresztettek el a végsőkig. Számomra mondjuk pont ez lett a veszte is a sorozatnak, mert maradt a számban egy eléggé erős keserű szájíz. De spongyát rá, hiszen az utóbbi évek – számomra – legkedveltebb sorozatának utolsó öt részét vétek lenne kihagyni. Sör, popcorn, sok párna, százas zsepi és mehet is a filmezés.