1915 áprilisában orosz hadifogságba került, ahonnan 1918 tavaszán szabadult; májusban térhetett haza Szabadkára, ahol két hónap szabadságot kapott. 1918 augusztusában frontszolgálatra alkalmasnak nyilvánították és hadnaggyá léptették elő. A frontra azonban már nem került ki, kiképzőtisztként tevékenykedett. 1918. október 31-én részese volt a szabadkai vasútállomás katonai birtokbavételének. Ma 50 éve halt meg Rákosi Mátyás – Pártvezetőként svábhegyi villa járt neki, végül a Volga partján hunyt el | PestBuda. Fenya Fjodorovna Kornyilova ismét beült az iskolapadba. A jakut származású asszonnyal 1942-ben kötötte össze életét Rákosi (Fortepan) Bácskában 1918. november elejéig tartózkodott. Feltehetőleg még a szerb csapatok beérkezése előtt Budapestre utazott, ahol belépett a frissen megalakult új politikai szervezetbe, a Kommunisták Magyarországi Pártjába. 1918 novemberét követően már - feltehetően - soha többé nem találkozott Szabadkán maradt családtagjaival. 1925-ben, egy rendőrségi kihallgatás során, a következőket vallotta családi kapcsolatairól: "Izraelita szülőktől származom, apám szabadkai kereskedő, aki meglehetős vagyonnal rendelkezett.
artPortal • 2004. 05. 26. | Olvasási idő: 5 perc Rákosi Mátyás egyetlen ismert szerelmi története 1940-ben, a börtönből és Magyarországról való szabadulása után, a gyógyüdülés idején kezdődött Moszkva közelében. A 49... Rákosi Mátyás egyetlen ismert szerelmi története 1940-ben, a börtönből és Magyarországról való szabadulása után, a gyógyüdülés idején kezdődött Moszkva közelében. A 49 éves Rákosinak megtetszett a 38 éves jakut ügyésznő. Fenya Fjodorovna Kornyilova férjnél volt, de nem ez volt az akadály. Fotók. Az értelmiségi családból származó asszonyt vallásosan nevelték: huszonöt évesen, 1928-ban lépett be a pártba. Férjét, a katonatiszt Pahomovot egyetemi évei alatt ismerte meg; kamasz fiukkal hármasban éltek. Hivatalában randevúzott Rákosival. Legkésőbb 1942-ben összeházasodtak. (Rákosi: "Moszkvában feleségül vettem a Bírák és Ügyészek Országos Szakszervezetének elnöknőjét, aki maga is ügyész. Tehát még a feleségem is azok közül került ki, akiktől életemben a legtöbbet szenvedtem. Ez azonban nem zavarja családi életünket. ")
Kornyilova itt fogadta Kovács Margit keramikusművészt, valamint a magyartanárait. Az asszony megszerette azt a luxust, ami Magyarország első asszonyának kijárt, gyakran evett kaviárt és libamájat, valamint drága szövetekből sok ruhát varratott magának, míg Rákosi a régi ruháit és bútorait szerette. Festeni is megtanult, de a szigorúan őrzött villában modellek híján a személyzet nőtagjait festette le. Kuruc.info - Találós kérdés: kit ábrázol a fénykép?. Az időközben megnősült fia, Ljova időnként eljött a feleségével Magyarországra, és később magukkal hozták unokáját is. Fenya néha elkísérte férjét a vadászatokra, de inkább a vadászházban maradt és olvasott, vagy a rajzeszközeivel vonult ki a vadászatra, hogy lefesse a vadakat, amivel éppen a vadakat riasztotta el. A Magyar Nők Országos Szövetségének díszelnöke volt. Soha nem vette fel a magyar állampolgárságot, továbbra is szovjet állampolgár maradt. A "Rákosi Mátyásné" névre kiállított magyar diplomataútlevelét sem használta, ehelyett a Kornyilova névre szóló szovjet útlevelével utazott.
Ő úgy emlékszik: "Mögötte az előadóteremben mindig üresen maradtak a széksorok, a vezérasszonyt "gorillák" óvták a hátul zsúfolódó diákoktól. A Rajk-per idején, 1949-ben már nemcsak "fürkésztek" az ávósok: Rákosiné több évfolyamtársát letartóztatták, és a hortobágyi munkatáborba hurcolták, állítólag szervezkedtek prominens diáktársuk ellen. " Tegyük hozzá, Kass János 1946-ban kezdte a főiskolát, Rákosiné csak 1948-ban, tehát nem voltak évfolyamtársak. Rákosi Mátyásné (a családban csak Fenya, Fenyicska – a kívülállóknak "az elvtársnő") negyvenkét éves korában került az idegen országba, amelynek nyelvét sem ismerte. A férje – Matyusa, "nápocska" – figyelme nem tudta ellensúlyozni, hogy a férj alig van otthon. Egyetlen "kárpótlásáról" tudunk: 1947-ben elkísérhette Nyugatra sógorát, a pártközpont gazdasági osztályának vezetőjét. A hölgy sosem volt "first lady". Minél jártasabb lett a magyar nyelvben, annál inkább feltalálta magát. Mivel jól rajzolt, először ezzel ütötte agyon az időt, s 1948-ban beiratkozott az Iparművészeti Főiskolára, kitanulni a keramikusságot.
Fenya mindkétszer "felfelé" házasodott, először Moszkvába, aztán Budapestre, egyre nyugatabbra. Az asszony a második száműzetésben is kitartott Rákosi mellett. Magyarországon "vetésforgóban" kerülnek kizonyos korszakok szereplői a történelmi büntetőpadra. A Rákosi- és a Kádár-korszakban a Horthy-rendszer volt a célpont, a rendszerváltás óta Rákosi és Kádár gyanúsan egybemosott kora. Ha csak a politikát érintené e járvány, az is zavaró lenne. De átszivárog a mindennapi emlékezetbe is. A varázslatos grafikus, polihisztor Kass Jánosról szóló cikk (168 óra, szerk. ) néhány megállapítása – például a Rákosinéról szóló sorok – szolgálnak apropóul ehhez az íráshoz. Kass János "szülővárosába, Szegedre a hetvenes évek végéig a lábát sem tehette be, a "burzsoá" múlt miatt persona non grata volt" – áll a cikkben. Jómagam Szegeden éltem – ott találkoztam, meg nem mondom, melyik évben Kass Jánossal is -, és állítom, nem volt rendőrposzt a város határában a burzsoák kiszűrésére. De nem is ez a főtéma, hanem Rákosiné, Rákosi Mátyás felesége, aki az Iparművészeti Főiskola kerámia szakára járt, akárcsak Kass.
– Az otthoni dolgokról annyit említett: beszélt az urának rólunk. Többször ígérte, hogy "Rákosi elvtárs" meglátogatja a főiskolát – emlékezik az évfolyamtárs házaspár. – Amikor eljött, bőrkabátosok szállták meg az épületet, a hallgatókat bezárták a műhelybe. Aztán szemrehányóan mondta: hol voltunk, mindenütt keresett bennünket! Az esküvőnk után, 1951 őszén néhány társunkkal együtt letartóztattak minket, két hetet töltöttünk az ÁVH-n. Sok pletyka keringett. Például, hogy az elvtársnőt megmérgezték a mázzal… De a valódi ok, hogy két társunk disszidált, és mivel egy asztalnál dolgoztunk, felvetődött, nem volt-e öszszeesküvés Rákosiné, netán Rákosi ellen. Két hét múlva szabadultunk, és a hallgatáson túl arra köteleztek, hogy visszatérjünk a főiskolára. Amikor a lépcsőn lefelé jövet hozzánk lépett, hogy mi volt itt, válaszolni sem tudtunk, mert a biztonsági ember mellette termett, de a sofőrje megdicsért, hogy okosan viselkedtünk az ÁVH-n. Amikor elvették a hallgatók egyik műtermét, Borsos Miklós megengedte, hogy beköltözzenek a múzeum udvarán álló csodás műtermébe, amely az üvegtetőn át szűrt fényt kapott, amíg a tetőt be nem futotta a vadszőlő.