Amikor A Háború Már Nem A Szomszédban Van

Sunday, 09-Jun-24 22:31:26 UTC

Az öregek jelenetében sok a közeli, a hús, a bőr, az elrohadó élet. Ugyanígy a kórustalálkozón, de ott már csak az éneklő szájak közelítenek felénk. A meztelen hölgy szimbolikája pedig nem a levetkőztetett nő megszokott jelentését hordozza, csupán a különbséget és a hasonlóságot hivatott ábrázolni. Az édeshármas inzertekkel tagolódik, míg a higiéniamániás pár fehér színtere tágas belsőket kap. Minden egyes jelenet aktualitással, mondanivalóval és kritikai tartalommal bír. Erősen groteszk a film, vagyis nevetés helyett inkább a csendes döbbenet várható. Pálfi György kreatív szerzői irányítása és Pohárnok Gergely operatőri munkája, vagyis az egész stáb közös munkája egyedülálló, merész stílusú filmet hozott létre. Csak abban van hiányom, hogy nem tudjuk elég hosszan nézni a filmet, mindegyik téma elbírna több játékidőt is. Amikor a háború már nem a szomszédban van. S a pofonszerű jelenetek koherenciája is nagy kérdés. A közös helyszín csak apropó, ennél több közös kell, hogy ne csak szanaszét szaladó szólamok egymásutánja legyen a film.

Final Cut – Hölgyeim És Uraim - Alapfilmek

Az ember ugyanis felelőtlenségből, nemtörődömségből, szórakozásból vagy szándékosan (a filmben mindegyikre kapunk példát) elpusztítja azt, ami addig kedves volt neki. De a drasztikus példáktól elszakadva a Mindörökké ben az is megjelenik, hogy átvitt értelemben pusztítanak el valamit, például egy addig örömöt hozó kapcsolatot. Forrás: Vertigo Média Ráadásul amikor az emberek csoportként mozdulnak együtt, a következmények rettenetesek lehetnek, hiszen elkezdenek állatként viselkedni. Final Cut – Hölgyeim és Uraim - Alapfilmek. Az akolmeleg ugyanis rosszra is vezethet, Béres pedig addig-addig mondogatja kocsmai ivócimboráira, hogy birkák, hogy a végén egységben fellépve, kvázi csordaként bánnak el vele. "Szerintem az állatok nagyon közel vannak az emberhez. Iszonyatosan érdekel az evolúció, a biológia, hogy honnan kezdődik az ember és meddig tart az állat, hogy mik határozzák meg a testi funkciókat, a szellemi és érzelmi világát az embernek. Talán ez az a motívum, ami valójában minden filmemet összeköti" – mondta (az egyébként legközelebb egy állat, egy tyúk főszereplésével forgató) Pálfi György a filmhu-nak adott interjúban.

„A Disztópia Lánctalpakon Idemászott, Bele A Képünkbe” – Megnéztük Pálfi György Mindörökké Című Filmjét - Wmn

De a tragikus egybeesés ellenére is az a helyzet, hogy Pálfiék úgy tudnak aprópénzből fojtogató posztapokaliptikus atmoszférát teremteni, ahogy csak nagyon kevesen. A hangulata erősen rátelepszik az emberre, nagy szerencse, hogy Pálfi azért megint humoránál van és nem spórol a váratlanul vicces jelenetekkel. Kár, hogy csak pár alkalommal lesz moziban, egyértelműen nagyvászonra való élmény. Nem elég, hogy a filmet a jelenlegi háborús helyzetben mutatták be, ráadásul a közönségtali alatt valami úgy berezonált a teremben, mintha pár kerületnyire éppen bombáznák Budapestet. Pálfi György: Befordult a film alá a világ | Jelen. Mikor a való világ nyújtja a legjobb 4D élményt. én értem kedves Pálfi György, hogy ez nem egy 'meleg szerelmes-film', de ez mégis kinek a hibája? A jól bejáratott Tar(r)-féle vidéki nyomortörténet kőkemény kimaxolása, amin csak szexi sallang a posztapokaliptikus hátország-kontextus: ezen a kortárs magyar ugaron Isten fiai maguktól is lazán elembertelenednek, nem kell ide égből pottyant stewardess, orosz orvlövész és mutáns gyíkhal - nálunk inkább az számítana kivételes szerzői bravúrnak, ha végre valaki érdemben használná a műfaji sémákat, nem csak sztaniolpapírnak az ötven év alatt szénné koptatott szocreál-klisécsomagokhoz demonstratív állathaláloktól kocsmai kóma-osztályon át a funkciótlan amatőrszereplős improvizációkig.

Amikor A Háború Már Nem A Szomszédban Van

Akkoriban nagyon sokan akartak Tar Sándort adaptálni filmre, de mindig azt éreztem, hogy valahogy nem a lényegét fogják meg, hanem megmaradnak a külsőségekben: a mélyszegénységben, a történeteinek a megváltó hitében, ami nekem filmről mindig lepattant. Elhatároztam, hogy én is megpróbálkozom vele, de már akkor látszott, hogy szétfeszíti a főiskolás kereteket. Hogy került elő évekkel később? Amikor 2015-ben nem tudtam megcsinálni azokat a filmeket, amelyeket addig előkészítettünk, azt éreztem, hogy pocsékba ment három év. Forgatni akartam, jött a lehetőség, hogy csináljunk valamit semmi pénzből, én pedig visszanyúltam ahhoz, amit a főiskolán is akartam, az El valahovához. Hét év alatt készült el a film. Tartottál attól, hogy amikor újra megnézed az anyagot, egészen máshogy látod majd, esetleg a fiókban hagyod? 2015-ben éreztem ezt, amikor leforgattuk és összevágtuk. Félelmetes volt az anyag, nihilista és elkeseredett. Akkor feldolgozhatatlan volt számomra a sötétsége, a kiégettsége, a rettentően sötét jelen- és jövőképe.

PÁLfi GyÖRgy: Befordult A Film AlÁ A VilÁG | Jelen

Írd meg nekünk kommentben! Felmerülhet azonban a kérdés, hogy a más-más filmekből származó különböző darabokat mennyire lehet úgy összeilleszteni, hogy abból tényleg felépüljön valami, és ne értetlenkedve, jelentős hiányérzettel üljünk a nézőtéren; vagy hogy a film a tér és idő túlzott inkoherenciája folytán mennyire veszíti el a nézők érdeklődését. Mint ahogy azonban már utaltunk rá, a Final Cut olyan lazán, ötletesen és játékosan oldja meg a feladatot, hogy kijelenthetjük: egyik kockázat sem áll fenn. Mi több, olyan ízig-vérig igazi mozi született, amely méltó főhajtás és tisztelgés a nagy filmes elődök előtt. Ami a leginkább magával ragadó, hogy az egymásnak idegen képekből egy teljesen új történet kerekedik ki. A stáb valójában az arcokat, mozdulatokat, szavakat, történetfonalakat, szerepeket, helyszíneket – és nem mellékesen – filmzenéket fogalmazta át, teljesen új mederbe terelve a darabokat. Ami mindebben olyan elképesztő, az az a profizmus, amellyel a már meglévő (gyakran az új jelentésével ellentétes, de legalábbis ahhoz nem illő) részletek egységes dramaturgiai ívet kapnak, de csakugyan hihetetlen az is, hogy egy idő után ugyanúgy izgulunk az ezerarcú szereplőkért, mint egy hagyományos filmben.

Forrás: Vertigo Média Ebben a létbizonytalanságban pedig teljesen természetes módon felértékelődnek az emberi kapcsolatok, és az emberek olyanokkal is kapcsolatba lépnek, akivel amúgy nem tennék. A katonai kórházban ápolónőként dolgozó Edit is minden bizonnyal ezért (a háborúban elveszítette a férjét) kezd ki Ocsenással, akit amúgy szemmel láthatóan nem sokra tart. És Béres, a helyi alkoholista is ezért veszi magához gyakorlatilag házi kedvencnek azt az "égből aláhulott" lányt, aki a film elején látott kilőtt utasszállító repülőgép utasa lehetett, és magáról nem tudva, gügyögő gyerekként vegetál a férfi ágyában. Majd amikor Béres Ocsenásnak is bemutatja (vagy inkább megmutatja) Margitkát, és bizarr szerelmi háromszög alakul ki köztük, a(z anti)hős mintha egyszerre lenne féltékeny a nőre és újdonsült barátjára – olyan erősen kezdett el azonnal kötődni mindkettejükhöz. Pálfi pedig megmutatja a másik oldalt is: paradox módon ugyanis a háborúban egyszerre értékelődnek fel az emberi viszonyok, az egymás iránti együttérzés (ezt manapság a saját környezetünkben is tapasztalhatjuk: rengetegen mozdultak meg, hogy segítsenek az Ukrajnából menekülőknek), és értéktelenedik el az élet.