Dátum: 2021-04-26 Most mindent másként kell, a világ új, szokatlan dolgokat követel. Nincs megszokott, régi, megtanult…olyan helyzetek vannak, ahol új hozzáállás szükséges. A legnehezebb dolgok egyike, amikor búcsúzni kell. Az a pillanat, amikor ott kellene lennem, ott állni vagy ülni melletted, puhán érinteni, megfogni kezed, és azt mondani: "Ne félj, minden rendben lesz! Ne félj, menj csak, már várnak téged! " Amikor belépünk az életbe, az ott lévők köszöntenek, és bátorítanak minket. Mert a legnagyobb kapuknál, Életnél és Halálnál bátorítás kell. Time To Say Goodbye Dalszöveg Magyarul - Sarah Brightman - Time To Say Goodbye (Con Te Partirò) Dalszöveg, Dal Fordítás | Hallgassa Meg Online A Sarah Brightman - Time To Say Goodbye (Con Te Partirò) Alkalmazást. Olyan nehéz ezeken az óriási kapukon egyedül belépni, olyan nagy a félelem, hogy a következő pillanatban mi fog történni. Ismeretlen terület, nincs emlékezet. Ami egyforma mindkettőben, sosem kell egyedül csinálni. A születésénél ott van az anya, aki az életet adja, a halál pillanatában pedig látható vagy láthatatlan segítőink vannak. Akik már jártak odaát, tudják, és elmondták. Bizonyosság. Van odaát. Talán még élet is van…másmilyen, és talán nem is életnek neveznénk el…de valami van, egy tiszta Tér, ahol könnyű lenni, ahol nincs mitől félni…és FÉNY…ami mindennél erősebb, és betölt mindent.
Furcsa is lenne, hiszen elvben csak akkor jön ráadás, ha nagy a siker, előre inni a medve bőrére nagyképűség lenne. Ezért is volt szokatlan, amikor a híres japán hegedűművész, Midori ügynöksége 2005-ös budapesti koncertjei előtt jelezte, ráadásnak Bach d-moll partitájából a Chaconne-t fogja játszani. Midorit a Sibelius-hegedűversenyre hívtuk meg a Fesztiválzenekarhoz, ha van ráadás, ami nem megy ehhez a későromantikus darabhoz, az Bach Chaconne-ja. Delhusa Gjon fiatal menye utolsó napjairól mesélt, megrázta a családot a tragédia. A probléma nem is annyira a nyilvánvaló stílustöréssel volt, hanem a hosszakkal: egy 27-28 perces versenymű után nem lehet ráadásként eljátszani a 15-16 perces Chaconne-t, a szólóhegedű-irodalom egyik legmonumentálisabb darabját. Visszaírtam, hogy ha már Midori Bachot akar ráadásként játszani, szerencsésebb lenne a partiták vagy szólószonáták valamelyik rövidebb tétele, egyik sem hosszabb 4-5 percnél. Az ügynökség egy darabig még próbálkozott, majd beadta a derekát, maradtunk egy rövid Bach-tételnél. Indult a koncert, nekem csalódás volt, Midori technikailag hibátlanul játszott, de az a fojtott tűz, ami Sibeliushoz kell, hiányzott az interpretációból, túl fegyelmezett és hideg volt.
A halállal kapcsolatban van két tapasztalat, melyben mindannyiunknak része lesz előbb-utóbb. Az egyik az, amikor egy szerettünk távozik, a másik pedig a saját távozásunk ebből a világból. A mai világunkban mindkettő nagy nehézséget jelent, pedig joggal várhatnánk el, hogy legyen egy jól bejáratott, könnyű és hatékony módszer ezeknek a helyzeteknek a kezelésére, ha már ennyien végigcsinálták előttünk… Miért olyan nehéz manapság felkészülni a halálra, a másokéra és a sajátunkra egyaránt? Nos, leginkább azért, mert ma egyáltalán nem készülünk fel rá! Elvesztettük a régi tudást… mert igen, volt tudás, volt bölcsesség a halálra is, de mi elvetettük azt. Bucsuzni kell szandi film. Korunk társadalmának nagy bűne e téren, hogy tabut csinált a halálból. Nem lehet nyíltan beszélni róla, nem lehet foglalkozni vele, legalábbis akkor nem, amikor ténylegesen aktuális lenne. Elméleti fejtegetésekbe bocsátkozni szabad, de csakis akkor, ha senki nincs a közelben, aki haldoklik, akinek egy szerette haldoklik, vagy nemrég hunyt el.
Egyetlen csúszás a teljes menetrendet felboríthatja, jön a káosz, van aki még odaér a következő koncertre, van aki lekési, nincs idő a mosdóba menni. Minden fellépővel ezért megbeszéltük: ha esik, ha fúj, nincs ráadás. Következett a Pannon Filharmonikusok hangversenye a karmester Peskó Zoltánnal. Tudtuk, hogy a 3. szimfónia és a Wanderer-fantázia együtt 48 perc, tapssal 50, pont az ideális hossz. Nem is volt baj, amíg Zoli be nem intette ráadásnak Schubert egyik Német táncát. Öt perc volt csak (nekem egy örökkévalóságnak tűnt, Zoli még az ismétléseket is mind benne hagyta…), de ahhoz elég, hogy a nap hátralevő részét logisztikailag romba döntse. Bucsuzni kell szandi ori hari. Ma már bánom, milyen felemelt hangon kiabáltam Zolival, nem kellett volna, de nem könnyű tolerálni, amikor valaki mások többhetes munkáját lehetetleníti el. Két rosszul elsült búcsú után két szép: Alfred Brendelé és Pauk Györgyé. Egyiküket sem kell bemutatni, mindketten a nemzetközi zenei élet meghatározó személyiségei voltak, bár a jelen idő helyénvalóbb, hiszen ha aktív zenész pályájukat be is fejezték, szerencsére ma is köztünk vannak.
Együtt említésük azért is indokolt, mert mindketten karrierjük csúcsán vonultak vissza, amihez nem kis bátorság kell. Estig lehetne sorolni a rossz példákat, amikor valaki nem veszi észre, hogy már fáradt a hang, pontatlan az intonáció, elnehezedtek a futamok. Szörnyű emlékeim között van az idős Tito Schipa 1960-as fellépése a Zeneakadémián, kínos volt egy csodálatos énekest romjaiban látni, már akkor sem értettem, miért van erre szükség. Szandi és nővére olyan titkokat árultak el, amiről még sosem beszéltek. Brendel 2008-ban, 77 évesen döntött úgy, abbahagyja a koncertezést. 15 éven át próbáltuk meghívni a BFZ-hez, soha nem ért rá, annál nagyobb volt az öröm, hogy Budapestet is beillesztette a búcsúturné állomásai közé. A nagyon várt esemény előtt váratlan akadály lépett fel. A Zeneakadémia jelezte, Brendel nem játszhat a zongorájukon, mert amikor utoljára náluk lépett fel, hogy a hangszer hangja puhább legyen, egy kötőtűvel annyira teleszurkálta a kalapácsok fejét borító filcréteget, hogy teljes kalapácsfej-cserére volt szükség, majd' egymillió forintba került.
Vár még rám és sokunkra egy versenyvizsga a nyáron (a munkahelyekért folytatott nehéz megmérettetés, amely tartalmilag a következőből áll: magyar irodalom, nyelvtan, módszertan; román irodalom, nyelvtan, módszertan és óvodapedagógia). Majd jön a türelmetlen várakozás, hogy hol fogunk dolgozni, fogunk-e egyáltalán dolgozni, és amennyiben igen, vajon milyen lesz az új környezet az új gyerekekkel. Mindig úgy kell megszeretni, hogy el is tudjunk engedni. A változás, a váltás mindenkinek nehéz, de kezelni lehet, kezelni kell, pozitív hozzáállás, akaraterő, türelem szükséges, de legeslegfőképpen sok SZERETET egymás iránt, és az iránt, amit csinálunk.,, Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet. " 1Korinthus 13, 13 A vakációra pedig mindenkinek kívánok erőt, egészséget, boldogságot, sok önfeledt, boldog pillanatot és sok szeretetet!