A Back in Black az ausztrál AC/DC együttes nyolcadik albuma volt, amely 1980 júliusában jelent meg az Atlantic Records gondozásában. Bon Scott 1980. februári halála után ez volt az első nagylemez, amely már az új énekessel, Brian Johnsonnal készült. Az album óriási sikert aratott világszerte. Augusztus 9-én a brit lemezeladási lista élére került, majd két hétig ott is maradt – írta a Wikipedia. Amerikában az album egészen a 4. helyig tornázta fel magát a Billboard 200-as listáján, a You Shook Me All Night Long című kislemez pedig Angliában és Amerikában is bekerült a Top 40-be. Zene.hu - Egy furcsa tragédia miatt majdnem megszűnt az AC/DC. Fotó: Adam Glanzman/For The Washington Post via Getty Images
2020. október 1. csütörtök - 15:40 isszatér az AC/DC. A világhírű ausztrál rockzenekar szerdán megerősítette, amit az elmúlt hetekben médiacsatornáin, hirdetésekben már sejteni engedett: a hat évvel ezelőtti felállásban áll össze, és a hírek szerint új lemezt is megjelentet. MTI-HÍR Az AC/DC újraaktivizálódása "PWR UP" címmel fut, és legfontosabb eleme, hogy ismét Brian Johnson a csapat énekese. A frontember negyven évvel ezelőtt, Bon Scott halála után csatlakozott a zenekarhoz, 2016 óta viszont Axl Rose helyettesítette a Guns n' Rosesból, miután Johnson komoly halláskárosodása miatt leállt a turnézással. Brian Johnson mellett újra az AC/DC-ben játszik Phil Rudd dobos, akit 2015-ben kábítószer-birtoklás miatt ítéltek el, valamint Cliff Williams basszusgitáros, aki 2016-ban vonult vissza. Mellettük természetesen ott van a fedélzeten Angus Young gitáros, az egyetlen még élő az 1973-as alapítók közül, valamint a másik gitáros, Stevie Young is - írta a New Musical Express (). Ez az ötös készítette az AC/DC eddigi utolsó (sorrendben tizenhetedik), 2014-es stúdióalbumát, a Rock or Bust-ot.
Angus Young egyelőre nem beszélt róla részletekbe menően, pontosan melyik időszakból is származnak azok az ötletek, amelyeket még Malcolmmal közösen gyűjtögettek össze az évek során, ám csak most használta fel őket ezekhez az új dalokhoz. Lehet, hogy tévedek, de igazság szerint nem lepődnék meg, ha egyes témák, dalvázlatok egészen régről származnának. A lemezt is indító két klipesített téma, a címadó, illetve a Play Ball hangulatát tekintve nekem már elsőre is a '80-as évek második felét, a Who Made Who / Blow Up Your Video korszakot juttatta eszembe, de ezek mellett több téma is szerepel az anyagon, amelyik ide mutat vissza. De nyilván mindenkinek más ugrik majd be – a Shock! stáb legfanatikusabb AC/DC-istája, Andor kolléga például a Flick Of The Switchre asszociált az összhatás alapján. Viszont ha mindketten, egymástól függetlenül is egyből a '80-as éveket citáltuk elő, megkockáztatom, hogy itt-ott másnak is beugrik majd ez az éra a zene hallatán. A két felvezető darab mindenesetre telitalálat, és a Play Ball már csak azért is óriási húzás, mert innentől garantáltan ez üvölt majd az összes amerikai foci- és baseballstadionban a meccsek előtt.