Szerzõ: Pécseli Király Imre 1. Krisztus Urunknak áldott születésén, Mondjunk angyali dalt megjelenésén, Mely Betlehemnek mezején nagy régen Zengett ekképpen: 2. A magasságban dicsõség Istennek, Békesség légyen földön embereknek, És jóakarat mindenféle népnek És nemzetségnek! 3. Eljött már, akit az atyák rég vártak, Sok királyok is kit látni kívántak, Kirõl próféták jövendõt mondottak, Nyilván szólottak. 4. Ez az Úr Jézus, igaz Messiásunk, Általa lett sok bûnünkbõl váltságunk, A mennyországban örökös lakásunk, Boldogulásunk. 5. Háladás légyen az Atya Istennek, Õ szent Fiának, a ma születettnek, A Szentléleknek, mi bölcs oktatónknak, Vigasztalónknak. 6. Ó, örök Isten, dicsõ Szentháromság, Szálljon mireánk tõled világosság. Távozzék tõlünk bûn és szomorúság, Légyen vidámság!
Péczeli Király Imre (Pécsely, 1590 körül – Érsekújvár, 1641 körül) református lelkész. 8 kapcsolatok: Érsekújvár, Heidelberg, Kanizsai Pálfi János, Komárom (Szlovákia), Május 30., Pécsely, Samarjai Máté János, 1609. Érsekújvár Érsekújvár (szlovákul: Nové Zámky, németül: Neuhäus(e)l, latinul: Novum Castrum, törökül: Uyvar) város Szlovákiában. Új!! : Pécseli Király Imre és Érsekújvár · Többet látni » Heidelberg Heidelberg (régebben Heidelberga) város Németországban, Baden-Württemberg tartományban. Új!! : Pécseli Király Imre és Heidelberg · Többet látni » Kanizsai Pálfi János Kanizsai Pálfi János, névvariáns: Paulides (Nagykanizsa, 1584 körülMÉL – Pápa, 1641. április 9. ) költő, és a Dunántúli református egyházkerület püspöke 1629-től haláláig. Új!! : Pécseli Király Imre és Kanizsai Pálfi János · Többet látni » Komárom (Szlovákia) Nádor-vonal V. bástyája a levegőből Erzsébet-híd Komárom (szlovákul Komárno, németül Komorn, szerbül Komoran) város Szlovákiában, a Nyitrai kerület komáromi járásában, a Duna és a Vág-Duna összefolyásánál.
Pécseli Király Imre Született 1590 Pécsely Elhunyt 1641 (50-51 évesen) Érsekújvár Állampolgársága magyar Foglalkozása református lelkész Iskolái Heidelbergi Egyetem (1609–) Péczeli Király Imre ( Pécsely, 1590 körül – Érsekújvár, 1641 körül) [1] református lelkész. Névvariánsok: Péczely; Péczeli. Élete [ szerkesztés] Miután három évig Komáromban iskolaigazgató volt, 1609. május 30 -án a heidelbergi egyetemre iratkozott be, ahol többek között Samarjai Máté János és Kanizsai Pálfi János voltak diáktársai. Hazatérve, 1611-ben már újra előbbi állásában működött, míg 1615-ben ugyancsak Komáromban lelkész, később egyúttal alesperes lett. 1622-ben vagy 1624-ben Érsekújvárra ment papnak, itt a komjáti egyházmegye csakhamar esperessé választotta. 1635-ben még ott működött. Valószínűleg 1641 körül halt meg. Munkái [ szerkesztés] De veritatibus et falsitatibus Bellarmini circa Canonem. S. Scriptorum Libr. p. I. de verbo dei aperto. Heidelbergae, 1609. 389-396. l. De vanitatibus Bellarmini circa controversiam de Sacramento baptismi et de confirmatione Libro I. et II.
SZAKTÁRS Akadémiai Digitális Archívum Jenei Ferenc et al. (szerk. ): Pécseli Király Imre, Miskolczi Csulyak István és Nyéki Vörös Mátyás versei - Régi magyar költők tára. XVII. század 2. (Budapest, 1962) Előszó ELŐSZÓ A Régi Magyar Költők Tára XVII. századi sorozatának második kötetében három költőnek: Pécseli Király Imrének, Miskolczi Csulyak Istvánnak és Nyéki Vörös Mátyásnak a versei jelennek meg. Művészi színvonal tekintetében egyikük sem tartozik a kimagasló költő-egyéniségek közé, bár Rimay János és Szenczi Molnár Albert mögött, — a XVII. század első harmadában — vitathatatlanul ők a legjelentősebbek. Sajátos irodalomtörténeti helyük különösen azzá teszi őket. Pécseli Király Imrét, mint a későreneszánsz költészet egyik számottevő formai kultúrával rendelkező képviselőjét tarthatjuk számon; Szenczi Molnár Albert táborában és baráti körében kétségkívül ő a legtehetségesebb. Ugyanebbe a körbe tartozik Miskolczi Csulyak István is, aki a versírásnak egy provinciálisabb válfaját műveli ugyan, de aki a maga nemében egyedülálló irodalomtörténeti jelenség.
Az enemű alkotások közül Szepsi Csombor Mártonnak az Europica carietas ban közreadott, s utóbb az Istenes énekek be is felvett két verse a legkevésbé 88 sablonos (Ifjúságom vétke gyakran jut eszembe…; Egekben lakozó szentséges háromság…), ami talán szerzőjük világiasabb szemléletének és életformájának köszönhető. Ismerte és ügyesen utánozta Balassi költészetét, a mondanivalót feleslegesen variáló terjengősség és a henye kompozíció azonban az ő énekeit is jellemzi. Szintén csak két verset ismerünk Kanizsai Pálfi János († 1641) dunántúli püspöktől, a heidelbergi prédikátor-nemzedék jeles tagjától, aki Magyarországon az első presbitériumot szervezte. A 148. zsoltár parafrázisaként írt verse (Dicsőült helyeken…), valamint a Ne szállj pörbe énvelem… kezdetű éneke fejlett formakészségével gyakorlott szerzőre vall. A tartalom egyhangúságát a prédikátor-líra legjobb alkotásainál a formai fejlettség ellensúlyozza. A 16. századi protestáns énekszerzés nehézkesebb, inkább epikus versformáival szemben a rövid sorokra tördelt lírai sorképletek, köztük a Balassi-strófa válnak általánossá, s érezhető már Rimay manierista stílus-művészetének a hatása is.
Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük. Előjegyzem