Első kiadás. --- A Különbéke 1936 keleti tárgyú versei átköltések, de a nirvánatanhoz kapcsolódva Szabó Lőrinc nem tért el belső fejlődésének logikájától, sőt költészetét gazdagító új motívumkincsre talált. A Lóci-versek életképszerű példázatok, és ugyancsak költői filozófiájának távlatában mutatják meg mélyebb jelentésüket.
Hirdetés Jöjjön Szabó Lőrinc leghíresebb versei összeállításunk. Szabó Lőrinc, teljes nevén Szabó Lőrinc József Kossuth-díjas költő, műfordító, a modern magyar líra egyik nagy alakja. Jöjjön néhány remek darab Szabó Lőrinc versei közül. Szabó Lőrinc: Esik a hó Szabó Lőrinc: Különbéke Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért Szabó Lőrinc: A szél meg a nap 2010. október 2., szombat, Kiscimbora Licskes-lucskos öreg bácsi, Hujj, hujj, én a szél vagyok! Kék udvarban seprűjével Megkergette a napot. Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz. Szél mondta: Hujj, hujj, hujj! Nap mondta: bujj, bujj, bujj! Szél kergette, utolérte, jól megverte a napot; megkergette, jól megverte, összetörte, kék udvarból kiseperte, kendőjébe bekötötte, mondjátok meg: hová tette? Zsebre tette a napot. Zsebre tette? Zsebre ő! Azért van most rossz idő. Szabó Lőrinc: Szeretlek Szabó Lőrinc: Őszi éjszaka Szabó Lőrinc: Semmiért egészen Szabó Lőrinc: Párbeszéd Kár Szabó Lőrinc – Mondják, hogy szép Szabó Lőrinc: A vándor elindul Szabó Lőrinc: Kár Szabó Lőrinc: Pillanatok Szabó Lőrinc: Képekben és mintákban Szabó Lőrinc: Az Egy arcai Szabó Lőrinc: Az utolsó perc a vigasz előtt Szabó Lőrinc: Nyár Szabó Lőrinc: Kaland Szabó Lőrinc: Erdei csönd Az anyák Magány
Az Avasi Gimnázium elötti szoborral emlékezik Miskolc híres szülöttére. Ózdon a református lelkészi hivatal homlokzatán elhelyezett tábla őrzi annak emlékét, hogy 1946 szeptemberében itt vendégeskedett a költő Dóczy Antal lelkész meghívására és az itt élőkkel kölcsönösen megszerették egymást. A Tücsökzene mintegy húsz verse is itt született. Íme a legismertebb Szabó Lőrinc versek Az anyák Szabó Lőrinc – Balassagyarmat Szabó Lőrinc: Még egyszer Szabó Lőrinc: A legrövidebb vezeték Szabó Lőrinc: Az anyák Szabó Lőrinc: A kimondhatatlan Lóci óriás lesz Veszekedtem a kisfiammal, mint törpével egy óriás: – Lóci ne kalapáld a bútort! Lóci, hova mégy, mit csinálsz? Jössz le rögtön a gázresóról? Ide az ollót! Nem szabad! Rettenetes, megint ledobta az erkélyről a mozsarat! Hiába szidtam, fenyegettem, nem is hederített reám; lépcsőnek használta a könyves polcokat egész délután, a kaktusz bimbait lenyírta és felboncolta a babát. Most nagyobb vagyok, mint te! Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz | Vers videók. – mondta s az asztal tetejére állt. Nem birtam vele, tönkrenyúzott, de azért tetszett a kicsi, s végül, hogy megrakni ne kelljen, leültem hozzá játszani.
Jön a szél! Zsendül a földben a nedv, fut a vér, bizsereg a magban a lomb meg a fény – túlvagyunk lassan a tél nehezén. Olvad a hó, fenn fordul a nap, kiböködi a hideg csillagokat, döccen a vén föld rossz kerekén – túlvagyunk mégis a tél nehezén. Jaj, milyen évszak! Hosszú, sötét. Óvtuk az otthon csöpp melegét. Biccen az új ág, zsenge remény: túl vagyunk, úgy-e, a tél nehezén? Jön, jön a szél, friss föld szaga száll, létre gyötörte magát a halál, nincs lehetetlen, van te meg én – túlvagyunk, látod, a tél nehezén. HÓTALAN A HEGYEK INGE Nagy Gáspár verse Ez a tél még megváltatlan, nincs rá mentség: fehér paplan, se hó, se hold nem világol – amíg fölragyog a jászol hordjuk szívünk szakadatlan, kormos arcot száz darabban, nincs ajándék, semmi tömjén – rí Boldizsár, Menyhért meg én. Szabó lőrinc lóci verse of the day. Az indul el akaratlan kinek angyala jelen van, hótalan a hegyek inge – el kell érnünk Betlehembe! BETLEHEMI KIRÁLYOK József Attila verse Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk! Három király mi vagyunk. Lángos csillag állt felettünk, gyalog jöttünk, mert siettünk, kis juhocska mondta – biztos itt lakik a Jézus Krisztus.
Lóci óriás lesz Veszekedtem a kisfiammal, mint törpével egy óriás: - Lóci ne kalapáld a bútort! Lóci, hova mégy, mit csinálsz? Jössz le rögtön a gázresóról? Ide az ollót! Nem szabad! Rettenetes, megint ledobta az erkélyrl a mozsarat! Hiába szidtam, fenyegettem, nem is hederített reám; lépcsnek használta a könyves polcokat egész délután, a kaktusz bimbait lenyírta és felboncolta a babát. Most nagyobb vagyok, mint te! - mondta s az asztal tetejére állt. Nem birtam vele, tönkrenyúzott, de azért tetszett a kicsi, s végül, hogy megrakni ne kelljen, leültem hozzá játszani. Szabó Lőrinc verse: Lóci óriás lesz. Leguggoltam s az óriásból negyedórára törpe lett. (mi lenne, gondoltam, ha mindig lent volnál, ahol a gyerek? ) És ahogy én lekuporodtam, úgy kelt fel rögtön a világ: tornyok jártak-keltek köröttem és minden láb volt, csupa láb, és megntt a magas, a messze, és csak a padló volt enyém, mint nyomorult kis rab mozogtam a szoba börtönfenekén. És ijeszt volt odalentrl, hogy olyan nagyok a nagyok, hogy mindent tudnak és ersek s én gyönge és kicsi vagyok.