Értékelés: 29 szavazatból A szeretett kansasi születésű szerkesztő, Arthur Howitzer, Jr. halálának alkalmából A Francia Kiadás (egy széles körben terjesztett francia székhelyű amerikai magazin) szerkesztősége összegyűlik, hogy nekrológot írjon. A Howitzerhez kötődő emlékekből négy történet elevenedik meg: útinapló a Bicikliző Riportertől a város kétes hírű kerületeiről; "A betonremek", egy pszichopata festőbűnözőről és az őt őrző nőről, egyben múzsájáról, továbbá rámenős műkereskedőkről; "Egy kiáltvány módosításai", egy diáklázadás csúcspontján, a barikádok árnyékában esett szerelem és halál krónikája; és "A rendőrkapitány privát étkezője", egy feszültséggel teli elbeszélés kábítószerről, gyermekrablásról és az étkezés művészetéről. Az Oscar-díjra jelölt, elismert filmes, Wes Anderson elméjének legújabb szüleményében, A FRANCIA KIADÁS-ban egy 20. századi, kitalált francia városban publikált amerikai magazin utolsó kiadásából elevenedik meg egy csokorra való történet. Feltűnik benne Benicio del Toro, Adrien Brody, Tilda Swinton, Léa Seydoux, Frances McDormand, Timothée Chalamet, Lyna Khoudri, Jeffrey Wright, Mathieu Amalric, Stephen Park, Bill Murray és Owen Wilson is.
Sajnos azonban vannak ellenérzéseim is a mozival kapcsolatban. A szerkezete miatt, nincs meg az az igazi fókusz (nem is volt cél), vannak "cikkek", amik talán hosszabbak, mint kellenének. Úgy érezni néha, hogy Wes Andreson beleragadt a saját pózába, már a stílus felülkerekedik a tartalmon. Az lehet az ember érzése, hogy a rendezőnek már nem mond senki ellent, nem is akar megfelelni semmilyen nézői elvárásnak, ami egyfelől tök jó, másrészt ez jelen esetben van amikor nagyon átcsap művészkedésbe, és öncélú lesz (bár mintha magára reagálna Krementz Zeffirellihez fűzött kommentárjaival). Ez minden nagyon egyedi stílusú alkotónál eljön egy adott idő után, lehet amellett is érvelni, hogy ez nem feltétlen baj, mert aki rajong érte, az meg ezért vált rá jegyet, aki meg progresszivitást keresne, nézzen rá pár fiatalabb alkotóra, ez is egy teljesen érthető szempont. A Francia Kiadás klasszikusan az a film, amibe nagyon bele lehet szeretni, mert nagyon olyan-amilyen, ez egy olyan film, ahol nincs középút, vagy valaki rá tud hangolódni Wes Anderson agyhullámaira, és imádja, vagy elveszett számára ez a film.
A film még nem található meg a műsoron.
- A beállítási lehetőségek általában a böngésző "Opciók" vagy "Beállítások" menüpontjában találhatók. Mindegyik webes kereső különböző, így a megfelelő beállításokhoz kérjük. használja keresője "Segítség" menüjét, illetve az alábbi linkeket a sütik beállításainak módosításához: Cookie settings in Internet Explorer Cookie settings in Firefox Cookie settings in Chrome Cookie settings in Safari - Az anonim Google Analitika "sütik" kikapcsolásához egy úgynevezett "Google Analytics plug-in"-t (kiegészítőt) telepíthet a böngészőjébe, mely megakadályozza, hogy a honlap az Önre vonatkozó információkat küldjön a Google Analitikának. Ezzel kapcsolatban további információkat az alábbi linkeken talál: Google Analytics & Privacy vagy Google Elvek és Irányelvek 9. További hasznos linkek Ha szeretne többet megtudni a "sütik"-ről, azok felhasználásáról: Microsoft Cookies guide All About Cookies Facebook cookies
Ezeket a szálakat fogja össze a Bill Murray által alakított főszerkesztő története (pont ahogy egy főszerkesztő összeállítja a havilapszámot, elég meta), így nem is csúszik annyira szét, mint amennyire meg lenne rá az esélye. Ez egy színészet mesterfokon amit látunk, akiket eddig felsoroltam, mind hozzák a kicsit megszokott karakterüket, de mindannyian egyszerűen zseniálisan. Akiket külön kiemelnék, a teljesség igénye nélkül: Léa Seydoux börtönőr múzsája, csak a tekintetével lehozná a filmet, ha arra lenne szükség, Benicio del Toro az őrült festőzseniként, akinek a céljait, motivációit mi halandók hiába is kutatnánk, Timothée Chalamet nárcisztikus bölcsész egyetemista forradalmárként rendkívül szórakoztató, vagy épp Mathieu Amalric rendőrkapitányként, de itt annyi világsztár van a legkisebb szerepekben is, hogy felesleges lenne sorolni. De mégis, mi ez a film? Ez a film bevallottan egy szerelmeslevél az újságíróknak, az örök kívülállóknak, akik úgy részei és alakítói a történeteknek, amikről írnak, hogy egyébként, meg kívül kéne maradniuk az eseményekből.