S valóban, így, ötösben lett számunkra kerek a világ, így lett teljes a család belső harmóniája. A gyermek születése mindig igen erős impulzus, mi, apák, azt akkor tudjuk csak igazán átélni, amikor már ott van a kezünkben, amikor arca lett a kis jövevénynek. Más megélni a fiú születését, más a lányét. A fiúnak dolgunk átadni mindazt, amit a férfiasságról gondolunk, a lány pedig az örök szerelem. És ez az idővel sem változik. Ha Anna lányom átölel mind a 183 centijével, máig azonnal elolvadok… Hogy mozgalmas pályája során mennyire volt ideje megélni az apaságot? Mindig igyekezett, kivette a részét a logisztikából, szülői értekezletekre is járt. Ritkán látott fotók: ilyen volt fiatalon Gundel Takács Gábor | Femcafe. – Ráadásul jó osztályba mentem be – büszkélkedik mosolyogva. – Volt apuka, aki negyedóra múlva lábujjhegyen kiosont, hogy bocs, mi nem is ide járunk. A három gyerekkel ugye az a baj, hogy eggyel többen vannak, mint a szülők… A legnehezebb időszak talán az volt, amikor egyszerre jártak bölcsibe, oviba és iskolába. Télen háromfelől begyűjteni és felöltöztetni őket úgy, hogy közben mindenki életben maradjon, s még a kesztyűk, sapkák, táskák is hazaérjenek, na, az elég izzasztó mutatvány volt.
Például amikor kitört a mobiltelefon őrület, s a tízéves fiunk előállt, hogy az osztályban már mindenkinek van… Szépen levezettem neki, hogy semmi szüksége rá, hiszen ahova csak megy, mindenütt tudják a mi elérhetőségünket. Persze nem akart beletörődni, ezért megígértem, hogy amint olyan helyzet áll elő, amelyben én úgy érzem, tényleg hasznos lenne, ha van nála készülék, azonnal kap egyet. Gundel Takács Gábor | Hírstart Podcast. Eljött ez a pillanat, de csak jóval később. Másnap megvettük neki a telefont, igaz, a legbutábbat… A mai világ a szülőknek is feladja néha a leckét. – Számomra is nehéz pillanatok voltak, amikor az ötödikes gyerekemmel azt kellett megértetnem, azért fontos most rákapcsolnod a tanulásra, hogy később te választhasd meg a jövődet, s ne mások döntsenek az életedről. Ebben az életkorban minket még nem traktáltak ilyesmivel, nem kellett versenyeznünk ilyen fiatalon. A szülői intelmekről az a véleménye, azért kell elhangozniuk, hogy amikor majd bekövetkezik valami kellemetlen incidens, a gyereknek eszébe jusson, aha, hát erről beszélt apám vagy anyám.
De júliusig még van idő kitalálni, hogy mit szeretnénk és persze mit lehet. Feleségével idén ünneplik 30. házassági évfordulójukat /Fotó: RAS Archív Mi a titka az évtizedekig működő házasságnak? Hogyan hatott önökre a több együtt töltött idő? Egyáltalán nem ártott meg nekünk, a miénk azért már egy jól kipróbált házasság. A titkot nem tudom megmondani, csak azt, hogy nálunk miért működik. Szerintem sokan ott rontják el, hogy rivalizálnak egymással, pedig ennek egy kapcsolatban nincs helye. Sok pár megpróbálja egymást legyőzni, pedig azt kellene szem előtt tartani, mi az, amivel segíthetjük, erősíthetjük a másikat. Hozzá kell tenni egymáshoz, nem pedig elvenni. Ez persze egyszerűnek hangzik, de közel sem az. A lényeg, hogy a másikat szeressük, ne önmagunkat a másikban. ( A legfrissebb hírek itt) Gondolom, önöknek sem azonnal ilyen tökéletesen működött minden, vagy igen? Nekünk is össze kellett csiszolódni. Az ember alakul, ahogyan a kapcsolat is. Mindenki külön-külön is épül, tanul, a kapcsolatnak is ezt kell követnie.
Szerencsére nem. Mindenkinek megvannak a saját hobbijai, de van, amit együtt csinálunk. Én nemrég elkezdtem a édesapám hobbiját folytatni és maketteket építek, de érméket is gyűjtök. Ez persze egyértelműen magányos hobbi. De kirándulni vagy búvárkodni mindig együtt megyünk és Ágotának is van külön ideje saját magára. Néha persze kell kompromisszumot kötni és én sem mindig azt nézem, amit szeretnék, amikor együtt filmezünk, de ez fordítva is így van. Amikor éppen nem volt ennyi szabadideje, ez akkor is működött? Volt olyan időszak, amikor túl sokat dolgoztam, aztán rájöttem, hogy nem szabad ennyire pörögni, meg kell találni az egészséges egyensúlyt, különben abba nemcsak én, de a társam, a családom is belepusztul kicsit. A mértékletesség nagyon fontos, ezt ma már jól tudom. Mindhárom gyerekük saját életet él már, készen áll a nagypapaságra? Egyelőre legjobb tudomásom szerint egyiküknél sincs napirenden a gyerekvállalás, pedig én készen állok az unokákra! Milyen nagypapa lesz? Újfajta viszony lesz ez a gyerekekkel, de ez a folyamat már azután elkezdődött, hogy felnőttek.