Mivel Ros Hashana 5769 (2008), Haber rabbi a Kehillas Shivtei Yeshurun rabbi tisztségét töltötte be Ramat Beit Shemesh, ahol jelenleg feleségével, Bayle-vel és gyermekeivel él. Apróságok 2009. Dávid rabbi kalandjai | Szombat Online. február 12-én Haber rabbit lefoglalták a fedélzetre Colgan 3407. számú légi járata Newarkból, New York-ba, New York-i Buffalo-ba, de kénytelen volt lemaradni a járatról, mert az erős szél megakadályozta, hogy a repülőtérre vezessen. [1] A járat Buffalóba érkezéskor zuhant le, a fedélzeten tartózkodó mind a 49 ember meghalt. Ramatban él Bet Shemesh.
Nagy általánosságban azt mondhatjuk, az ókori Izrael patriarchális társadalmának öröklési joga két kiinduló alapfeltevésen nyugodott, amelyek közül az első az volt, hogy a föld Isten tulajdona, aki használatra adja oda az izraelita törzseknek, és a földtulajdon elidegeníthetetlen. A bibliai korban a jovel év azt a célt szolgálta, hogy a föld ötven évenként visszatérjen eredeti tulajdonosához. (Az öröklési joggal kapcsolatban lásd még a 36. Pinchász | Dáf | Hetiszakasz oldalak. fejezetet, amely rögzíti, hogy az egyes törzsi földbirtokok egységének megőrzése érdekében az örökséggel rendelkező lánygyermekek a törzsön belül kötelesek házasodni. ) A másik alapfeltevés az volt, hogy – földet legalábbis – csak férfiak örökölhetnek. A bibliai narratívában nem ritka, hogy egy dramatizált jeleneten keresztül vezetik be egy-egy jogszabály kibővítését, pontosítását vagy megváltoztatását. A férfi utód nélkül meghalt Celofchád lányai olyan jogi kérdést vetnek fel, amely eldöntése isteni közbeavatkozást igényel, ahogy ezt már más esetekben is láthattuk (lásd pl.
A Barnard's Crossing-i zsidók valósággal beleszerelmesednek az új rabbiba, aki gyönyörű férfi, szirupos beszédeket mond, és tökéletesen rabbis megjelenésű. A hitközösség fejesei hamar neki is állnak távollétében megfúrni Smallt, s próbálják pénzzel és szép szavakkal megvenni az öreg rabbit. Mindeközben Dávid rabbi Jeruzsálemben el van bűvölve az országtól, haza se akar menni, sőt már a rabbisághoz sem fűlik a foga. Míg az ember eljut idáig a sztoriban, négyszer alszik el, ennek megfelelően a könyvet is négyszer ejti bele a fürdővízbe. Kétszáz oldal után végre jön a bűneset, meggyilkolnak egy vén autókupecet, akit történetesen Small is ismer, éppen a merénylet napján találkoznak. Nyomoz a rendőrség, nyomoz a titkosszolgálat, nyomoz mindenki, éppen csak David nem nyomoz – viszont éppen ő az, aki száz oldallal később megfejti a rejtélyt. Könyv: Anthony A. Long, David N. Sedley: A hellenisztikus filozófusok. Egy magazinfotó nyomán éppoly hirtelen és megmagyarázhatatlanul ugrik ki elméjéből a megoldás, ahogy Pallasz Athéné pattant elő Zeusz fejéből. Se nem krimi, se nem jó, ha viszont a konyhaasztalunk egyik lábából éppen két és fél centi tört le, akkor ez a könyv remek szolgálatot fog tenni, garantáltan megszünteti a billegést.
A szerzőről David Sedley új-zélandi születésű, Jeruzsálemben élő modern ortodox rabbi és újságíró. Skóciában közösségi rabbiként dolgozott, klasszikus kommentárokat fordít angolra, önálló szerzőként a zsidó misztika kortárs, spirituális értelmezéséről ír. A kommentár forrása:
az Emor hetiszakaszhoz írott magyarázatunkban, vagy Bemidbár 15:32. 36). Az ókori Keleten számos a Tórával egyidős, vagy annál akár egy évezreddel régebbi törvénykönyvben is létezett a női örökösödésnek a Tóránál időnként sokkal megengedőbb gyakorlata, tehát ezen a téren a Tóra a nők szempontjából egyáltalán nem számított különösebben "progresszív" törvénykönyvnek, mert az öröklési jogszabályozás első számú célja az volt a Tóra korában, hogy a törzsi területeken belül sértetlenül megőrizzék az egyes klánok földterületét is. A 21. századi olvasó számára talán az lehet az eset legérdekesebb tanulsága, hogy az ókori Izraelben miként oldották meg az olyan helyzeteket, amikor egy precedens nélküli jogi kérdésben kellett döntést hozni. Mivel a tórai példa épp a nők örökösödési jogára vonatkozik, érthető, hogy a zsidó hagyomány modern értelmezői közül azok, akik a női jogok kibővítését a zsidó társadalomban kívánatosnak tartják, ebben az esetben fontos precedenst látnak. 1. Celofchád lányai – Mivel az előző fejezet a kémek bűnének említésével ért véget, hogy ugyanis nem akartak bemenni Izrael országába, itt viszont a nők erőfeszítést tesznek egy ottani, leendő földbirtok megszerzése érdekében, a nagy 11. századi magyarázó, Rási elismerően kiemeli, hogy a nők elkötelezettebbek voltak Izrael országa iránt a férfiaknál.