Az austerlitzi csata vagy más néven a három császár csatája a harmadik koalíciós háború ütközete, Napóleon legfényesebb győzelmeinek egyike volt 1805 -ben Austerlitznél (ma: Slavkov u Brna, Csehország). Napóleon a csatában legyőzte a névlegesen Kutuzov tábornok vezette orosz–osztrák hadsereget. Előzmények [ szerkesztés] A hadi helyzet 1805. november 25-én Miután a francia csapatok 1805. A három császár csatája, amelyet egy osztrák katona mondott. november 13-án bevonultak Bécsbe, tovább üldözték a Morvaországba visszahúzódó szövetséges orosz–osztrák csapatokat. I. Sándor orosz cár megérkezésével a csapatok irányítása kikerült Kutuzov tábornok kezéből. A szövetséges uralkodók úgy döntöttek, hogy Austerlitztől (ma Slavkov u Brna, Csehország) nyugatra ütköznek meg Napóleonnal, ezért elfoglalták a pratzeni magaslatot (ma Prace település mellett), amelyet Napóleon szándékosan ürített ki, hogy ezzel csapdát állítson az ellenséges haderőknek. A csata [ szerkesztés] A szövetségesek 40 000 emberrel indították meg a fő támadásukat a délen elhelyezkedő francia jobbszárny ellen, azzal a szándékkal, hogy azt elvágják Bécstől.
2020. 03. 03 1805-ben három nagyhatalom, Anglia, Ausztria és Oroszország összefogott a francia császár, Napóleon ellen. Az összecsapások azonban nem hoztak sikert. Ulmnál az osztrák hadsereg jórésze fogságba került. Decemberben pedig a három császár csatája Austerlitznél (ma Csehországban) I. Ferenc osztrák, I. Sándor orosz uralkodó vereségével ért véget. Még az összecsapás előtt mintegy három héttel a francia erők elfoglalták az osztrák fővárost. A huszárok természetesen részt vettek ezekben az ütközetekben. Egy francia tábornok visszaemlékezése szerint Ulmnál a huszárok, de a németek is alig akarták letenni a fegyvert, nem szerették volna magukat megadni. Sőt a császári-királyi 7. A huszárok és a copf - Huszármúzeum Sárvár. huszárezred kitört a franciák öleléséből. Ugyanezt tette a 6. Blankenstein-huszárezred elsőkapitánya, a már ekkor legendás báró Simonyi József. Az austerlitzi csatában többek közt a 11. (székely) huszárezred, illetve a 4. Hessen-Homburg huszárok vettek részt. Utóbbiakról emlékezik meg Kazinczy Ferenc egyik levelében, melyet Wesselényi Miklós bárónak írt 1806 januárjában.
I. Ferenc minden fegyvernem számára kötelezővé tette a hajvágást. A huszárezredek azonban még egy ideig félretehették az ollót, de néhány éven belül mindenki egységesen rövid frizurában teljesítette a szolgálatot. A copf viselése Európa hadseregeiben általánosan elterjedt divat volt, mely a 18. század második felében hódított. Mária Terézia hadseregében olyannyira fontos volt, hogy akinek nem volt elég hosszú a haja copfjának az elkészítéséhez, az használhatott álcopfot, hamis fonatokat. A közkatonák, a közhuszárok saját zsoldjukból vásárolták meg a copf készítéshez szükséges eszközöket, szereket, szalagokat. Ha nem akartak pénzt kiadni a fehér rizsporra, egyszerűen lisztet használtak. Amikor Károly főherceg javasolta az uralkodónak a copfviselés megszüntetését, az a szándék is vezette, hogy az intézkedéssel a katonák saját költségeit csökkentik. Szándékát az uralkodó is támogatta, mint azt júliusi parancsában hangsúlyozta. 1805 nyarán a császári-királyi hadseregben megtiltották a copf viselést.
Az osztrákoknak hadseregszinten is külön fővezére volt: Liechtenstein herceg. Tehát nem volt egységes a vezénylés. A szövetségesek Brünn felé nyomultak, 87 ezres seregükben több magyar egység is szolgált. A haditervet az osztrák Weyrother tábornok készítette, aki abból indult ki: Napóleon fél a túlerőtől. Aprólékos tervet dolgozott ki, amely nem vette figyelembe a váratlan eseményeket. A francia császár személyes felderítésre indult éjjel, rugalmasan változtatható terve kiváló tábornokaira épített. A csata reggel kezdődött, amint felszállt a köd, az oroszok még nem is sorakoztak fel egészen. Az osztrákok a franciákra támadtak, meg akarták kerülni jobbszárnyukat, hogy elszigeteljék őket Bécstől és a Dunától. Napóleon észrevette szándékukat, ezért fő csapását középen, a legkevésbé védett pratzeni magaslat ellen irányította. Míg a Davoust marsall vezette francia jobbszárny nagy túlerő ellen védekezett, Soult marsall főerői váratlan támadással kettészakították, majd szétszórták a Kutuzov által irányított orosz-osztrák középhadat, és a pratzeni magaslat felé űzték őket.