Okozó: vírus. Lappangási idő: 15-60 nap. Tünetek: levertség, ingerlékenység, nyálzás, rángógörcsök, agresszivitás, bénulás. Védekezés: védőoltás. Valamennyi emlős háziállat és az ember is megkaphatja, de elsősorban kutyák és macskák, továbbá vadon élő húsevők: farkasok és rókák között gyakori. Indiában évente mintegy 10000 ember hal meg veszettségben. Dél-Amerikában a vámpírok terjesztik, Európában inkább a rókák. Hazánkban is elsősorban a róka az elsődleges veszettséghordozó, de minden feltűnően szelíden viselkedő vadállat, amely az embert a közelébe engedi, joggal lehet gyanús - nem tanácsos hát hozzányúlni! A betegség rendszerint halálos kimenetelű, nem gyógyítható. Magyarországon a veszettség elleni kötelező évenkénti védőoltások bevezetése óta a kutyák veszettsége lényegében megszűnt. A kórokozó az úgynevezett neutrotop vírus, amely az idegrendszerben szaporodik el. A vírus az idegrendszeren kívül előfordul az állatok nyálában és könnyében, esetenként a tejjel is kiválasztódik. Rendszerint úgy terjed, hogy a fertőzött állat megharap egy másikat, ezáltal a nyálából a harapott sebbe továbbítja a vírust.
Veszettség, mint veszélyforrás Létrehozva: 2011. szeptember 9. 15:19 Módosítva: 2011. november 17. 18:52 A Magyarországon legfőképpen rókák által terjesztett betegséget legkönnyebben a kóbor kutyák kaphatják meg, de emberre is veszélyessé válthat. Nézzük, mire kell vigyázni! Veszélyes szelídség Az erdőt-mezőt járóknak nem árt ismerni annak a közegnek a törvényeit, amelybe kirándulnak, és érdemes szem előtt tartani az észszerű óvatosságot. A természetes állatszeretetünk ugyanis gyakran elhomályosítja a szükséges veszélyérzetünket, amelynek például a szokatlanul, sokszor meglepően barátságosan viselkedő állatok észlelésekor kellene kialakulnia. Szerethetjük a kis Vukot és társait könyvben és filmben, de semmiképpen nem szabad megfogni, megsimogatni a vadon élő rókát, bármilyen közel kerül is hozzánk. A veszettség legfontosabb tünete ugyanis, hogy az állat addig megszokott viselkedése megváltozik. A vadon élő állatok rendszerint elvesztik óvatosságukat, "szelíddé" válnak. Ez a szelídség azonban az ember számára életveszélyt jelenthet!
A macska és a vadászgörény azonban fertőzés hordozója is lehet. A legkiszolgáltatottabbak azok, akiket nem oltottak be megfelelően, és azok, akik kapcsolatban vannak vadállatokkal, például rókákkal vagy denevérekkel. Ahogy mindig mondjuk, megelőzés a legjobb fegyver ezek elkerülésére. A fertőzés leggyakoribb formája a fertőzött állat harapása, bár ritkábban fordul elő, a fertőzött állat nyálának egy másik állat nyílt sebével és a nyálkahártyával való érintkezésével is átvihető. A kutyák esetében, a veszettség inkubációs ideje két-nyolc hét, bár egy évre csökkenthető, vagy akár egy egész évre meghosszabbítható. A vírus az idegeken keresztül jut be az agyba, az inkubációs periódusban fontos a belépési pont távoli elhelyezkedése. Az agyba jutás után a vírus visszatér az állat szájába, szaporodik a nyálmirigyekben, akár tíz nappal az első tünetek megjelenése előtt. Jelenleg a veszettséget a világ minden országában ellenőrzik, a megelőzés fókuszában a kutyák és macskák állnak oltási kampányok révén.
Sokszor megfigyelhető, hogy tél végén illetve a nyár végi-őszi hónapokban megnő a veszettség esetek száma, ami a rókák életmódjával magyarázható. Tél végén, január-februárban van ugyanis a párzási időszakuk, amikor többet mozognak és több a verekedés, így nagyobb eséllyel adják tovább a fertőzést. Nyár végén pedig a fiatal rókafiak elhagyják a kotorékot, hogy saját életteret, territóriumot keressenek maguknak, és vándorlásuk során más egyedekkel kell megküzdeniük a területért, ami szintén a fertőzés átadásának gyakoriságát növeli. Példaként néhány, bárki számára hozzáférhető videó a veszettségben megbetegedett róka viselkedéséről: A lakott területeken vagy azok közelében élő rókákkal kapcsolatban meg kell említeni, hogy megszokják az emberi környezetet, ezért esetleg nem félnek az embertől, ami önmagában még nem jelenti azt, hogy veszettek lennének. Az egészséges róka azonban soha nem hagyja magát néhány méterre megközelíteni, illetve el lehet zavarni (például tapssal, kiáltással). Egyéb vadállat Az őzek, szarvasok nem menekülnek el az ember elől, zavartan viselkednek.
A macska sem tanúsít dühöngő magatartást, de elővigyázatosságot igényel, ugyanis tudatzavara miatt megharaphat, megkarmolhat másokat. A megbetegedett állatok kivétel nélkül mindkét fajnál elhullanak. Kezelés, megelőzés: Nincs ellene védőoltás, a legjobb védekezés az, hogy kedvenceinkkel soha nem etetünk nyers sertéshúst.