Bár a két autó gyártása sokáig párhuzamosan folyt, szinte teljesen egyforma technikai felépítésük miatt mégis a Polonezt tartják a 125p utódjának. A 125p a külföldi piacokon [ szerkesztés] Jobbkormányos FSO 125p ( 1987) Az Egyesült Királyságban és Írországban, ahol 1975 -től vált elérhetővé a jobbkormányos változat, egy ideig a 125p volt a legolcsóbb autó - 1991 -ben például csak egy kicsit került többe 3000 fontnál újonnan. Az autó ismert volt 1960-as évekbeli dizájnjáról, időtálló és kényelmes műbőr üléseiről és tágas belsőteréről. Műszakilag a 125p egyszerű, de megbízható volt, karosszériája azonban rossz minőségű acélból készült, az alacsony gyártási költségekre való törekedés miatt, így könnyedén rozsdásodott. Emellett a kocsi teljesítménye elmaradt az eredeti Fiat 125 -étől, csakúgy, mint a vezethetősége, stabilitása. Felfüggesztése nagyon kemény volt, mivel hátulra laprugók kerültek. Fiat 1300 1965 pics. Még alacsony ára sem volt képes ellensúlyozni a hajtáslánc korszerűtlenségét. Amikor a 125p gyenge eladási adatokkal kivonult a brit piacról, a Lada Riva volt az egyetlen kelet-európai riválisa, hiszen addigra a Škoda befejezte farmotoros modelljeinek árusítását az Egyesült Királyságban, ahogy a Zastavák és a Wartburgok is eltűntek a piacról.
Trükkösen működik a kormányváltó Természetesen nincs benne kormányszervo, kell egy kicsit dolgozni a nagy és vékony karimájú volánnal, és a kormányváltó nem egyszerű: előfordul, hogy az amúgy sem könnyű járású szerkezet csak többszöri próbálkozásra veszi a fokozatot, olykor visszakapcsolásokkor is. Harmadikban szépen, hosszan ki lehet húzatni a motort, és még negyedikben is bőven van tartaléka a gyorsuláshoz, a 110 km/óra kényelmesen tartható. Az elöl tárcsás, hátul dobos fékrendszer gyorsan véget tud vetni a száguldásnak, ez főként a háromdugattyús első féknyergek érdeme. Jó vezetni, akár napi használatban, a mai forgalomban is megállja a helyét. Keskeny karosszériájával, vékony tetőoszlopaival olyan a modern forgalomban, mint egy balerina a konditeremben: az átlagos kisautók is kigyúrt izompacsirtáknak tűnnek mellette. Bontatlan a motor, 14, 5 s alatt gyorsít 0-ról 100 km/órára, fogyasztása kis odafigyeléssel 10 l/100 km körül tartható Forrás: Huber Károly - Retro Mobil Műszaki adatok Motor: soros, négyhengeres, OHV-vezérlésű benzinmotor, elöl hosszában beépítve.
Modell-történet 1961 áprilisában mutatták be a majdnem új 1300/1500-at. Az autót az 1100 és az 1800/2100 közötti ûrt akarta kipótolni. Az egy karosszériaváltozatban gyártott autót vagy 1295cc-s (65LE) motorral vagy 1481cc-s (72LE) motorral gyártották. Mindegyik 4 sebességes váltót és elöl tárcsafékeket kapott Késõbb, de még ebben az évben bemutatták a Familiare verziót. A legtöbb részletben megegyezett a 4 ajtós verzióval, csak hosszabb volt a teteje és csapott hátú volt. 1962-ben összepárosították az 1500-as motorját és az 1800-as karosszériáját és szerkezetét, így jött létre az 1500 Taxi. Ebbõl lett késõbb az 1500L (Lunga), ami így 72 lóerõt teljesített. A taxi verzió valamivel gyengébb volt, csupán 60lóerõt teljesített. Aztán 1964-ben bemutatták az 1500C-t, ismét a Torinoi Autókiállításon. Továbbfejlesztett motort kapott, ami így 75LE-t teljesített, megnövelték a tengelytávot, fékrásegítõt kapott és sok apró változáson esett át mind a külsõ, mind a belsõ. A továbbfejlesztett motort beépítették az 1500L-be is.
Hengerűrtartalom: 1481 cm3. Furat x löket: 77, 0x79, 5 mm. Teljesítmény: 75 LE, 5000/perc fordulaton. Nyomaték: 116 Nm, 3200/perc fordulaton. Gyorsulás (0-100 km): 14, 5 s. Végsebesség: 155 km/h. Erőátvitel: négyfokozatú kéziváltó, hátsókerékhajtás. Felépítés: négyajtós, önhordó acélkarosszéria. Felfüggesztés: elöl kettős keresztlengőkaros futómű tekercsrugókkal, hidraulikus lengéscsillapítókkal, hátul merev tengely, laprugókkal, hidraulikus lengéscsillapítókkal. Elöl tárcsa-, hátul dobfékek, szervorásegítéssel. Üzemanyagtartály: 45 l. Hosszúság x szélesség x magasság: 4130x1545x1440 mm. Tengelytáv: 2506 mm. Saját tömeg: 960 kg. Forrás: Retro Mobil
1964-ben a teljesítmény plusz három lóerővel gyarapodott, és más apró átalakítások is történtek: a hűtőrács az indexekig kiterjeszkedett, az új hátsó lámpákban megjelentek a tolatófények, a fékerőt pedig rásegítővel növelték meg. Az első sorozatok ütközőbabáin nem volt gumi, a négyajtósénál jóval kisebb darabszámban Familiare, azaz kombi is készült Forrás: Huber Károly - Retro Mobil Gyártották Zastavaként is A sorozat óriási sikert aratott, gyártásának befejezéséig, 1969-ig csak Torinóban több mint 600 ezer készült belőle. Ha összeszámoljuk a Németországban Neckar néven és a Jugoszláviában Zastavaként gyártottakat is (ott egészen 1979-ig futott), a szám jóval egymillió fölé kerekedik. A hatvanas évek Fiatjai nem voltak tartósak, hamar koptak, és gyorsan megette őket a rozsda. De a törődést meghálálták, aminek ékes bizonyítéka főszereplőnk. Érintetlen, sértetlen és restaurálatlan! Eredeti a fényezése, minden kárpitja, sem a motorjához, sem más szerkezeti eleméhez nem nyúltak a kötelező karbantartásokon kívül.
Egyedül a krómozásokon látni apró pörsenéseket, azt is csak közelről, és a kerekek lógnak ki kicsit, mert egy 1964-es Siata 1500 TS-ről valók. Olaszországban is nagyon vigyáztak rá, tulajdonosa 17 éve vásárolta, és három évig nem is nyúlt hozzá. Nagyon óvja, ritkán veszi elő. A kuplung munkahengere a sok állástól beragadt, ki kellett cserélni, és egy börzén meglelte az eredeti hátsó lámpaburákat is. Ennyi tennivaló volt vele összesen, és mehetett is vizsgára. A sebességmérőt 160-ig skálázták, a pedálsort jobbra tolták, 1968-tól a váltó lekerült a padlóra Forrás: Huber Károly - Retro Mobil Az utastér elvileg ötszemélyes, bár négy felnőtt fér el benne kényelmesen. Az alapjáraton csendes, egyenletesen forgó, hidegen is készségesen induló motor kicsivel feljebb már zajos, 100 km/óra körül kizárólag emelt hangon lehet beszélgetni, de nem csupán a gép miatt, a futómű és a menetszél is kiveszi a részét a hangzavarból. Közepesen kemény a felfüggesztés, jó az egyenesfutás, de kanyarokban nagyon dől a karosszéria, fékezéskor pedig látványosan orra billen.