A Napóra, a Szentháromság emlékmű és a Grotta (hűtőzőnek is nevezett mesterséges barlang) dr. Dékány Erzsébetnek, a Szent György Kórház igazgatójának, míg a Császár-patakon kialakított mesterséges tó és romantikus tájrészlet mellett újjáépített Geszner-ház, valamint az egykori Török építmény vagy Vadászkápolna a Pro Vértes munkájának eredményeként kapott új külsőt és funkciót. A park látszólag egymástól messzebb álló kertrészeit köti össze a Prinz allé nevű fasor, amelyet az 1815-ös francia–német–osztrák békekötés emlékére ültetett az Esterházy család. Szerző: Béni Kornél Elérhetőségek: Csákvár Város Önkormányzata 8083 Csákvár, Szabadság tér 9. Tel. : 22/582-310 e-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. Esterházy-kastély (Csákvár). web: Letölthető leporelló: Esterházy-kastély
A közelben díszlik az erdeifenyő ( Pinus sylvestris), a feketefenyő ( P. nigra), a virginiai boróka ( Juniperus virginiana) és néhány vörösfenyő ( Larix decidua) látványos csoportja. Kisebb erdőket alkot a vadgesztenyés ( Aesculus sp. ), amely szillel ( Ulmus sp. ), akáccal ( Robinia sp. ), gyertyánnal ( Carpinus sp. ) vegyül. Máshol karcsú, oszlopos nyugati tuják ( Thuja occidentalis), tiszafák ( Taxus baccata), molyhos tölgy ( Quercus pubescens) és csertölgy ( Qu. cerris) hoznak változatosságot a képbe. A juharlevelű platán ( Platanus × hybrida) valaha kisebb erdőt képezett a tó partján, mára azonban csak néhány példány maradt belőle. A faállomány mellett cserjefélék, borsófa ( Caragana sp. Esterházy kastély csákvár. ), aranyeső ( Laburnum anagyroides), kecskerágók ( Euonymus spp. ), pukkanó dudafürt ( Colutea arborscens), mogyorós hólyagfa ( Staphylea pinnata), jezsámenfajok ( Philadelphus spp. ), az őshonos, színpompás cserszömörce ( Cotinus coggygria), valamint a gyepszinten sűrűn előforduló borostyán ( Hedera helix) virulnak és teszik romantikussá a parkot.
Mintául eredetileg az eszterházi kastély és parkja szolgált. Nemcsak a kastélyt, hanem a kertet is a francia késő barokk, rokokó forma- és gondolatvilágában tervezték, azonban hamarosan áttértek az "angolpark" szellemében a tájképi parkrendezésre. Ez azt jelentette, hogy a táj adottságait is figyelembe véve, az őshonos molyhos tölgyek ( Quercus pubescens), kőrisek ( Fraxinus sp. ) és juharok ( Acer sp. ) közé új fafajokat telepítettek, amelyeket úgy csoportosítottak, hogy a formák gazdagsága, a tisztások, sétautak, fasorok és színes virágfelületek változatos elhelyezése elragadó látványt nyújtson. Diána-kapu Bővízű kútból táplált, mesterségesen kialakított patak segítette a száraz talajú terület jobb vízellátását oly módon, hogy ezzel a kert esztétikai értékét is fokozták. Lóval működtetett vízemelő gép segítségével juttatták a vizet az épület homlokzata előtti medencébe, ami innen lépcsős, ligetes térszínen keresztülkígyózva, csörgedezve egy mesterséges tóba ömlött. A medencéből kitermelt földből kilátódombot emeltek.